Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. szám
Security tanácsai II. lecke Tömegközlekedési járművön táskáját mindig tartsa maga előtt. Lehetőleg húzódjon a jármű belsejébe, mert a lopások többsége mindig az ajtónál történik, azért, hogy az elkövető mihamarabb egérutat nyerjen. Óvakodjon a zsebtolvajoktól III. lecke Pénztárcáját próbálja meg biztonsági lánccal vagy erősebb zsinórral a táskájához rögzíteni. Vásárlás közben a szatyor tetején ne tartson pénztárcát vagy más értéket, mert onnan könnyű eltulajdonítani. IV. lecke Ha nagyobb összeget visz magával, azt ne a pénztárcában, hanem több helyen helyezze el. Lehetőleg pénzét, értékeit vásárlás és fizetés közben úgy kezelje, hogy illetéktelen személy ne láthassa. V. lecke Lágy, vékony aljú táskába, szatyrokba célszerű kemény papírt vagy más merevítőt tenni, mert ezzel megelőzhető a táskaalj kivágásával elkövetett lopások jelentős része. VI. lecke Figyelje fokozottan azokat a több főből álló csoportokat, akiknek, kezén nagy méretű pulóver, dzseki, vagy más ruhadarab van, ugyanis legtöbbször így álcázzák a lopást. VII. lecke. Nyilvánosan ne számolja a pénzét, mert könnyen bűn- cselekmény áldozata lehet. Még rövid időre se hagyja őrizetlenül értékeit. I. lecke Fokozottan vigyázzon értékeire a belvárosban, a külföldiek által látogatott helyeken, tömegközlekedési eszközökön, pályaudvarokon, aluljárókban, piacokon, áruházakban és azok környékén. KERESZTAPÁK A fővárosban és az országban működő őrző-védő szervezetek száma úgy nő, mint tartós eső után a gomba. Nehéz pontosan megsaccolni hányán is lehetnek, bár egyesek szerint ezerhatszáz ilyen kft működik. Ami e cégek tagjait illeti, nos mostanában nincs túl jó hírük. Az emlékezetes bűnügyek kissé besározták azoknak a jó hírnevét is, akik igyekeznek tisztességesen helytállni, ellátni munkájukat. De az sem titok, hogy egyik-másik őrző-védő (nem az ő hibájukból) gondolkodás nélkül alkalmaz büntetett előéletű nehézfiúkat. A minap Budán jártam az egyik elegáns étte10______________________________ rém megnyitóján. Sajtótájékoztatóra voltam hivatalos. Mint vendégek ültünk vagy százan, elöl a főasztalnál a rendezők. Eddig még nincs semmi baj, ez mindig így szokott lenni. Csakhogy az utcán, a kerítés körül, a fák mögött, az elnökségi asztal körül hatalmas termetű, sötét öltönyös, sötét szemüveges, egészen rövidhajú férfiak álltak szobormereven. A testőrök. Csak azt nem értem, kire vigyáztak ennyire. Ahogy végignéztem az arcokon, a meghívók és a meghívottak igazán nem számítottak VIP-sze____BETÖRÜNK A PIACRA_____ m élységeknek, vagyis különlegesen fontos embereknek. Akkor meg hát? Az egész jelenet emlékeztetett egy olyan olasz filmre, amelyben mindenki tud valamit a maffiózókról, sőt néhányan jelen is vannak, de az emberek hallgatnak. Körbe-körbe néztem, kerestem a keresztapát, de nem találtam. Igaz, nekem nem mutatkozott be. Aztán eszembe jutott, hogy talán csak képzelődöm. Nincs itt semmiféle titok. A rendező urak, egyszerűen csak felvágtak. Flancból? Ki tudja? K. _______________In-
