Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

11-12. szám

Csípőficámom miatt ki- si korom óta, nem tudok :gyedül járni. Szüleimmel lek, édesapám és édes- nyám, már nyugdíjasok. Nélkülük nem is tudnék étezni. Bedolgozó vagyok z egyik ipari vállalatnál, ényszedő munkát végzek zámítógéppel itthon, de lavonta legfeljebb két-há- om ezer forintot keresek. Sokat vagyok a négy fal :özött, pedig szeretnék zínházba járni. A színház i mindenem. Egy évvel ez- :lőtt vettünk egy 13 éves ’eugeot 305 dízel autót, le mindig van valami hiba. \z elmúlt egy év alatt rá- nent a nyugdíj, a biztosí- ást is alig tudtuk kifizetni, i aj nos most megint elront­ott az autó. Hengerfej re­Játék: Őrzés, nyugalom, biztonság pedést állapítottak meg a szerelők, és a motort is meg kéne javítani. Először 35 ezerért akar­ták vállalni a javítást, ké­sőbb 80-90 ezret mond­tak. Édesanyám érte ment, és hazahozták a házunk elé. A hengerfejet leszerel­ték, ott van a csomagtar­tóban. Nem tudom mi lesz vele télen. Ezt az au­tót egy mozgássérült vá­sárlási utalványra vettük, amire 5 évig vártam, és egy ilyen autó lett belőle. Boldog lennék, ha kaphat­nék egy kis anyagi támo­gatást, hogy meg tudjam csináltatni a kocsit, vagy akadna egy kedves, segítő­kész szerelő...” • „Ötvenkilenc éves nyugdí­jas vagyok, 13.000 forint­ból élek, ennivalóra 3000 forintom marad havonta. Napi 100 forint! - pana­szolja Szűcsné. Arra ké­rem, segítsenek találni va­lakit, aki szerény két szoba összkomfortos lakásom egyik szobáját kibérelné, havi 8000 forintért. Ennek úgyis csak az egyharmada az enyém, a többi lemegy rezsire, meg adóra. Ugye nem sok? De mégis lenne valami, hogy meg tudjak élni.” • Csala Kálmánná egész lis­tát küldött azokról a hiá­nyosságokról, amelyek pótlásában, javításában se­gítséget remél. Rossz a mosógépe, egyhelyben forgatja a ruhát. Rossz a varrógépe, összeszedi a cérnát. Három méter ve­zeték és egy villásdugó hi­ányában nem működik a csillár. Hilti fúró kellene, hogy a polcait a falra fel tudja rakni. Fémlemez szekrényéről hiányzik a nyitópánt és a zár, rossz az ablakkeret, eldugultak a csapok.” • Kovács Árpád budapesti olvasónk arról ad hírt le­velében, hogy a VIII. ke­rületi Dobozi utcában van egy idős asszony, akinek elromlott a centrifugája, meg kellene javítani. De nem nagyon jut rá pénze. Kéri azokat, akik segíteni tudnának, jelentkezzenek. • Berecz Lajos figyelmünk­be ajánlott egy miskolci rokkant férfit, akit csupán levelezésből ismert. Mint írja: hat iskolás gyermek apja, árusító bódét szeret­ne létesíteni, engedélye van hozzá, de pénze (20.000 Ft) hijján nem tud nekikezdeni. Az Önök felhívását, a szegények konkrét támogatására sajnálatosan idő­szerűnek és szükségesnek tartom, A Társadalmi Kamara, negyvenkét ország civil szövetség tömörülése. Karácsonyonként eddig is osztott ruhát, élelmet a legrászorultabbaknak. Ezért az IN-KAL felhívásához magánemberként is, a Társadalmi Kamara ügyvezető elnökeként is szívesen csatlakozom. Gratulálok a kezdeményezéshez. Budapest, 1994. november 30. Szabó Miklós Társadalmi Kamara elnöke BETÖRÜNK A PIACRA Demszky Gábor főpolgármester levélben csatlakozott felhívásunkhoz Szívből gratulálok lapjukhoz, ami rend­szeresen eljut hozzám. Támogatom kez­deményezésüket, mert úgy érzem, hogy a közügyet szolgálják. Konkrét, gyakor­lati bűnmegelőzési tanácsokkal segítik az állampolgárokat, ami a jelenlegi közbiz­tonsági helyzetben nagyon fontos. Budapest főpolgármestereként nap mint nap találkozom ezekkel a gondok­kal. Találkozom idős emberekkel, akik szégyenkezve mondják: világ életükben keményen dolgoztak, s most nincs miből kiváltaniuk a méregdrága gyógyszereket. Mintha nekik kellene szégyenkezni ezért, s nem a társadalomnak, ahol ilyen méltatlan helyzetbe kerülhetnek életük alkonyáh a tisztes polgárok! De azt is el kell mondanom, hogy pa­naszkodó idős emberrel az elmúlt évek során nem túl gyakran találkoztam. Megrendítő számomra az az erő és mél­tóság, ahogy a nyugdíjasok viselik a ne­hézségeket. A panaszok helyett inkább arról hallok, hogy a kisnyugdíjból is megfőzik unokáiknak a kedvenc ételét. Arról azonban már nem tudhat semmit a család, hogy ennek mi az ára. Az, hogy utána hét közben már jó, ha zsíroske­nyérre telik a nagyszülőknek... Mai világunkban a bűnmegelőzés egy nagyon fontos feladat, mert a jó közér­zethez hozzátartozik, hogy mindenki biztonságban éljen. Én magánemberként csatlakozom az IN-KAL Security felhí­vásához, mert különösen fontosnak tar­tom azokat a nemes kezdeményezéseket, amelyek az arra rászorult embereket, nyugdíjasokat, szociális hátrányú embe­reket segíti. Gratulálok kezdeményezésükhöz, sok sikert kívánok további munkájukhoz. Budapest, 1994. november 30. Demszky Gábor 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom