Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8-9. szám

Lapunk olvasói előtt ismer­tek azok a problémák és botrányok, melyek koráb­ban a XIII. kerületi lakások és helyiségek elidegeníté­sével kapcsolatos önkor­mányzati munkát időnként kísérték. Lassan befejező­dik egy 4 éves önkormány­zati periódus, ezért megkér­tük dr. Kőmíves Istvánt, az Elidegenítési Iroda vezető­jét, tájékoztassa olvasóin­kat az elidegenítés jelenle­gi helyzetéről. L. Gy.: Az Elidegenítési Iro­da megalakulása óta rendeződ­ni látszanak az elidegenítési problémák. Kérem, foglalja össze olvasóinknak 1993. janu­ár 1-je óta végzett tevékenysé­güket. K. I.: 1993. január 1-jével jött létre az Elidegenítési Iroda, mely 1993. augusztus végére át­vette a korábbi, a testület által végelszámolási eljárás során megszüntetni rendelt Társasház Kft. anyagait. Az alvállalkozói háttér szakmai megrostálásával, az elidegenítés folyamatos szakmai, jogi korrekciójával si­került elérni, hogy az elmúlt időszakban, éves szinten közel 3000 lakás, illetve helyiség ke­rül értékesítésre. Az időközben bekövetkezett jogszabályválto­zásnak és a képviselő-testület rendeletének megfelelően fo­lyamatosan idegenítjük el a jog­szabályok szerint elidegeníthe­tő lakásokat és helyiségeket. Sajnálatos, hogy a kerületben 1969 óta senkinek sem jutott eszébe egy elidegenítési kon­cepció, egy elidegenítési terv megalkotása, így ez a folyamat meglehetősen áttekinthetetle­nül és a dolog természeténél fogva mindig a kisebb ellenállás irányába haladt. Az elidegeníté­si folyamat végére maradtak az úgynevezett zűrös ügyek, és szinte alig van már rutinból el­idegeníthető épület. L. Gy.: Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben a bérlők nem vásárolhatják meg bérle­ményeiket? K. I.: Nem. Szeretném a HÍR 13 olvasóit megnyugtatni, hogy hatályos jogszabály és a kerület rendeletéi is kötelezik az elide­genítést végző szervezetet, hogy az elidegenítés érdekében oldják meg azokat a problémá­kat, amelyek az elidegenítést gátolják. Itt elsősorban telek­megosztási, telekrendezési problémák vannak, de sikerült egy olyan apparátust, háttér- szakértői gárdát az ügynek megnyerni, akik tapasz­Megvehetők-e a lakások? talatukkal, felkészültségükkel garanciát nyújtanak arra, hogy ezek az ügyek is idővel rende­ződjenek. L. Gy Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki meg akarja laká­sát vásárolni, előbb-utóbb meg­veheti? K. I.: Sajnos nem. Csak azt tudjuk bérlőnek eladni, ami a miénk. Változatlanul nincs le­hetőség olyan ingatlanok, laká­sok, helyiségek elidege­nítésére, amelyeknek önkormányzatunk nem telekkönyvi tulajdonosa. Ezeket az ingatlanokat a bérlők csak a tulajdonos­tól - például főváros - vásárolhatják meg. Ugyanakkor tájékoztatni kívánom olvasóinkat, hogy kerületünk folya­matosan tárgyalásokat folytat a fővárossal a vi­tás tulajdonú ingatlanok átadása érdekében, hogy ezeket a bérlőknek elad­hassuk. L. Gy.: Hol tart az el­idegenítés a XIII. kerü­letben? Kérem, tájékoz­tassa a HÍR 13 olvasóit, milyen időszakon belül várható az el­idegenítés befejezése? K. I.: Nyilvántartásunk sze­rint a létrejött adásvételi szerző­dések száma már meghaladta a 18 ezret, ez a kerületi összlakás- állomány több mint 50%-a. Az elidegeníthető lakás- és helyiség­állomány további részére már megkötöttük a megbízási szer­ződéseket, folynak a felméré­sek, folyamatosan mennek ki az eladási ajánlatok. Az új jogsza­bály észrevételezési jogot bizto­sít a leendő vevőnek a Társas- háztulajdont Alapító Okirat tar­talmára, folynak az egyezteté­sek. Remélem, hogy a jelenlegi készültségi fok mellett a laká­sok és helyiségek elidegenítése - mint tömeges feladat - 1995 első félévére lezárul. L. Gy .: Erre az időpontra aki meg akarja venni a lakását, mind megveheti? K. I.: Túlzott és megalapo­zatlan optimizmus és magasfo­kú szakmai hozzá nem értés len­ne a részemről, ha erre a kérdés­re igennel válaszolnék. Egy olyan folyamatról van szó, amelynek csak a tömeges jelle­ge fog megszűnni. Maga az el­idegenítés még hosszú időn ke­resztül folytatódni fog. Sok esetben államigazgatási, sőt bí­rósági eljárás kell hogy meg­előzze az elidegenítést, és is­mert, hogy ezek az ügyek gyak­ran 4-5 évig is elhúzódhatnak. Azon vagyunk, hogy ne legyen elfelejtett ügy, akármilyen ne­héznek tűnik a probléma. Ha sa­ját felkészültségünk a megol­dáshoz kevés, külső szakértők bevonásával eljárunk az elide­genítést gátló okok megszünte­tése érdekében. L. Gy.: Többször említette Kőmíves úr, hogy az elidegenít­hető lakások és helyiségek el­adása érdekében dolgoznak. A HÍR 13 olvasóit érdekelné, mi­lyen alapon tagadhatja meg az önkormányzat az elidegenítést? K. I.: Maga a törvény és a törvényen alapulva a kerület rendelete az esetek elenyésző százalékában kizárja a bérlemé­nyek elidegenítését. Például ak­kor, ha az épület bontásra van ítélve, távlatilag a telken mára beépítésre kész tervei vannak az önkormányzatnak, vagy példá­ul - a teljesség igénye nélkül - az épület állaga oly mértékben leromlott, hogy annak felújítása előtt nem lehet a bérleményt bérlőknek eladni. L. Gy.: Milyen áron adja el az önkormányzat mostanában a lakásokat? K. I.: Ahogy nem lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy álta­lában mennyibe kerül egy autó, ugyanúgy nem lehet megvála­szolni, hogy mennyibe kerül egy lakás, illetve egy telek. Nem az önkormányzat, hanem külső értékbecslők állapítják meg minden bérlemény - le­gyen az helyiség, lakás - érté­két. Figyelembe veszik, hogy a szabadpiaci értékhez képest egy bérleti joggal terhelt ingatlanról van szó. A jogszabály adta ke­retek között figyelembe veszik a bérlő által végzett saját beru­házást, és ezek után kerül a sza­badpiaci érték 10-20%-a közötti értékkel - minden esetben kü- lön-külön - az eladási ár, forgal­mi érték 15-30-50%-ában meg­állapításra. Változatlanul lehe­tőség van saját jogú kárpótlási jeggyel való fizetésre, egy összegű fizetés esetén 40% ár- kedvezmény illeti meg a bérlőt, és lehetőség van a vételár 25 évig tartó, részletfizetéssel való kiegyenlítésére is. L. Gy.: Ilyen kedvezőfeltéte­lek mellett - úgy gondolom - nagyon nagy a nyomás az Elide­genítési Irodán. K. I.: Valóban nem panasz­kodhatunk. Első hullámban azért ostromolnak bennünket a bérlők, hogy készítsük elő az elidegenítést, mikor kapják kéz­hez az eladási ajánlatot. Máso­dik hullámban megpróbálják a vételá. at „lesími”, majd harma­dik hullámban a már megkötött adásvételi szerződéseket pró­bálják utólag módosítani. L. Gy.: Van lehetőség a vé­telár csökkentésére? K. I.: Jogszabály keretei kö­zött mindenre van lehetőség. Valahol nem igazán tudom megérteni azokat a bérlőket, akik saját vélt vagy - az esetek kis. százalékában - valós prob­lémájuk, kérelmük miatt akár több száz bérlő tulajdonszerzé­sét akadályozzák. Az elidegení­tés nem piaci alku, ahol a felek szabadon állapodhatnak meg. Az elidegenítő önkormányzat eljárását - ezen belül a vételárat is, az előkészítést is, a szerző­déskötést is - jogszabályok ha­tározzák meg, ezektől - az El­idegenítési Iroda vezetőjeként, az általam vezetett csapat nevé­ben is nyilatkozva - kijelentem: semmiféle nyomásra, fenyege­tésre eltérni nem fogunk, nem akarunk! L. Gy.: Értsem ezt úgy, hogy Önt megfenyegették volna? K. I.: Sajnos már kaptam - névvel vagy név nélkül - ko­moly fenyegetőt. Sok esetben személyesen kell közbeavat­koznom munkatársaim védel­mében. Említettem már, hogy az elidegenítési folyamat végén tartunk. Többéves „elaludt”, „elpuskázott” ügyeket hozunk rendbe. Emberileg érthető, ha valaki - adott esetben - 10 évet várt az elidegenítésre, nem biz­tos, hogy a türelem kifogyhatat­lan. Ez a bérlő részéről gyakran tapasztalható feszültség, ide­gesség, türelmetlenség eseten­ként sajnálatos jelenetekhez ve­zethet. L. Gy.: Befejezésül kívánok Önnek és munkatársainak az Ön által prognosztizált alig egy évre eredményes és nyugodt munkát, de búcsúzóul kérem, mondjon pár szót a helyiségeli­degenítésről. K. I.: A jókívánságot köszö­nöm, ránk fér. A helyiségelide­genítésről pedig annyit, hogy - azokban az esetekben, amikor az ár tekintetében meg tudtunk egyezni a helyiség bérlőjével - az elidegenítési folyamat tavaly ősz óta folyik. Magánember­ként nem teljesen értem azokat az ügyeket, amikor Szt. István krt.-i üzleteket bérlő, komoly cégek, akik az önkormányzati bérleti díj többszörösét szedik be „albérlőiktől”, a szabadpiaci ár 60%-át is „méltánytalannak, eltúlzottnak” tartják. Több eset­ben még meg sem száradt a tinta az adásvételi szerződéseken, és az újsütetű tulajdont már 50- 100%-os haszonnal tovább is adták. Ezek ellen a visszássá­gok ellen sajnos nincs eszkö­zünk. Köszönöm a beszélgetést. Lasz György ÖNKORMÁNYZATI LAP 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom