Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. szám
Rendhagyó számvetés Még néhány hét, és ismét megkezdődnek az önkormányzati választások. Lassan elérkezik a számvetés ideje, amikor a képviselő-testületek tagjai külön-külön is végiggondolják: mi történt az elmúlt négy évben? N emeskéri János alpolgármesterugyan valamivel később vette csak át a kerület szociális és oktatási ügyeit, de neki is lesz bőven miről számot adnia.- Azt hiszem, mindenki számára nagyon strapás négy évet hagy maga mögött ez a rendszer - kezdi a beszélgetést az alpolgármester. Elsősorban azért, mert egy régi tanácsi rendszert váltott fel egy vadonatúj, másfajta működési szisztéma. A szándék nagyon jó volt, csak éppen a környező jogszabályok nem követték elég gyorsan az elképzeléseket. Rengeteg törvény született menet közben* amely befolyásolta működésünket. Később született a fővárosi törvény, amely befolyásolta működésünket. Menet közben jött a szociális törvény, az oktatási törvény, a lakástörvény. Lényegében permanensen változó jogszabályok közepette kellett működnünk, és ez nagyon megnehezítette az elmúlt négy év munkáját. Ehhez járult hozzá az a negatívum, hogy a magát kissé túlnyert SZDSZ és Fidesz olyan embereket juttatott a képviselő- testületbe, akiknek szinte alig volt ilyen irányú tapasztalatuk. - Milyen a kerület szociális helyzete? Mi a legnagyobb gondjuk?- Angyalföld nagy része valamikor gyáriparra épülő, alapvetően munkásterület volt. Az elmúlt négy év alatt tömeges méreteket öltött a munkanélküliség, amely nagyrészt a Váci úti gyárak tönkremenetelének, bezárásának a következménye. Ez nemcsak az önkormányzat gondjait szaporította, de egyben olyan kihívásokat jelentett, amellyel nehéz volt szembenézni. Mi itt munkahelyeket nem tudunk teremteni, maximum abban tudunk segíteni, hogy saját intézményrendszerünk keretein belül megpróbálunk különféle átképzőtanfolyamokat működtetni. Legnagyobb gondunk talán az, hogy egyre nehezebben élnek meg a családok. Azt mondhatom, hogy nagy részük elérkezett a tűrőképesség határához. Ahhoz, hogy itt bármelyik család meg tudjon élni, mind a két szülőnek dolgozni kell. Ha valamelyik kiesik, borul a gazdasági egyensúly, a családi költségvetés. A munka- nélküliségen túl hihetetlenül megemelkedtek az energiaköltségek, az étkeztetés költségei, a tanszerek, a közlekedés költségei, amelyek mind-mind újabb terheket rónak a családokra.- Hogyan tud az önkormányzat ezen segíteni?- Mi legfeljebb annyit tehetünk, hogy nem emeljük a hatáskörünkbe tartozó szolgáltatások árát, úgymint a víz-, a csatornadíját, valamint a lakbéreket, és sokkal több segélyt adunk. Az elmúlt négy évben a segélykeretek körülbelül négyszeresére emelkedtek. Évente sok-sok millió forintot juttatunk vissza valamilyen támogatás, illetve segély formájában. Azt szeretnénk elérni, hogy ne személyre szóló, hanem családi segélyezés legyen. A különböző jogcímen adható segélyeknél pontosan kitűnjön, hogy egy család mekkora támogatást kap. így nem fordulhat elő, hogy az egyik család százezer, a másik pedig csak húszezer forint támogatáshoz jut. Ennek egyik fontos feltétele, hogy korszerű számító- géppark álljon rendelkezésre hozzáértő szakemberekkel. Ezen a területen hatalmasat léptünk előre, hiszen szociális és gyámügyi osztályunk minden egysége korszerű IBM gépekkel van ellátva. Már csak a programokat kell a szociális törvényhez igazítani.- Milyen Angyalföldön a nyugdíjasok élete?- Eléggé öregedő kerület a miénk, egyre nő a nyugdíjasok száma, egyre több a megélhetési gondokkal küzdő nyugdíjas. Emiatt az önkormányzat gondozási központokat és nyugdíjasklubokat működtet. Több mint hetven szociális gondozó járja naponta a kerületet és segít az időseknek a takarításban, bevásárlásban vagy eljutni az orvosig. Speciális intézményünk a Gondozóház, ahová olyan idős emberek kerülnek átmenetileg, akiket a család valamilyen oknál fogva nem tud ellátni.- Nemrég kezdó'dött a tanév, beszéljünk egy kicsit az oktatásról! 2 ÖNKORMÁNYZATI LAP Interjú Nemeskéri János alpolgármesterrel
