Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1992. augusztus / 2. szám

T. Főszerkesztő Úr! Többgyermekes család­anya vagyok. Gyakran talál­kozom olyan helyzetekkel, amikor kiszolgáltatottnak ér­zem magam a hivatali dolgo­zók packázásaival szemben. Ahogyan'azt helyesen írták „Kiszolgáltatott helyzetben” című cikkükben. Bár én ezt nem tenném a XIII.. kerületi hivatal esetében, mert eddig mindig csak segítőkészséget és jóindulatot tapasztaltam részükről. Tudom, hogy min­den kérést ők sem tudnak teljesíteni, mert ez nemcsak rajtuk múlik és bizonyára jól­esik, ha legalább jó szót kap­nak és nemcsak bírálatot. Mert a jó szóból napjainkban nagyon kevés van. Tisztelettel: Kállainé E. Boglárka, Gács u. 3. Üdvözöljük a színvona­las, közérdekű HÍR 13 első számát. Bízunk benne, hogy , mindig tárgyilagos lesz. Éppen ezért, kerüle­tünk egy szégyenfoltját sze­retném bemutatni. Törté­netesen arról van szó, hogy 1991 elején egy büféskocsit telepítettek környékünkre a Szegedi út és Szent László út közötti járdaszakaszra. A büfékocsiból zömében sze­szesitalt árulnak nonstop éj­jel-nappali nvitvatartással. Sajnos ez a hely a züllött emberek kedvenc találko­zóhelye, akik a környékbeli lakók nyugalmával nem tö­rődnek, ordítoznak, randalí­roznak, de az alapvető egészségügyi szabályokat is semmibe véve szükség­letüket is az EURO-WC he­lyett a fal tövébe végzik. Tarthatatlan helyzet alakult ki. Eme áldatlan állapot megszüntetésére eddig hiába kértünk segítséget, mindenhol falakba ütköz­tünk. Ezért végső elkesere­désünkben kérjük a Főszer­kesztő Urat, ha tud, köz­benjárásával segítsen: a Szegedi u. 58., 60., vala­mint a Szent László u. 27., és 28. számú ház lakói ne­vét ént tisztelettel: (név és cím a szerkesztőségben) (Megdöbbentő a levél tar­talma, főként az, hogy több­száz környékbeli lakos tilta­kozásáról tanúskodik. Meg­nyugtatásként tájékoztatjuk Önöket, hogy panaszbeje­lentésük alapján a vizsgálat folyamatban van. Az önkor­mányzat illetékes szervei az említett büfékocsinál cél- ellenőrzéseket végeztek, s ennek alapján a működési engedélyt azonnali natály- lyal bevonták.) A szerk. Örömmel vettük kézhez a HÍR 13 kerületi lap első szá­mát. A cikket olvasva elgon­dolkodtam, hogy milyen jó és hasznos tanácsokat adott a zsebtolvajok elleni védekezéshez. Sajnos egy­re jobban rádöbbentem azokra az emberi gondat­lanságokra, amivel sok esetben mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy zsebesek ál­dozatai legyünk. Nekem is van kellemetlen tapasz­talatom, ugyanis jó néhány erszényem vándorolt már új gazdához. Legutóbb a 12- es villamoson egy előzé­keny középkorú asszony­ság jóvoltából. Ezért köszö­nöm a jó tanácsot. Máskor jobban vigyázok! Engedjen meg azonban, egy közérdekű megjegy­zést. Gyakran járok ki a Margitszigetre öröm ré­szemre, ha tisztának látom és zavartalanul élvezhetem üde szépségét, gyönyör­ködtető, sokszínű virágait, öreg árnyas fáit. Elszomorít viszont az ott lévő szobrok elhanyagolt­sága. Szegény Blaha Luj­za, Móricz, Mikszáth, Tán­csics és mások: le kéne őket mosdatni, és nem árta­na dátum se rá, hogy az utókor számára ismert le­gyen, hogy mettől meddig éltek, és miért érdemelték ki a megemlékezést. Tisztelettel: Holczer Ilona nyugdíjas Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 6. Tisztelt Lasz Úr! Valamennyi lakótársam nevében örülünk lapjuk meg­jelenésének, az a vélemé­nyünk, hogy kellemes olvas­nivalókat tartalmaz és közér­dekű ügyekről ad tájékoz­tatást. Ezért bátorkodom Önt levelemmel zavarni. A na­pokban lakótársaimmal együtt egy körlevelet talál­tunk postaládánkban, ami­nek tartalma igencsak meg­lepett bennünket. Madárir­tásra szólít. Kérdésem: sza­bad-e irtani a madarakat? Valóban tilos az etetésük? Környezet és ember élhet­ne békében egymással egy kis jó szándékkal* Az olim­piák egyik legszebb pillana­ta, amikor ezer és ezer ga­lamb repül föl a stadionba, hirdetve valamiféle meg­egyezést. A velencei Szent Márk tér galambjait mindenki kedvesen eteti, közelségü­ket ott elviselik. A Szent Ist­ván parkiak sorsa azonban a kiirtás? Civilizált országok­ban a galambok tojásait ku­tatják fel, ami nem túlzottan nehéz - lévén költési idő, he­venyészett fészkük könnyen fellelhető. Javaslatom: a tojá­sokat kell megsemmisíteni. Ilyen egyszerű és humánus a megoldás. Abban remény­kedem, hogy lapjukban he­lyet kap-e néhány sor és el­nézik a levél nem túl hivata­los formáját. Üdvözlettel: Takács Mari, Szent István park 4. Nagyon tetszik a kiadvá­nyuk, de engedjenek meg egy kritikai észrevételt. Úgy tapasztaltam, hogy az újság terjesztése rossz. Én laká­som közelében, egy téri pá­don találtam. Igaz, hogy a be­járati kapunk mindig zárva van, mert már volt a házban többször betörés. De talán találnak megoldást. Tisztelettel: Kálmán Endréné, Fiastyúk u. 71/a. (Sajnáljuk, hogy ilyen kö­rülmények között találta meg az újságot. Vannak még gondjaink a terjesztés­ben, bár mindent megte­szünk, hogy mindenhová eljusson. Kérjük olvasóin­kat, ha hasonlókat tapasz­talnak, . tájékoztassanak bennünket, együtt talán könnyebben megtaláljuk a megoldást.) A Szerk. Egy kis történelem Mióta 1846. augusztus 15-én meg­nyílt Budapest és Vác között az első vasútvonal, alig pihennek a dübörgő közlekedési járművek a főváros iparo­sodó peremkerületeiben. Az egykori Széna tértől (a mai Kálvin tértől) 1866- ban Újpestig döcögött végig a Jóvasút. Négy esztendő múlva már makadám- burkolat került a Váci útra széltében- hosszábam hogy elősegítse a folyama­tossá váló tömegközlekedést. 1872. május 13-án, öt évvel a kiegye­zés után megindult a Budapest-Újpest- Rákospalotai Vasút lovakkal közlekedő őse az Árpád út, a Pozsonyi út és a rákos- palotai Kossuth utca útvonalán. 1896-ban a lóvasutat már villamos váltotta fel. A hálózat gyorsuló földrajzi kiterjedé­sét hozta magával, hogy a BÚR Vasút kiépítette a Ferdtnánd ter-Lehet út-Bé- ke út-Pozsonyi út-Újpest, Városháza- Károlyi utca-Baross utca-Megyeri utca viilamosvonalat, amely 1907. december 17-től új vonallal» a Móric utca-Ósz ut- ca-Nagyvárad utca-Arad utca-Rózsa utca vonallal bővült 1911. március 29- tőla BÚR Vasút tovább hosszabbodott, a Tutaj utca-Kárpát utca-Dráva utca- Váci út szakasszal. 1925. március 16-án állították fel a viilamosváltót a Kádár utcánál. A falusi­as szekerezés egyszerre múlttá vált. A BÚR Vasút villamoskocsijain 1910-től betűjelzések (A-tól H-ig) mutatták az utazni kívánóknak, milyen vonalon ha­ladhatnak: 1930-ban megszűnt a betű­jelzés, és 1939-ben a számoknak adta át a helyét. A kocsik színének és a számok jelle­gének is megvolt az információs értéke. A Budapest Városi Villamos Vasútnak (a BWV-nek) sárga színű és páros szá­mú kocsijai voltak. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) szerelvé­nyeit barna színéről és páratlan számai­ról lehetett felismerni. Ugye, milyen ér­dekes? A nagyvárosi argónyelvben mai napig tufának vagy sárgának hívják a villamost. Valamikor tehát a sárga is lehetett barna. , Dr. Dömötör Ákos HÍR 13 ÖNKORMÁNYZATI HÍRLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom