Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. december / 5. szám
Elfeleded: Lőportár-dűlő BŰNÖZÉS KONTRA AKCIÓCSOPORT A múlt század második fele a nagy ipari fejlesztés mellett Budapest számára a nagyvonalú városrendezési terveket is jelentette. Az akkori városatyák és építészek zseniális előrelátással húzták meg a város vonalait. Nagyszerű terveket készítettek és szerencsénkre ezek a tervek meg is valósultak. Egy olyan város alapjait teremtették meg számunkra, amely még ma is jól használható, csak az elemeit kell cserélni. Logikusan ' vezetett, átgondolt utcarendszert hoztak létre, még ma iis megfelelő szélességgel, maradandó növényzettel, akkor még jó minőségű közművekkel, amelyet napjainkban is használunk. A városrészek elemei, a házak már majdnem minden esetben spekulációra készültek. Ilyenformán alakult a mi Lőportár-dűlőnk is. A régi Fóti (ma Kassák Lajos) út és Rózsafa utca találkozásánál megépült a Karmelita templom, és sok ember számára még ma sem ismert, de impozáns városi tér. A teret alkotó, többnyire zsúfolt, szoba- konyhás lakásokat rejtő épületek a közelben dolgozó, vidékről és külhonból toborzott munkások lehetőségeihez igazodtak. Az 1880—90-es években épült házak nyomokban őrzik még a jobb kézműves munkát, de lényeges változás megépítésük óta nem esett rajtuk. Egy-két kivételtől eltekintve, a bennük lakók a 100 évvel ezelőtti színvonalon élnek. Talán azóta annyival is romlott a helyzet, hogy az autók minden egyes talpalatnyi helyen követelik az életteret, kiszorítva öreget, gyereket, fát és virágot. A városnak ez a szigete, a Lehel út, Dózsa György út. Váci út forgalmának ölelésében egy elfeledett világ, de egyben óriási érték. Rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amely egy jó minőségű lakónegyed megteremtéséhez szükséges. Tehát az adottságok kitűnőek, a terület értéke vitán felül áll, a tulajdonjogi helyzet jelenleg áttekinthetetlen, pénzügyi lehetőség nincs. A remény ellenben az, hogy majd az önkormányzat saját kezébe veheti a kezdeményezést és valódi tulajdonosként gazdálkodhat. Megvalósíthat talán nagyobb lélegzetű terveket, mint például az elhanyagolt „szigetünk” rehabilitációját. Mit jelentene ez? Nem rombolják le a régit, hanem a használható részeket megtartva minőségében mást teremtenek, minden tekintetben korszerűt, a mának megfelelő, emberi léptékű környezetet. A régi utcákat megtartva az utcatömbök belsejét kiszabadítják. A korabeli belső épületszárnyak bontása után zárt, összefüggő zöldterületeket hoznak létre, ahol nincs autóforgalom, jobb a levegő, biztonságos helye lehet a gyerekeknek. Az autókat a szint alatti tárolóhelyekre kényszerítik. Alapvető szempont a terület lakásállományának racionális korszerűsítése. A korszerűsített lakások száma ugyan csökken a jelenlegi mennyiséghez képest, de az alacsonyabb épületek utcavonalon történő ráépítésével új lakások építhetők. A földszinti területek üzletek, szolgáltató területek céljára átalakíthatok. Ha megfelelő figyelmet fordítanak erre az elfeledett környékre, pár év múlva a. kerület legjobb lakóterülete lehet. Nieder Iván Köszönet mindazoknak, akik a helyhatósági választások eredményes lebonyolításában részt vettek. A kerületi választási bizottság és a szia* vazókörök valamennyi tagjának külön is kö- szönetet mondunk. ■ f; . ,t> £ V*» .. fii A kerületi, rendőrkapitányság a Teve utcában távolról, s közelről még inkább úgy fest. mint egy külső józsefvárosi öreg, lerobbant bér- ház, amely lebontásra ítéltetett. A kapitányság vezetője — dr. Török László — sem festett rózsás képet a helyzetről, nem volt lelkes és reménykedő, de mitől is lett volna. A létszámhiány katasztrofális, a technikai felszereltség rémes, így a munka is nehezebb. Am ahhoz, hogy mindez jobb legyen, pénz keli. És az hol van mostanában? Beszélgetésünket a bűncselekmény elkövetésének növekedéséről kezdtük, a fővárosban a kerület — mint mondta — az élen jár. Ma már képzett, szervezett, nagyon felkészült, technikailag, „szakmailag” felkészített szervezettel állnak szemben. A rendőrség szinte tehetetlen, a létszám sem elegendő, de az elavult, lerobbant technika sem segiti a munkát. Évek óta egy nagyobb beruházás tervével kecsegtették a kerületi rendőrséget. Aztán a XIII. kerület kritikus csúcsbűnözési centrumairól ejtettünk szót, a Dagály, a Palatínus, a Nemzeti Sportuszoda, a Margitsziget, a Lehel piac leginkább a helyszíne a bűncselekményeknek. Még arról is beszélt a kapitány, hogy ma már a szakma egyáltalán nem vonzó. A létszámhiány ellenére mégis — önerőből — akciócsoportot szerveztek. Honnan várhat segítséget — kérdésemre azt válaszolta, hogy nagyon jó a kapcsolatuk a kerületi MDF-, SZDSZ- képviselőkkel, azt mondták: tartsanak ki a helyhatósági választásokig ... Eddig a szeptemberi beszélgetés. Aztán pár hét múlva hallottam, hogy dr. Török László, a XIII. kerület rendőrkapitánya a nyugdíjazását kérte. Ezek szerint a sok éve halogatott segítségben már nem bízott, s bizonyára megunta a hiábavaló szélmalomharcot. Az „új” kapitány, dr. Pella László — huszonhárom éve rendőr — nem idegen a kerületben, ő csak visszatért. Két évvel ezelőtt a Budapesti Rendőrkapitányság közrendvédelmi helyettesének nevezték ki. Nem könnyű időszakban dolgozott ott, hiszen a '89-es tavasz volt a demonstrációk és a tüntetések éve, hogy úgy mondjam, ő „vezényelte le” ezeket. — És a Belügyminisztérium? — Egy kissé pesszimista vagyok, mert minden a gazdaság függvénye, az is, hogy ebben az országban rend legyen. Nagy szükségünk van a nyilvánosságra, a lakosság bevonására, s ezt csak úgy tudjuk elérni, ha állandó felvilágosítással szolgálunk. — Hogyan képzeli, mi a megoldás például a rendőri állomány növelésére? — Szerintem ki kell szélesíteni a toborzó munkát, én már a gimnáziumba elkezdeném, de ehhez persze előbb vissza kell szerezni a társadalmi megbecsülést is. — A kerületi rend és biztonság érdekében mit tudnak tenni? — Elképzelésem a jövőben, hogy két rendőrőrsöt szerveznénk, ötven-hatvan rendőrrel. Az egyik a jelenleg is létező Mosoly utcai lenne, a másikat a kerület belvárosi részén helyezném el. Így megosztva a területet, hatékonyabb munkát végezhetnénk. — Az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal létrejötte után érzékel-e változást, vagy kapott-e valamilyen ígéretet? — Szimpatikus volt, amit . Síklaky polgármester úr mondott, miszerint a rendőrség a biztonság. Anyagilag és eszközökben is kapunk majd segítséget. Azt ígérte — ami a múltban nem így volt —, hogy a tisztességes, a törvényes rendőri intézkedés mellé teljes egészében odaállnak. szilágyi A XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal lapja. Szeike&ztőség: XIII., Béke tér 1. Felelős szerkesztő: Síklaky István Szerkesztő: Csorbít Mária Tervező szerkesztő: Kun Edit flngyalföltj Kiadja a Népszava Kiadó Vállalat A kiadásén; felel: Kiss Jenő vezérigazgató 90—5821. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató — Mi késztette arra, hogy visszatérjen a kerületbe amelyről köztudott, hogy nem könnyű terep, sőt... — Amikor megtudtam, hogj megüresedett a hely, kértem helyezzenek vissza, egyelőn december 31-éig. Sajnáltam e fiúkat, akik éjt nappallá téve dolgoznak és az eredményességi mutatók mégsem jók. — Mit jelent, hogy egyelőre, december 31-éig? — Most nem neveznek ki senkit sem, pályázni kell a főkapitányi és a kapitányi posztra. — Pályázik? — Igen, de hogy melyik funkcióra, azt majd még meglátom. — Milyen elképzelésekké1 tért vissza a kerületbe? — Nem könnyű a helyzetünk, mert amit két hónapja Török kapitány úr elmondott, az a mai napig is így igaz. Először is nyugodt munkafeltételeket kívánok teremteni, hogy ne gyomorgörccsel jöjjenek be a kollégák dolgozni, elég itt anélkül is a feszültség. Összefogással, egymást segítve kell úrrá lenni ezen a kaotikus helyzeten. És igyekszem a jobb technikai feltételeket is megteremteni. — Ezt hogyan gondolja? — Mindent megmozgatok, igénybe veszem a jó barátokat, az ismerősöket. Sikerült egykét autót lecserélni, számítógépet és másológépeket is beszerezni. Az önkormányzat is besegített azzal, hogy írógépeket adott.
