Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 1. szám
„Alapítványok nélkül elképzelhetetlen a szociálpolitika” A Madarász Utcai Gyermekkórház és Rendelőintézet főigazgatójától, dr. Csontos Endrétől hallottam, hogy a kórház kollektívája alapítványt hoz létre az intézmény felújítására, bővítésére. A hosszú évek óta húzódó problémát így szeretnék megoldani, messzemenően támaszkodva a kerület intézményeire, lakosaira. Napjainkban, amikor mindenhol egyre kevesebb a pénz, kézenfekvő megoldásnak látszik az alapítványok életre hívása. Ráadásul azok sem járnak rosszul — túl a humanitárius cselekedet nemes szándékán —, akik támogatják az alapítványokat... — Valóban így van — mondja dr. Sághy Tamás, a kerületi tanács szociális, egészségügyi és gyámügyi osztályának vezetője, akit az egészségügyi célú alapítványokról kérdeztem. — Az ipar) termelő vállalatokat egyfelől ösztönzi, hogy adómentes pénzeszközöket köthetnek le. Emellett fontos az is, hogy az alapítványok célkitűzése valamilyen formában akár a humanitárius, akár a szociális segítségnyújtás feltételrendszerébe illeszkedjék. Véleményem szerint azoknak az alapítványoknak nincs is létjogosultságuk, amelyeknél ez nem derül ki egyértelműen az alapító okiratból. Én ott látom a lehetőséget, hogyha igény jelentkezik az alapítványra, amely kis tőkével indít, és utána közreműködőket keres, s így csatlakozhatnak hozzá azok, akik egyetértenek a célkitűzésével. Nagyon fontos, hogy a célkitűzés megnyerje a rokonszenvet. hogy lássák a lehetséges partnerek, valójában nem a pénzkímélés céljára hozták létre az alapítványt, hanem azért, hogy valamilyen rászoruló társadalmi réteget segítsenek. Azt az alapítványt tartom jónak, amelynél minél több együttműködő, csatlakozó van, mert ez igazolja vissza a jó szándékot. Ezen túl lényegesnek tartom, hogy az alapítványnak hozadéka is legyen, bizonyos tőkehányadot olyan vállalkozási formákban kell megforgatni, amelyek rövid időn belül tudják növelni az alaptőkét. A mostani inflációs ráta mellett az alapítvány pénze a saját költségeire sem elég, nemhogy segítségnyújtásra. Megítélésem szerint az alapítványoknak nagyon „mozgékonyaknak” kell lenniük, kompenzálva a pénzügyi eszközök értékének romlását, de természetesen eleget téve annak a célnak, amiért létrehozták. — Hallhatnánk részletesebben■ a kerület egészségügyi célú alapítványairól? — Elsőnek az Egészségforrás nevű alapítványt említeném, amelyet a NOVOTRADE és öt magánszemély hozott létre, és amely szervezőmunkát és saját vagyont ajánl fel. Az alapítványt 1989 nyarán hagyták jóvá a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban, az alaptőkéje egymillió negyvenezer forint. Az Egészségforrás alapítvány országos hatósugarú és elsősorban a rákbetegek rehabilitációjára irányul. Egy olyan, nem kórházjellegű rehabilitációs intézetet kívánnak létrehozni, amely az életvitel és -módszer tanítását tűzné ki célul. Ennek segítségével elkerülhetők lennének azok a nehézségek, azok u hátrányok, amelyek gátolják a gyógyultak beilleszkedését a mindennapi életbe. Az intézetben ingyenes ellátást kapnának azok az elsősorban rákbetegek, akik már nem igénylik a napi orvosi felügyeletet, az életmódbeli, szakmai támogatásra azonban rászorulnak. Az alapítvány létrehozói a gyógyultak beilleszkedését, illetve az egészségmegőrzés népszerűsítését propagáló kiadványok megjelenését is tervezik. Egészen más jellegű, szorosan vállalati érdekhez kötött a következő alapítvány, amelyet a Magyar Alumíniumipari Tröszt hozott létre a MAT nyugdíjasaiért néven, 50 millió forint alapító tőkével. Ez a kifejezetten belső célú alapítvány a tröszt nyugdíjasainak rendszeres vagy esetenkénti anyagi támogatását tűzte ki célul. Mostanában szerveződik a Magyar Vöröskereszt XIII. kerületi alapítványa, amely kerületi vállalatoknak az alapítványhoz való csatlakozásával, illetve alapító tagként való felkérésével jött létre. Az előkészületi munkák már befejeződtek, az alaptőke milliós nagyságrendű. A kerületi vállalatok jelentős ösz- szeggel csatlakoztak az alapítványhoz. A Magyar Vöröskeresztnek rengeteg olyan célkitűzése van, amit saját erejéből nem képes megvalósítani. Mindehhez azonban nincs pénze, keretlétszáma, aktivistái mind társadalmi munkások. Ma már elképzelhetetlen a működése külső támogatás’ forma nélkül. Szerencsére az emberek jó szívvel segítenek a Vöröskeresztnek, amely mindig is politikán kívüli szervezet volt, és célkitűzései is kristálytiszták: humanitárius szolgálat, segítségnyújtás. Tudomásom szerint több olyan országos alapítvány van, amely a Vöröskeresztet támogatja. Országos jellegű — a kerületi érdek- képviselet mellett A nyugodtabb évekért elnevezésű alapítvány, amely a minisztérium engedélyével jött létre és 1989. szeptember 1-jétől működik. Ez nyitott alapítvány, ami azit jelenti, hogy mindenki csatlakozhat hozzá. Minden olyan magyar állampolgár, aki megszerezte a nyugdíjjogosultságát és a nyugdíja nem éri el az ötezer forintot, anyagi és természetbeni segítségért 'folyamodhat az alapítványhoz, amennyiben egy belépési nyilatkozattal az alapítvány kötelékébe lép. Tehát bárki csatlakozhat, aki rászorul és óhajtja a támogatást. Kerületünkből a Róbert Károly Körúti Kórház, a Hazafias Népfront kerületi bizottsága, a Vöröskereszt szervezete, a tanács különbözőfelajánlások- kal vesz részt az alapítvány munkájában. Ezek egyrészt dologi, pénzfelajánlások, másrészt természetbeniek. Például a kórház az étkezőjét és a konyháját bocsátja a rászorulók rendelkezésére, akik vagy ingyenesen vagy nagyon jelképes összegért étkezhetnek a Róbert Károly körúton. Az információk a körzeti orvosi, a védőnői vagy a szociális gondozói hálózaton keresztül juthatnak el az illetékesekhez. Az alapítvány területi bizottságában minden szervezet képviselteti magát, tehát ez a koordinatív jellegű bizottság párhuzamosan működő hálózatokat fog össze, s így nagyobb hatékonyságot tud elérni. A tanács például azért csatlakozott, mert az alapítvány olyan lehetőségeket biztosít, amelyeket a tanácsi szociálpolitikán belül nem lehetne elvégezni. összefoglalva: sok lehetőség és energia rejlik az alapítványi formában, az emberek is nagy rokonszenvvel fogadják, új intézményrendszer lévén még nincs vele szemben bizalmatlanság. Kormányzati szinten azonban markánsabb állásfoglalásra lenne szükség az alapítványok bátorítására, hiszen ezek bekapcsolása nélkül elképzelhetetlen a szociálpolitikai célkitűzések megvalósítása. . T. V. Az elmúlt év őszén a kerület két általános iskolájának igazgatója nyugdíjba ment. Szimov Vaszilné, Kati néni a Csata u. 20-ból és Gadó Ká- rolyné, Marika néni a Thälmann u. 35—37-ből. KöszönKINEVEZTÉK... jük több évitizedes, a kerületért, a gyerekekért végzett lelkiismeretes, odaadó munkájukat. Jó pihenést, sok-sok örömet kívánunk nekik az elkövetkezendő évekre. Pályázatot hirdettek az iskolaigazgatói állásokra. A pályázatok értékelése, majd ezt követően a tantestületi döntések után a kerületi tanács végrehajtó bizottsága 1989. december 12-d ülésén Firnigl Zoltánnét a Csata, Tamasi Istvánnét a Thälmann Utcai Általános Iskola igazgatójának nevezte ki ez év január 1-jé- től 1994. július 31-ig. Firnigl Zoltánná hitvallásában hangsúlyozza, hogy ember - és gyermekközpontú, műveltségfelkeltő iskolát szeretne megvalósítani, melyet a pedagógusok, a szülők és a gyermekek közösségének bevonásával próbál elérni. A testnevelés tagozat és a Zsolnai- módszer hagyományainak megőrzése ímefjlett nagy hangsúlyt helyez az idegen nyelvek minél szélesebb kiterjesztésére. Tamási Istvánná a reális helyzetképből kiindulva, a hagyományokat megőrizve próbálja az elérendő célkitűzéseket megvalósítani. Mindezeket vezetőtársaival, a kollégáikkal együtt igyekszik megteremteni a gyermekek érdekében. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. ÍO ANGYALFÖLD