Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1990. december / 5. szám

Amikor újszülött kisfiam éjjel-nappal ordított a hasfá­jása miatt, kétségbeesetten próbáltam egy olyan orvost keresni, aki megnyugtatja öt is és engem is. Újságíró­ként dr. Bogárdi Mihályhoz, az újságíró tagozat kerületi gyermekorvosához tartoztam. Ahogy a doktor úr belépett a szobába, és pár szót szólt, a gyerek és én is megkönnyeb­bültünk. Ez a biztonságérzet a mai napig tart. Tudom, hogy­ha valami baj van, akár az éjszaka közepén is fölcsönget­hetem, szakértelmében mesz- szemenően megbízom. Szá­munkra ő „a” doktor bácsi. — Mióta lakik a XIII. ke­rületben? — 1954 óta, nagyjából azóta is praktizálok. Már gyermek­koromban is sokat jártam er­re a környékre, a szüleim is­merősei laktak itt. Akkoriban épültek a Szent István parki házak, még újak voltak az épületek. Megszerettem ezt a kerületet annak ellenére, hogy igazán a régi házakat kedve­lem. Persze akadnak itt is gyönyörűek, például a Pozso­nyi út Szent István park utá­ni szakaszán, amelyeknek a csodálatos lépcsőházait mindig megmutatom a külföldi isme­rőseimnek. Mellesleg egyik hobbim a „városmutogatás”. Ott van például az egykori Hatvani-féle cukorgyár lakó­háza, amelyben most a Duna- park kávéház található, na­gyon jól konstruált épület, igen szép lakásokkal. — Orvosként mennyire is­meri a kerületet? — 1959-ben, amikor az új­ságíró tagozat kerületi gyer­mekorvosa lettem, mindjárt ezt a kerületet „kaptam meg”, eleinte a VI., majd az V. ke­rület mellett. Húsz esztendeig a Heim Pál kórházban dolgoz­tam, majd két évig a Mada­rász utcai kórház igazgatóhe- helyetteseként, onnan kerültem az újpesti Árpád Kórházba osztályvezető főorvosnak. In­nen mentem nyugdíjba, három éve. Sokáig voltam az észak­pesti terület vezető gyermek- gyógyász főorvosa, s még most is dolgozom az újságíró-rende­lés mellett: a Madarász utcai kórház EEG-laboratóriumában. A kerület gyermekorvosi ellá­tását szakmailag jónak tartom, a három-négy körzeti rendelő megfelelően működik. Egyéb­ként magam is tapasztaltam, hogy az utóbbi években a gyermekgyógyászatban csök­kent a betegforgalom, ami vi­lágjelenség. — Mi lehet ennek az oka? — Egyrészt az, hogy kipusz­tultak egyes fertőző betegsé­gek, megszűntek a szövődmé­nyek. Kevés dologban tarto­zunk a világelsők közé, de az oltások terén nagyon jól ál­lunk. Ezenkívül egy csomó be­tegség eltűnt, és sokkal jobb lett a diagnosztika is. Itt, a kerületben a szociális helyzet is kiegyensúlyozottabb, mint máshol, noha sok a szegény család. Mégis, orvosi szem­pontból is érezhető, hogy ez a vidék polgárosultabb, mint például a VI. kerület vagy a VIII. kerület külső része. Job­bak a lakások is, amelyeknek zöme a harmincas-negyvenes években épült, s még nem spó­rolták ki belőlük az anyagot és a helyet. Sok a zöldterü­let, az új részeken is szellősen építkeznek, és ez is hozzájá­rul az egészség megőrzéséhez. Persze a levegő itt is rettene­tes, igazán akkor érzem a kü­lönbséget, amikor meglátoga­tom a Svédországban élő fia­mat. Igaz, Budán sem jobb a helyzet, ha felmegy az ember a János-hegy tetejére, onnan láthatja, hogy az egész várost egy szürke füstbura veszi kö­rül ... — A választások óta új ve­zetése van a kerületnek. Mennyiben érinti ez önt és a munkáját? — Eddig nemigen volt kap­csolatom a kerület irányítóival azonkívül, hogy évente egy­szer kijönnek a Köjáltól meg­nézni a rendelőmet. Egyszer előfordult, hogy írtam a ta­nács műszaki osztályának a Szent István parkban játszó gyerekek védelmében. Kértem, hogy állítsanak fel korlátot a játszótér mellé, amelyet csak bokrok választanak el a ko- csiúttól. Két évig húzódott az ügy, még arra is hivatkoztak, hogy nincs rá pénzük, mert a korlát hatvanezer forintba ke­rülne. Nem tudom elképzelni, hogy ez pénzkérdés, hiszen ócska hulladékcső is megfelelt volna a célnak. Megjegyzem, csak a tér egyik oldalán he­lyeztek el korlátot... Aztán itt van a közbiztonság. Min­dennaposak a betörések, ho­lott régebben a Pozsonyi út környéke csöndes, nyugodt rész volt. Jó lenne, ha megint azzá válna ... Csak remény­kedhetek, az új önkormányzat megtesz mindent annak érde­kében, hogy ismét öröm legyen itt élni... Tarján Vera Mi már segítettünk! Segítsen Ön is! A Madarász Utcai Gyermekkórház és Rendelőintézet dolgozói attól az óhajtól vezérelve, hogy a kórház és intézményei által ellátandó kis betegek gyógyulását a lehető legkorsze­rűbb eszközparkkal, modern, alkalmazott gyógyító eljárásokkal, illetve megfelelő ápolási kö­rülmények között biztosítsa, Az alapítvány számlaszáma: XIII. Kér. OTP 565-6748-3. Intézetünk elsősorban Észak-Pest IV., VI., XIII., XV. kerületek gyermekegészségügyi feladatainak ellátásában veszi ki a részét, de ügyeleti kötelezettségeinkből adódóan Bu­dapest, Pest megye és az ország más területeiről beutalt gyermekeket is gyógyítjuk. Mit sem ér azonban a hivatástudat, a gondos egészségügyi szakértelem, ha az 1929-ben épült első fővárosi gyermekkórházunkban az időközben felduzzadt városnegyedek (Káposztás- megyer, Újpest, Újpalota, Angyalföld stb.) kis betegeit csak zsúfolt körülmények között, elmaradott és korszerűtlen eszköz- és gépparkkal tudjuk gyógyítani. Fejlesztési források nem állnak rendelkezésünkre, fejlődésünk, korszerűsödésünk gyakorlatilag lehetetlenné vált. Az alapítvány létrehozásával megkíséreljük annak lehetőségét megteremteni, hogy a segítő szándék, a jóakarat, az emberi érzékenység, a jótékonyság humánus, hasznos és maradandó célokat szolgálhasson. Kórházunk szerény pénzeszközeiből, valamint dolgozóink felajánlásaiból létrejött alapítvány ózonban a szélesebb - előzőekben említett - célok megvalósításához nem elegendő. Számítunk a szülők, a vállalatok, a szövetkezetek, a tár­sadalmi szervezetek, pénzintézetek, a vállalkozók, a kisiparosok, a kiskereskedők, vagyis minden belföldi és külföldi természetes személy és jogi személyiségű adományozó jóindu­latára, a társadalom összefogására. Az alapítványt kuratórium kezeli, amely gondoskodik arról, hogy az adományokból korszerűbb gyermekgyógyászati feltételekkel működő kórház kerüljön kialakításra és álljon rendelkezésére valamennyi kis betegünk részére. Az alapít­vány javára befizetett összegek, valamint a tárgyi, dologi, illetve szolgáltatásnyújtás ellen­értéke az adóalapból levonható, a támogatás elismeréséről az alapítvány kuratóriuma „TANÚSÍTVÁNYT” állít ül a támogatók részére. KÉRJÜK, TÁMOGASSA ÖN IS A MADARÁSZ UTCAI GYERMEKKÓRHÁZ KORSZERŰSÍTÉSÉT SEGÍTŐ „GYERMEKKOR” ALAPÍTVÁNYT! AZ ALAPÍTVÁNY kuratóriuma Egy doktor úr a Pozsonyi útról

Next

/
Oldalképek
Tartalom