Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. szeptember / 4. szám
XIII. A Kerületi Tanács lapja Mit vár az MDF az önkormányzattól? Történelmi fordulatot. Az MDF ennek a történelmi fordulatnak nem páholyból kukucskáló kibice, hanem alakítója, szolgálója, szervezője. Bár kezdettől ódzkodott attól, hogy politikai párt legyen, végül is nem zárkózhatott ed! a történelmi feladat elől. Az MDF „kérdező párt”. Folyamatosan kérdi-kutatja, miként gondolja- akarja a lakosság a ránk örökített válságból való kivergődést. Munkáját nem 35 ezer tagja, hanem az ország akaratának rendeli alá; a megalakuló ön- kormányzattól is azt várja, hogy 100%-osan a lakosság érdekeit szolgálja. Az MDF kerületi szervezete a legfontosabb angyalföldi teendőknek az alábbiakat tartja. 1. Elöljárók A választott „tanácsnok” érvényesítse választói akaratát az irányító szervekben. Legyen füle a problémák meghallgatására és szája az érdekek képviseletére. Legyen akarata és képessége a kerületi közigazgatás, ezen belül különösen legalább egy osztály munkájának áttekintésére, folyamatos figyelemmel kísérésére. 2. Az „új tanács” ne Jegyem politikai csatározások színtere, ne adjon teret személyeskedésnek, karrierizmusnak. Teljes nyilvánosság előtt folytassa munkáját, ebbe vonja be a kerület lakosságát, gazdasági, szakmai, társadalmi szerveit. A közügy eddig Csáki szalmája volt: ezután legyén gazdája maga a lakosság, az általa választott és ellenőrzött testület. 3. Városépítés és -szépítés A fővárossal egyeztetve a hatásköröket készüljön hosszú-, közép- és rövidtávú beépítési, városrendezési terv. Ezt bocsássák időben társadalmi vitára. A közterületekre vigyázzon a környezetből választott társadalmi szerv, Őrizzük meg kerületünk egyes tájainak jellegét (kertes családi házak, földszintes házsorok, bérházak stb.). A köztisztaság biztosítására önkéntes felnőttekből és erre vállalkozó iskolai osztályokból szerveződjék újszerű testület. 4. Lakásügy Fordulatot a lakáspolitikában! Ha nem tudnánk az életbe kilépő fiataljainknak lakást adni, akkor nem tudnának családot alapítani; elzüllenének vagy külföldre mennének. Miért nem építünk? Az építési anyagok hazaiak! Munkáskéz van! Elfogadhatatlan az állami-tanácsi lakások építésének megszüntetése. Adjunk nagyobb teret a beköltözők fizikai munkával való hozzájárulásának, a kaláka szerveződéseknek, nagyobb kedvezményt az első lakásszerzéshez. — Kerületünkbe nagy a bevándorlás. Ezt le kell fékeznünk, különben sosem tudjuk felszámolni a lakás-szűkét. Pozitív és negatív ráhatással fokozzuk a mobilitást, csökkentsük az egy főre jutó négyzetméterekben mutatkozó kirívó különbségeket. 5. Foglalkoztatás és minőségi téremelés ‘o Kerületünk több nagyüzemében bizonytalanná vált a munkavállalók jövője. A közelmúlt legnagyobb vétke, hogy nem volt foglalkoztatáspolitikája, nem gondoskodott időben átképzésről, átirányításról; ezt sürgősen pótolnunk kell. Az át- és továbbképzés ne csupán a fenyegetetteket érintse, hanem a dolgozók túlnyomó részét; ez az előfeltétele a hazai termelés minőségjavításának és ennek révén a kedvező külkereskedelem elérésének. Az MDF javasolja a XIII. kerületben működő munkástanácsok és szak- szervezetek közös fellépését jövőjük megalapozása és a munkásérdekek védelme végett, elsősorban a Munkaügyi Minisztériummal és az állásközvetítőkkel, a vállalkozókkal és a kisiparosokkal. Javasolja a hiányszakmák feltöltését, az amúgy is erősen megkésett át és továbbképzések haladéktalan megindítását. (Ebből a célból munkásfórumot szervez, amely e sorok megjelenéséig valószínűleg meg is valósul.) Az MDF követeli, hogy a gazdasági válság mélységét, annak okait, felszámolásának változatait, teljes egészükben tárják fel a nyilvánosság előtt. Érett annyira Angyalföld lakossága, hogy megértse: a fejlett országokkal csak akkor lehet kereskednünk, ha termékeink ára nem magasabb az övékénél, a bérek pedig nem lehetnek magasabbak annál a szintnél, amely a hazai termelékenység szintje. Lezüllött a magyar ipar. Műszaki elmaradásunk miatt a szükségesnél többszörösen több anyagot, energiát, munkaidőt — nagyon keserves ez — nekünk, a lakosságnak kell megfizetnünk. Ezért emelkednek az árak, és nem azért, mert előző éjszaka a kormány rosszat álmodott. Ha minden múltbéli tény felszínre kerül, megértjük : Kádár ideológiailag Keletnek, gazdaságilag Nyugatnak adta el az országot, és mi most ezért — legyen akármilyen kormányunk — rábszolgamún- kával fizetünk. Hagyjunk fel az oktalan vádaskodással és nézzünk szembe a valósággal: egyetlen lehetőségünk a fejlett technika behozása az országba, ennek érdekében pedig kerületi szinten is mindent meg kell tennünk a közeli és távolabbi szomszédokkal való kapcsolatok erősítéséért. Hívjunk Angyalföldre külföldi szakembereket, utaztassuk tapasztalatcserére a mieinket, juttassuk ösztöndíjjal külföldi egyetemekre, gyárakba fiataljainkat. 6. Művelődés, oktatás Az oktatásba, kultúrába befektetett pénz és emberi energia megtérülése a legkedvezőbb: ez a záloga annak, hogy feltérképezzük a jó áron kelendő termék követelményeit, szakmánk fortélyait, az emberi együttélés és együttműködés feltételeit. Demokratikus iskolákat, ahol tanár, szülő és diák egyenrangú partnerei egymásnak, mert nem szenvedő tárgyai, hanem tevékeny alanyai a művelődésnek. Növeljük a tantestületek önállóságát, beleértve az igazgatók pályázat útján való megválasztását, az államtól tanulókként kapott „fejpénzzel” és külön tanfolyamok tartásával szerzett pénzek fölötti szabad rendelkezést. Az alapfokú oktatás ingyenességét terjesszük ki a könyvekre és 'tanszerekre is. Hozzuk létre a középfokú iskolák széles palettáját. A felsőfokú oktatásban a későbbi munkajövedelem megelőlegezésével lehet a költségek egy részét fedezni. XV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1990. SZEPTEMBER
