Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1990. szeptember / 4. szám

XIII. A Kerületi Tanács lapja Mit vár az MDF az önkormányzattól? Történelmi fordulatot. Az MDF ennek a történelmi fordu­latnak nem páholyból kukucskáló ki­bice, hanem alakítója, szolgálója, szer­vezője. Bár kezdettől ódzkodott attól, hogy politikai párt legyen, végül is nem zárkózhatott ed! a történelmi fel­adat elől. Az MDF „kérdező párt”. Folyamato­san kérdi-kutatja, miként gondolja- akarja a lakosság a ránk örökített vál­ságból való kivergődést. Munkáját nem 35 ezer tagja, hanem az ország akara­tának rendeli alá; a megalakuló ön- kormányzattól is azt várja, hogy 100%-osan a lakosság érdekeit szol­gálja. Az MDF kerületi szervezete a leg­fontosabb angyalföldi teendőknek az alábbiakat tartja. 1. Elöljárók A választott „tanácsnok” érvényesít­se választói akaratát az irányító szer­vekben. Legyen füle a problémák meg­hallgatására és szája az érdekek kép­viseletére. Legyen akarata és képessé­ge a kerületi közigazgatás, ezen belül különösen legalább egy osztály mun­kájának áttekintésére, folyamatos fi­gyelemmel kísérésére. 2. Az „új tanács” ne Jegyem politikai csatározások szín­tere, ne adjon teret személyeskedés­nek, karrierizmusnak. Teljes nyilvános­ság előtt folytassa munkáját, ebbe von­ja be a kerület lakosságát, gazdasági, szakmai, társadalmi szerveit. A közügy eddig Csáki szalmája volt: ezután le­gyén gazdája maga a lakosság, az ál­tala választott és ellenőrzött testület. 3. Városépítés és -szépítés A fővárossal egyeztetve a hatáskö­röket készüljön hosszú-, közép- és rö­vidtávú beépítési, városrendezési terv. Ezt bocsássák időben társadalmi vitá­ra. A közterületekre vigyázzon a kör­nyezetből választott társadalmi szerv, Őrizzük meg kerületünk egyes tájai­nak jellegét (kertes családi házak, földszintes házsorok, bérházak stb.). A köztisztaság biztosítására önkéntes fel­nőttekből és erre vállalkozó iskolai osztályokból szerveződjék újszerű tes­tület. 4. Lakásügy Fordulatot a lakáspolitikában! Ha nem tudnánk az életbe kilépő fiatal­jainknak lakást adni, akkor nem tud­nának családot alapítani; elzüllenének vagy külföldre mennének. Miért nem építünk? Az építési anyagok hazaiak! Munkáskéz van! Elfogadhatatlan az ál­lami-tanácsi lakások építésének meg­szüntetése. Adjunk nagyobb teret a beköltözők fizikai munkával való hoz­zájárulásának, a kaláka szerveződések­nek, nagyobb kedvezményt az első la­kásszerzéshez. — Kerületünkbe nagy a bevándorlás. Ezt le kell fékeznünk, kü­lönben sosem tudjuk felszámolni a lakás-szűkét. Pozitív és negatív ráha­tással fokozzuk a mobilitást, csökkent­sük az egy főre jutó négyzetméterek­ben mutatkozó kirívó különbségeket. 5. Foglalkoztatás és minőségi tér­emelés ‘o Kerületünk több nagyüzemében bi­zonytalanná vált a munkavállalók jö­vője. A közelmúlt legnagyobb vétke, hogy nem volt foglalkoztatáspolitikája, nem gondoskodott időben átképzésről, átirányításról; ezt sürgősen pótolnunk kell. Az át- és továbbképzés ne csu­pán a fenyegetetteket érintse, hanem a dolgozók túlnyomó részét; ez az elő­feltétele a hazai termelés minőségja­vításának és ennek révén a kedvező külkereskedelem elérésének. Az MDF javasolja a XIII. kerület­ben működő munkástanácsok és szak- szervezetek közös fellépését jövőjük megalapozása és a munkásérdekek vé­delme végett, elsősorban a Munkaügyi Minisztériummal és az állásközvetítők­kel, a vállalkozókkal és a kisiparosok­kal. Javasolja a hiányszakmák feltöl­tését, az amúgy is erősen megké­sett át és továbbképzések haladéktalan megindítását. (Ebből a célból munkás­fórumot szervez, amely e sorok meg­jelenéséig valószínűleg meg is valósul.) Az MDF követeli, hogy a gazdasági válság mélységét, annak okait, felszá­molásának változatait, teljes egészük­ben tárják fel a nyilvánosság előtt. Érett annyira Angyalföld lakossága, hogy megértse: a fejlett országokkal csak akkor lehet kereskednünk, ha termékeink ára nem magasabb az övé­kénél, a bérek pedig nem lehetnek magasabbak annál a szintnél, amely a hazai termelékenység szintje. Lezüllött a magyar ipar. Műszaki el­maradásunk miatt a szükségesnél több­szörösen több anyagot, energiát, mun­kaidőt — nagyon keserves ez — ne­künk, a lakosságnak kell megfizet­nünk. Ezért emelkednek az árak, és nem azért, mert előző éjszaka a kor­mány rosszat álmodott. Ha minden múltbéli tény felszínre kerül, megért­jük : Kádár ideológiailag Keletnek, gaz­daságilag Nyugatnak adta el az orszá­got, és mi most ezért — legyen akár­milyen kormányunk — rábszolgamún- kával fizetünk. Hagyjunk fel az okta­lan vádaskodással és nézzünk szembe a valósággal: egyetlen lehetőségünk a fejlett technika behozása az ország­ba, ennek érdekében pedig kerületi szinten is mindent meg kell tennünk a közeli és távolabbi szomszédokkal való kapcsolatok erősítéséért. Hívjunk Angyalföldre külföldi szakembereket, utaztassuk tapasztalatcserére a miein­ket, juttassuk ösztöndíjjal külföldi egyetemekre, gyárakba fiataljainkat. 6. Művelődés, oktatás Az oktatásba, kultúrába befektetett pénz és emberi energia megtérülése a legkedvezőbb: ez a záloga annak, hogy feltérképezzük a jó áron kelendő ter­mék követelményeit, szakmánk forté­lyait, az emberi együttélés és együtt­működés feltételeit. Demokratikus iskolákat, ahol tanár, szülő és diák egyenrangú partnerei egymásnak, mert nem szenvedő tár­gyai, hanem tevékeny alanyai a mű­velődésnek. Növeljük a tantestületek önállóságát, beleértve az igazgatók pá­lyázat útján való megválasztását, az államtól tanulókként kapott „fejpénz­zel” és külön tanfolyamok tartásával szerzett pénzek fölötti szabad rendel­kezést. Az alapfokú oktatás ingyenességét terjesszük ki a könyvekre és 'tansze­rekre is. Hozzuk létre a középfokú is­kolák széles palettáját. A felsőfokú ok­tatásban a későbbi munkajövedelem megelőlegezésével lehet a költségek egy részét fedezni. XV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1990. SZEPTEMBER

Next

/
Oldalképek
Tartalom