Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 2. szám
akarunk, hogy a gyermekek ne jelentsenek anyagi hátrányt a család részére. A társadalomnak biztosítania kell a gyermekek gondtalan felnevelését. A gyermeknevelés első három évét a munkaviszonyban nem álló szülő részére nyugdíjra jogosítónak kívánjuk elismertetni! A belső piac élénkítésével, nemzetközi kapcsolataink felhasználásával a külföldi anyagi és szellemi értékek bevonásával, a felesleges kiadások, a bürokrácia leépítésével szándékozunk hazánk súlyos gazdasági helyzetén javítani. A mezőgazdaságban az 1947-es tulajdonviszonyokat ismerjük el. A föld tulajdonosának kell eldöntenie, hogy magángazdálkodóként, szövetkezeti tagként kíván-e dolgozni, vagy esetleg bérbe adja tulajdonát. Támogatjuk azt a törekvést, hogy a volt közösségi földeket adják vissza a községeknek. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek a tagok szuverén közösségévé kell válnia. Tanácsoljuk a mezőgazdaságban dolgozóknak az értékesítési szövetkezetekbe tömörülést, ment ez esetben a kereskedelmi árrés jelentős része birtokukban marad. Nem ártámogatást, segélyezést, hanem megélhetést biztosító jövedelmet kívánunk elérni minden állampolgárnak. Minden tisztességes, munkával szerzett jövedelmet elismerünk. Harcot hirdetünk a tisztességtelenség ellen. A becsületesség régi társadalmi rangjáért küzdünk. Az elmúlt negyven évben felhalmozott vagyonokról vagyonelszámolást követelünk. Követeljük a tehetségtelen vezetők leváltását. Követeljük, hogy a jövőben a vezetőket ne kiválasztás, hanem kiválasztódás szerint bízzák meg az irányítással. A kerület munkáshagyományaihoz híven minden becsületes ember segítségét kérjük. Célkitűzéseinket csak a választópolgárok segítségével tudjuk elérni. Példánk az osztrák, svéd, nyugatnémet életszínvonal és az a módszer, ahogyan a spanyol szociáldemokraták vezették ki országukat a diktatúra utáni állapotból, a gazdasági fellendülés útjára. Müller Antal a XIII. Kerületi Szociáldemokrata Pártszervezet elnöke Magyar Szocialista Munkáspárt Kollát Pál, az MSZMP jelöltje így ír magáról: 1947. április 12-én születtem Földes községben (Hajdú-Bihar megye). A szüleim 1951-ben Budapestre költöztek. Azóta itt élek. Édesapám a Hajógyárban ivóit hegesztő, innen imént nyugdíjba, 1988-ban elhunyt. Édesanyám női-férfi szabó, a Fővárosi Kézműipari Vállalat szalagvezetőjekónt ment nyugdíjba 1975-ben. Egy testvérem van, Kollát Gizella, ő a Fővárosi Elektromos Műveknél dolgozik. Az általános iskoláimat a XIII. kerületi Dózsa György Üti Általános Iskoláiban végeztem, majd lakatosipari tanuló voltam. Gyaikarta'tra a Hajógyár gépműhelyébe jártam és 'azóta is itt dolgozom. 15 éve csoportvezetőként, fizikai teljesítménybéres állományban. 1965—67-ig sorkatonaként teljesítettem szolgálatot, rendfokozatom őrmester. Katonai szakképzettségem alkniakutató tűzszerész, rajparancsnok. A honvédség után többféle esti iskolába jártam, illetve tanfolyamokat végeztem: gépipari technikum, MLK, MLEE szakosító, TF edzői stb. Munkahelyemen a társadalmi életbe hamar bekapcsolódtam. KISZ-alapszervd vezetőként, szakszervezeti csoportbizallmd- ként tanultam a közösségi munkát. 1975-'től alapszervezeti vezetőségi tag, gyári pb-tag, 1980-tól vállalati pb-tag, 1980—85-ig a budapesti pb tagja voltam, a vállalati pártbizottságnak a megszűnéséig tagja voltam. Közben laa MHSZ lövészklubjában sportoltam, illetve edzősködtem. 1973-ban nősültem meg. Feleségem Kótai Mária (1953). A Corvin Ottó Kórházban dolgozik, RTG-asszisztens. Két gyermekünk van: Pál 1977-ben, Róbert 1979-ben született. Általános iskolai tanulók. Tanácsi lakásban lakunk, családtagként, amit talán az idén megvásárolunk. Az MSZMP (megújult)-nék tagja vagyok. A közösségi életből továbbra is igyekszem a részemet kivenni. Jelenemet és múltamat vállalom, mindig is vállaltam. Munkahelyemen szakmailag, emberileg megbecsülnek, elfogadnak. Kapcsolatom a vezetőimmel és a munkatársaimmal jó. Lakóhelyemen (1973) az utcabeliek befogadtak, kapcsolatunk a kölcsönös megbecsülésen alapul. ☆ Kollát Pál :az MSZMP XIII/29-es körzeti alapszarvezet tagja. Részt vett a párt első országos pártértekezletén és az elsők közt írta iáié az MSZMP-be lépők nevét... Kereste a körzeti lalapszervezettel a kapcsolatot és ímegismerkedésünk . alkalmával átigazolt hozzánk. Rendezvényeinken részt vesz, hozzászólásaival, javaslataival, tevékenységével segíti a közös munka eredményességét. Korábbi párttevékenysége alapján közismert a gyári — Ganz Hajógyár — és a kerületi pártmozgalomban. Is-1 mertségét növelte országosan is. Kádár János elvtárs temetésén a munkások és a választói nevében vett búcsút tőle. Az MSZMP XIV. kongresszusára megválasztottuk (1989. december 17.) a kerület küldöttének és a kongresszus megválasztotta a központi bizottság tagjának. Pártjához, elvéhez mindvégig hű maradt és igyekezett munkatársait, köztük a párt tagjait, a pártban való maradásról meggyőzni. Megtiszteltetésnek veszi a bizalmat. Fellépése határozott, beszédkészsége jó, jártas az élet — köztük a politikai élet — területén. Ismereteit a számos külföldi útja során szerzett tapasztalatokkal bővítette. A gyár képviseletében sokat járt azokon a helyeken, ahol a hajókat üzemeltették. Családját, gyermekeit Szereti. Fiait, sok gonddal tanítja és neveli. Igyekszik a gyermekeket az iskolán kívüli sport szeretetére nevelni, ezért birkóznak, 'teniszeznek, és otthon céltáblára lőnek. Segíti feleségét az otthonnal ösz- szefüggő munkában is. Hobbiként horgászik, autót szeréi. (Ez utóbbi kényszer Is, mert nem jut pénz autószerelőre.) Jellemző rá az 'idősebbek tisztelete, a másokon való segítőkészség és a figyelem. Az ajánlást összeállította: Gerencsér János titkár Kovács Károly, a 19. választási kerület jelöltje így vall magáról: Szegényparasztok gyerekeként 1926- ban születtem. 1937 óta élek kerületünkben. Itt lettem munkás, itt dolgoztam mint műszerész, és innen mentem egyetemre. Villamosmérnök, majd mérnök-közgazdász lettem. Nős vagyok, felnőtt fiam van. 1954. és 1980. között a XIII. kerületben pártmunkásként, ebből tíz évet első titkárként dolgoztam, majd 1989-es nyugdíjazásomig a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa vezető 'titkára voltam. A ’60-as években tanácstaggá választottak, s talán ez is közrejátszott abban, hogy ugyanitt a ’70-es évek óta országgyűlési képviselő vagyok. A mostani ciklusban az ipari és a reformbizottság tagjaként tevékenykedem. Miután gyerekkoromtól a kerülethez kötődök, sosem volt számomra az itt élők gondja, öröme közömbös. Megválasztásom esetén pártom, az MSZMP programjának részeként a keL rület és az ország gondjainak enyhítése és megoldása lesz tevékenységem fő célja. Magyar Szocialista Párt Marosán György, a 20. választókerület, az MSZP jelöltjeként így ír magáról:
