Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1990. február / 1. szám

ANGYALFÖLD A XIII. KERÜLETI TANÁC.S LAPJA AMID a i állam és az egyház szövetségében Nem hiszem, hogy valaha is megfor­dult ez idáig az angyalföldi Jakab Jó­zsef utcában annyi bíboros, püspök, tar­tományfőnök, pap és miniszter, állam­titkár és lelkész, pszichiáter és pszicho­lógus, mint Vízkereszt előestéjén, 1990. január 5-én. Taláír nem véletlen, hogy ezt a délutánt választották az alapítók, hogy ünnepélyes megnyitón köszönjék meg a helybéliek az állam és az egyház magas rangú képviselőinek, hogy létre­jöhetett az országban és a fővárosban először a két „hatalom” szövetségében a HÍD Családsegítő Központ, a tanácsi­egyházi családsegítő szolgálat. Igen szép ünnepségen mondott áldást az alapítványra és az épületre dr. Hans Hermann Groer őeminenciája, bécsi bí­boros érsek. Aki járatos a katolikus egy­ház liturgiájában — és aiki nem, oméssin- _^kább — a gregoriánus dallamok igézetét érezhette meg az áldás gyönyörűen mondott latin „felelgetősében”, amikor a bíborosnak kórusban válaszolgattak a jelenlévő egyházi férfiak. Aki nem tud latinul, az is megértette, hogy a bíboros: „Et ne nos inducas in tentatiónem’’-je után a többiek csak azt mondhatták: „Séd libera nos a malo”. (És ne vigy minket a kísértésbe / De szabadíts meg a gonosztól.) Nem véletlenül emeltem ki az áldás szövegéből ezeket a mindennapi imád­ságból ifimért sorokat. Mert a HlD cse­lekvési területén igen fontos, hogy akik segíteni akarnak másokon, azoknak bi­zony tiszta szívvel kell közelíteni az em­berekhez, előítéletmentesen, elfogultság nélkül, s nem szabad nézniük, hogy a bajban levő szegény-e avagy gazdag, katolikus-e vagy zsidó, református vagy éppen hitetlen. Egy a fontos! Aki ide jön, hogy segítsék őt testi-lelki bajában, a hit segítségével, szakemberek közre­működésével próbálhat kiutat találni. Talán illendőbb lett volna először dr. Csehák Judit miniszterasszonyról szólni, aki szintén megtisztelte jelenlétével az ünnepséget, s Kiss Zoltán kerületi ta­nácselnök úr üdvözlő szavai után ő mondta a bevezetőt, s ő kérte fel dr. Paskai László bíboros urat, hogy kö­szöntse a jelenlévő külföldi egyházi sze­mélyiségeket. De mert olyan megrendí­tően szép volt az egyházi férfiak áldást mondó ritusa, talán megbocsátja, hogy beszámolónkban nem tartottuk be a kö­telező „protokollt”. Igen jellemző .volt az ünnepségen megjelent Bánfalvi István államtitkár rokonszenves beszédének nyütó mon­data: „Tisztelt ünneplő közösség”. Mert végül is, akik itt megjelentek — aho­gyan ő is mondta — felekezeti; ho­vatartozástól függetlenül közeledtek egymáshoz. Fontosnak tártja, hogy a hí­vők ismerjék el a nem hívők igazságát, s fordítva. Kötelességünk előítéletmen­tesen végezni a szociális munkát — mondta az államtitkár. — Mit tehet az állam a családért? — tette fel a kérdést. — Mi a feladat? — Azt elősegíteni, hogy betölthesse az érzelmi, nevelői felada­tát. A család stabilitását kell szolgálnia az állami családpolitikának. S fontos, hogy ne idealizáljuk a dolgokat, kép­mutatás nélkül kell segíteni. Elmondta, hogy nagyigényű szakmai felkészülés előzte meg a HlD létrejöttét, s tudató- - san mozgósították a hitből fakadó em­beri erőket. Idézte Bertolt Brechtet: „Nagy a csábítás az emberben a jóra!x S ahogyan mondta, igaz, ez az első ilyen közösség az országban, s államilag nem rendelik el a terjesztését, de remélhető­leg ez a módszer, amivel itt találkozhat­nak a családban élők és családból ki­szakadtak, egyre több követőre talál az országban... Csáky-Pallavicini Roger, aki a HlD vezetője, elmondta, hogy őt, mint haj­dani piarista diákot a történelmileg ne­héz esztendőkben nem csupán szőkébb családja segítette át a lelki szenvedése­ken, de a nagyobb, piarista család is. Igen nagy tisztelettel szólt a piarista tartományi főnök úrról, Jeleníts István­ról, aki ugyancsak szólt az ünnepségen. A rendfőnök úr Mózes I. könyvére hívta fel a megjelentek figyelmét, amely tudottan narratív teológiával magyaráz­za, mutatja be a családot. Szólt a férfi és nő kapcsolatáról, arról, hogy nem csupán a folytatás, a család megépítése, de egymás megértése, közös hallgatásuk, egymás segítése is fontos feladata a kél embernemnek. Jó szívvel szólt arról, hogy a katolikus családsegítő abban a hitben végezheti munkáját, hogy bizo­nyos értelemben Krisztus munkatársa lehet. Csáky Roger úr beszámolt arról is az egybegyűlteknek, hogy már 1987-ben kezdeményezte az Egészségügyi Minisz­térium a családsegítő központ létreho­(Folytatás a 2. oldalon) XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1990. FEBRUÁR Rangos vendégek a HÍD megnyitóján, dr. Csehák Judit miniszterisszony, dr. Hans Hermann Gnoer bí­boros érsek, mellette Jo­hann Weber grazi érsek püspök és dr. Paskai Lász­ló bíboros úr Fotó: Hégráth Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom