Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. december / 5. szám
Ide menedzsel típus kell Egyéves a Toldi Diáksport Egyesület^ Ha valaki azt hiszi, hogy az iskolások rendszeres sportolta- tása csak azon múlik, hogy a gyerekek szívesen fociznak, pingpongoznak, vagy éppen ki. rándulnak, az nagyon téved. Ahhoz, hogy egy iskola keretein belül úgynevezett „egyesületben” izmosodjanak a srácok, először is kell egy menedzser típusú személy, s persze az sem árt, ha az illető rámenős, kitartó, s mellesleg komoly közgazdasági ismeretekkel is rendelkezik ... Nagyon egyszerű azt leírni, hogy a Toldi Diáksport Egyesület 1988 májusában alakult meg a fővárosban, a tizenharmadik kerületi Thälmann Utca 47—49. Sz. Általános Iskolában. Arról is könnyű ma már beszélni, hogy a tanulók majd 70%-a vesz részt a szervezett sportolásban. Mert a dolog „rázósabb” része a mögöttes munka. A Toldi DSE elnökével, Albrecht Péterrel beszélgettünk az egyesület alakulásáról, munkájáról, a gondokról és az eredményekről. — Először is, nem árt tudni, hogy-az SE önálló, jogi személy. Így önálló költségvetése van, szerződéskötési joga, saját könyvelése, pénztárbizonylata, s mindez komoly adminisztrációval jár. Sokan nem tudják, hogy a tanács biztosít ugyan némi fejlesztési ösz- szeget, az iskoláknak, de szigorúan behatárolja, hogy melyik pénzt pontosan mire költhetik. Így ha szerény is az ösz- szeg, ez az egyik alapja a sportegyesület „kasszájának”. Ugyanis az iskola lemond erről az összegről az SE javára, hiszen az általunk vásárolt sportszerek, eszközök ott vannak az iskolában, s a tanrend szerinti tornaórákon éppúgy használják a gyerekek, mint a sportköri foglalkozásokon. A másik, ugyancsak csekélyke összeg a tagdíj, gyerekenként havi húsz forint, és a családi — szülői — támogatás. A komolyabb, a vállalatoktól kapott pénz. Ami részben spon- zori díj, részben pedig mint jogi tagoktól befolyó támogatás ... Az idén már az ÁISH is besegít, tiszteletdíj-kiegé- szítéssel. Mert az edzők és tanárok igencsak minimális tiszteletdíjért foglalkoznak a gyerekekkel. — Milyen sportágak férnek bele egy DSE életébe? — Tizennégy sportcsoport működik a Toldiban, ebbe tartozik a gyermektorna a kicsiknek, héttől tizenegy évesig, utána kosárlabda, labdarúgás, természetjárás, lövészet, sakk, birkózás, és főleg a lányoknak dzsesszbalett. Most, az új tanévben, ez asztalitenisszel iß bővült, sikerült vennünk néhány asztalt, ütőket, labdákat. Lesz az idén még egy új konditerem is, ami mini- kosárlabdapályának is otthont ad, s természetesen ez nappal a kicsik tornaterme ... — Helyileg hol foglalkoztatják a sportoló gyerekeket? — Részben az iskola tornatermében, a lövészet a pincében, a sakk az osztályokban, a birkózóknak a Vasas ad termet, s természetesen az erdők- hegyek a természetjáróknak ... — Ha a tornaterem a DSE szolgálatára áll, akkor ki egyezteti, ki koordinálja a terembeosztást? — Reggel nyolctól este hatig percre beosztottuk az időt, a tanrenddel egyeztetve. A DSE elnöksége és az iskola testnevelő tanára, Baranyai István, aki ugyancsak különfoglalko- zásokon, a DSE keretében együtt dolgozik a gyerekekkel. — ön, ahogyan látom, nem tanár, nem az iskolában dolgozik, egy vállalat igazgatója. Hogy került a DSE elnöki posztjára, s egyáltalán, miért vállalta? — Mert megkeresett az iskola* igazgatója, s mint mérnök-közgazdász, világosan láttam, hogy csak menedzseri ambíciókkal és képességekkel lehet bejárni azokat a jogi útvesztőket, ami egy ilyeif SE megalakulásához kell... Van persze a dolognak egy „inti- mebb” oka is. A fiam, aki tízéves, a Vasasban birkózik, s tudom, milyen fontos, hogy egy gyerek komolyan vegye a sportot. Láttam, hogy az iskola nagyon szeretne egy lehetőséget, hogy a gyerekek aktívan sportoljanak, s éreztem, hogy bíznak bennem ... Magamról meg tudom, ha elvállalok valamit, azt igyekszem pontosan, alaposan végigcsinálni ... Tudom, hogy az iskolának nem célja „élsportolók” kinevelése, ez csak úgymond „mellékese” lehet a sportegyesület munkájának. A fontosabb inkább az, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el a szabad idejüket, és sikerüljön beléjük nevelni a sportszerű viselkedési normákat... Az eddigiek alapján úgy érzem, érdemes volt! A gyerekek lelkesen járnak az edzésekre, volt már „sportnapunk”, ahol összemérhették erejüket, megmutathatták minden sportágban a tudásukat. Jártunk már egy ízben vidéken is, ahol a grundbirkózást fel is vette a dunaújvárosi kábeltelevízió... Ny. M. ANGYALFÖLD 11 Az ABIT a hagyományokhoz hűen szeptember 29. ét október 1. között Csillebércen rendezte meg 300 fő részére, 12 sportágban az Angyalföldi Ifjúsági és Diák Sporttalálkozót. Jövőre, 1990-ben ismét találkozunk.
