Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1989. október / 4. szám

Ha kedd, akkor fogadónap! Kongresszusi küldött voltam A kivilágított, forgalmas Szegedi útról a Mauthner Sán­dor utcába befordulva, az ju­tott eszembe: nem szívesen járkálnék itt sötét téli esté­ken. Ügy érzem, ez a környék a XIII. kerület „mostoha- gyermeke”, mint később ki­derült, igazam volt. A harmincötös számú ház­ban van a Hazafias Népfront XIII/23. számú körzetének he­lyisége. Kedd van, tehát foga­dónap. Leitner László és kús csapata nemcsak rám vár, jönnek panaszosok, ügyük in­tézésébe belefáradt emberek is segítségüket kérik, de érke­zik olyan is, aki csak megkö­szönni jött valamit. Sok mindenről szó esik, ar­ról például, hogy Leitner Sán­dor tanácstag is, hogy tizen­két tagú aktívát vezet, ök azok, akik évek óta társadal­mi ellenőrként járják hétköz­nap és ünnepnap, télen és nyá­ron a kereskedelmi egysége­ket, a piacokat, s „rajtaüt­nek” a „csak” tíz-tizenkét de- kás tévedéseken, húsz egy idős, kis nyugdíjból élő embernek minden fillér számít. Beszél­gettünk a lakáshelyzetről, hogy a körzetben nagyon kevés az összkomfortos lakás, inkább a lelakott, szoba-konyhás, folyo- sós WC-s otthonok a gyako­ribbak. Évek óta szanálni kel­lett volna a Róbert Károly kör­úti házakat, ezzel szemben hárommillióért (!) rendbe hoz­ták a homlokzati részt, ám a kapun belépve aládúcolt lép­csőházak fogadnak bennünket. De a városkép a fdhtos! Ha a lakáshelyzetről szó esik, akkor felvetődik az egyre több gon­dot okozó eltartási szerződés is. Egészségtelennek tartják, hiszen olyan ritka az olyan „együttélés”, ami felhőtlen, problémamentes. Minderről személyesen meggyőződtek, mert a kerületi tanács mun­káját segítve, mintegy ötven- száz ilyen családnál jártak. Meghallgatják mindkét fél panaszát, úgy az eltartottét, mint az eltartóét, hivatalos jegyzőkönyvet vesznek fel, a felekkel aláíratva. Eljuttatják a tanácshoz, s próbálják or­vosolná a bajt. Arra is van gondjuk, hogy a rászorulók­nak nyugdíj-kiegészítésként elintézzenek egy kis szociális segélyt. Ha nem kérdezek rá, s nem mondom jövetelem eredeti cél­ját, nem is említik, szerényen hallgatnak. Az a hír hozott el, hogy társadalmi munkájuk mennyisége és minősége jutal­mául először 1987-ben — har­madik helyezést elérve — tíz­ezer forintot kaptak a kerüle­ti tanácstól. Azt hiszem ebben semmi meghökkentő nincs, igen ám, de ha a többi körzet nyert, akkor tv-t vásároltak a közös körzeti helyiségükbe vagy kirándulást szerveztek. De Leitner László és csapata úgy döntött, hogy a tízezer fo­rint a Mauthner Sándor utcai általános iskoláé, felajánlották az intézmény sporttelepének kerítésére, de a jótündérséget ezzel még nem fejezték be, fes- tettek-mázoltak is az osztá­lyokban. Tavaly ismét meg­pályázták a díjat, s már má­sodik helyezettek lettek. Ez már húszezer forinttal járt, s ismét találtak közmegegyezés­sel rászorulót — a Petneházi utcai óvodának vásároltak já­tékokat. Sok éven át nem vet­ték tudomásul, hogy olyan or­szágban élünk, ahol kell az ad­minisztráció, mert így jobban figyelnek rájuk, ök csak tet­ték a magukét. Az idén „meg­célozták” az első helyet, az már negyvenötezer forinttal jár. Kérdésemre, ha nyernek, mire fordítják az összeget, már kész a terv; kap a pénz­ből az óvoda, az iskola, talán még jutna a mozgássérült gyerekeknek is ... A Hazafias Népfront buda­pesti népfrontértekezletén kaptam mandátumot arra, hogy Angyalföld népfrontmoz- galmának egyik képviselője legyek a népfront IX. kong­resszusán. Felelősséggel s jó értelemben értendő aggódások közepette készültem erre — a mozgalom jövője szempontjá­ból is — az igen jelentős, két­napos munkára. Egyéni felké­szülésemhez bőséges, s meg­felelő tartalmú muníciót a kongresszust megelőző kerü­leti ülések állásfoglalásai, il­letve a körzeti bizottságokban folytatott személyes véle­ménycserék tapasztalatai ad­tak. A kongresszus légkörére alapjában véve a nyíltság, a szókimondás és az időnkénti érzelemgazdag megnyilvánulás volt a jellemző. Néhány kér­dés kapcsán azonban éles, a személyeskedésig is elmenő, tolerancia hiányától terhes vi­ták lobbantak fel, melyek hűen tükrözték a mai magyar társadalom feszültségeit. Az egyes emberek indulatos, he­ves vagy éppen hisztérikus problémafelvetése azonban nem vitte, vihette előbbre a munkát. Megoldást vagy kompromisszumot találni min­dig akkor lehetett és lehet, amikor higgadt, jól érvelő vé­leménynyilvánítás vagy javas­lat hangzott, hangzik el. Ku- korelli István mondta a kong­resszust követő napon egy hajnali rádiónyilatkozatában, hogy ezeket a történéseket társadalmunk jelenkori üzene­tének is felfoghatjuk. A hozzászólók közül többen fontos súlyponti kérdésnek tartották mozgalmunk szociál­politikai, családpolitikai, hon­ismereti, művelődéspolitikai, illetve településfejlesztő tár­sadalmi munkáját. E kérdé­sekhez pozitív megítéléssel kapcsolódtak a jelen lévő más mozgalmak képviselői is,, akik közül néhányan együtt­működési szándékukat is „el­hozták” a kongresszusra. Töb­ben hangsúlyozták a mozga­lom valós működési feltétel- rendszerének megteremtését. A jövő szempontjából alapve­tő kérdésnek ítélték az okta­tás problémáját hazánkban. Az elhangzott vélemények szerint — s ezzel magam is egyetértettem — képzettebb emberekkel, a tudás becsüle­tének a maga helyén történő kezélésével kell s lehet hoz­zákezdenünk feladataink meg­oldásához. A demokrácia iránti elementáris igényt is többen megfogalmazták. Pozitívan értékelhető, hogy hozzászólásával gazdagította a kongresszus munkáját Pozs- gay Imre államminiszter, Né­meth Miklós' miniszterelnök, Horváth István belügyminisz­ter és Kulcsár Kálmán igaz­ságügyi miniszter. Beszéltek többek között arról, hogy a népfrontmozgalom a különbö­ző alternatív mozgalmak böl­csője volt, mely nélkül nem indulhatott volna el a reform- folyamat hazánkban. Értéke­lésük során javasolták azok­nak a feladatoknak a megtar­tását, melyeket jól oldott meg a mozgalom eddig is. Kinyil­vánították személyes támoga­tásukat, a népfronttal való együttgondolkodásukat jó szívvel és örömmel tudta ma­gáénak a kongresszus. Megkapó hozzászólásokat hallhattak a résztvevők az egyházak képviselőitől, vala­mint a munkások, az idősek és a fiatalok nehéz helyzetéről szóló küldöttektől. Az alapszabály vitáját jog­gal minősíthetjük viharosnak, de végül is az a legfontosabb, hogy a kongresszus — aprólé­kos munkával, demokratikus vita keretében — szakszerűen alkotta meg a népfrontmozga­lom alapszabályát. Mozgal­munk „hivatalossá” tétele szempontjából a jogi előíráso­kat, a jelenleg érvényben lé­vő törvényeket nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, ahogy erre népfrontos jogászaink nyomatékosan fel is hívták a küldöttek figyelmét. A mozgalom vezetőinek megválasztásáról, a kongresz- szusi állásfoglalás elfogadását megelőző vitáról, a szavazatok összeszámlálásának kimerítő erőpróbáiról a napilapokból, a televízióból és a rádióból ér­tesülhetett mindenki, aki ér­deklődéssel figyelte a kong­resszus munkáját. Ügy gondolom, számunkra — az angyalföldi népfrontmoz­galomban dolgozók számára — lényeges az, hogy az elkövet­kező időszak munkájához megfelelő alapot adott a Ha­zafias Népfront IX. kongresz- szusa. A határozatok szelle­méből fakadóan természetesen a helyi feladatainkra kell megoldásokat keresni, melye­ket elsősorban a körzetek va­lósíthatnak meg. Ezért is oko­zott nagy örömöt számunkra az, hogy igen hangsúlyosan megfogalmazták a helyi mun­ka fontosságát, mint a moz­galom alapvető meghatározó­ját. Mindebből kiindulva erő­sítenünk kell Angyalföldön is a körzeti népfrontbizottságok tevékenységét, hiszen csak ez­által valósulhat meg a lakos­ság érdekét szolgáló népfront­eszme. Ügy gondolom, ehhez van cselekvőkészség, tenni- akarás, jó szándékú együttmű­ködési készség kerületünkben is. Ignácz Béláné Szilágyi Ágnes FELHÍVÁS! A szülőföld hagyományainak ápolása céljából kérjük azoknak az érdeklődő kerületi lakosoknak a jelentkezé­sét, akik Szabolcs-Szatmár megyéből telepedtek le An­gyalföldön. Kellő számú jelentkezés esetén rendszeres összejöveteleket hirdetünk majd a Hazafias Népfront XIII. Kerületi Bizottsága helyiségében (XIII., Váci út 50.). A jelentkezéseket is a fenti címre szíveskedjenek megküldeni. A Hazafias Népfront XIII. kerületi Bélyeggyűjtő Köre október 4-től megkezdte működését a kerületi bi­zottság helyiségében (XIII., Váci út 50.). Ifjúsági kör minden szerdán 15-től 16 óráig, felnőttkor ugyancsak minden szerdán 16-tól 18 óráig. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. ANGYALFÖLD 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom