Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1989. szeptember / 3. szám

A gyorsvonat kerekeinek monoton csattogása mindenkit elbágyaszt. Egyszer csak dal­lamfoszlányok ütik meg a fü­lünket, majd kissé erősödő, csengő énekhangok keltik fel a figyelmet. Az egyik kupéban húsz év körüli fiúk és lányok ülnek összezsúfolódva, és ön­feledten dalolnak, méghozzá gyönyörűségesen. Rögtön hal­lani, hogy együttlétük nem al­kalmi, tanult, összeszokott, jól felkészült csapat ez, óriási, igényes repertoárral. A József Attila Művelődési Központ William Byrdről elnevezett kamarakórusának tagjai ők, akik éppen az NDK-ba utaz­nak Kamenz város énekkará­nak meghívására. A kórust 1983 januárjában alakította meg Papp István ta­nár, a Könyves Kálmán Gim­náziumban. Miután az együt­tes tagjai kinőtték a középis­kolát, a művelődési központ­ban kaptak új otthont. Reper­toárjuk igeh nagy, Marley, Dowland, Byrd reneszánsz po­lifóniájától Bach, Schütz, Hän­del barokk és Bruckner ro­mantikus művein keresztül Bartók, Kodály, Stravinsky, Szakolay, Patterson és Vuji- csics kortárs zenéjéig terjed, de a műsor általában tartal­maz örökzöld melódiákat a capella feldolgozásában, vala­mint különböző nemzetek nyelvén megszólaló népdalfel­dolgozásokat is. Nem véletlenül választották névadójuknak William Byrdöt, aki 1543 és 1623 között élt, al­kotott. Korának legnagyobb angol muzsikusa és orgonistá­ja volt. Sokoldalúsága bámu­latos. A Purcell előtti angol egyházi zene az ő művészeté­ben érte el csúcspontját, meg­alapítója volt az angol mad­rigálstílusnak, ugyanakkor ő az európai zongora-, kamara­zene és műdal egyik legna­gyobb kezdeményezője. Mű­vein gyakran érezni az angol népzene ihletését. Madrigáljai nak, motettáinak, kánonjai­nak, dalainak kulturált, fino­man kimunkált megszólaltatá­sával ma is biztos sikerre szá­míthatnak az előadó-együtte­sek. A kórus fennállásának több mint hat éve alatt mintegy kétszáznyolcvan koncertet ad­tak, s körülbelül a felét An­gyalföldön : üzemekben, isko­lákban, múzeumban, művelő­dési központokban, sportpá­lyákon, lakótelepeken, szabad­téren. Eddig három minősítő versenyen vettek részt, s egy ezüst és két arany fokozatot értek el. Jövőre kerül sor az újabb megmérettetésre. Az évek során számos versenyen, fesztiválon vettek részt, sok meghívásnak tettek eleget. Már 1984-ben egy győri ven­dégszereplés mellett külföldre, Pozsonyba is eljutottak. A kö­vetkező évben Olaszországba és Ausztriába utaztak, meg a soproni kórusfesztiválra. Ezen­kívül felléptek azon a béke­koncerten, amelyet augusztus 20-án az országháznál rendez­tek. Ez meghozta az első tele­víziós bemutatkozást is. 1986 krónikája is igen gazdag ese­ményekben. A debreceni kó­rusversenyen elnyerték a folk­lór diplomát, erre az évre esik egy rádióközvetítés, és elutaz­hattak az NSZK-beli Steinha- genbe a Hubertus fesztiválra. 1987-ben a soproni kórusfesz- tivál, a békéscsabai Zenei If­júsági Találkozón való rész­vétel, meg a győri Kísérleti Színház meghívása mellett a hollandiai szereplés volt a leg­emlékezetesebb a kórus szá­mára. A groningeni Trans kó­rus vendégeiként tizenegy fel­lépésük volt, többek között az Arnheimi Nemzetközi Kórus­fesztiválon is. Az ottani újsá­gok felsőfokban írtak szerep­lésükről. Paul Boiler szerint a budapesti Byrd-kórus az év meglepetése. „A magyarok lec­két adtak régi zene éneklésből, ezüstös és hajlékony éneklé­sükkel és ritmusérzékük­kel ...” Majd így folytatja: „Jóllehet hozzászoktunk a ma­gasan képzett barokk kórusok­hoz, ... de ritkán hallani ilyen természetesen és könnyedén éneklő altokat és tenorokat, mint Papp István kórusában. És ne felejtsük el megemlíteni a kiváló szólistákat sem.” Az utóbbi másfél év aztán annyi versenyt, fesztivált, külföldi utazást, rádió- és lemezfelvé­telt hozott, hogy felsorolni is nehéz lenne. De térjünk vissza a mostani úthoz! A kamenzi kórussal a kapcsolatot a Láng Művelődé­si Ház segítette elő, tavaly az ő vendégeik voltak a kamen- ziak. Feledhetetlen hetet töl­tött itt az együttes, minden napra jutott valami különleges élmény. Az első napon, augusztus 3-án Kamenzzal, a húszezer lakosú kisvárossal ismerkedtek. Múzeumában a környék, Felső Lausitz és a város kialakulásáról, nyolc­száz éves történetéről kaptak képet. A késő gótikus főtemp­lom lenyűgöző szépsége áhita- tos dalra késztette a fiatalokat. A következő nap Drezdáé, benne egy múzeumi séta a Zwinger megmaradt kincsei, a szemkápráztató arany, ezüst drágaságok között. Szombaton került sor a baráti találkozóra a kamenzi kórussal, amelyben együtt énekelnek fiatalok és idősebbek, diákok és tiszte? anyák, apák, sőt nagyanyák é? nagyapák. A kórus doyenje 82 éves" immár dédapa. Elbűvölő dalokat énekeltek fegyelme­zetten, tisztán, kedvesen. Meg­érdemelték a nagy tapsot. Hát­ha még arra gondolunk, hogy némelyikük nehéz fizikai munkát végez három műszak­ban vagy több kilométert uta­zik a próbákra, mert a közeli falucskából jár be. A buda­pestiek műsora most is na­gyon változatos volt, a német nyelven előadott egyházi ze­nétől néger spirituáléig sokfé­lét énekeltek, óriási sikert aratva. Ezután Szász Svájccal ismerkedtek, Spreewald zeg­zugos vizein csónakáztak, Bautzen nevezetességeit fe­dezték fel. Végighallgatva a William Byrd kamarakórus kulturált, igényes műsorát, biztos vagyok benne, még sok szép út, sike­res vendégszereplés, verseny áll előttük. Aba Judit nyolódtaik, köszönhetően' Hi­deg Jánosnak, az ATTE sport- szervezőjének, alki a laborve­zetői feladatokat látta el. Dél­előtt — a reggeli után — a gyerekek három csoportba osztva vettek részt az edzése­ken. Egy óra úszás, egy óra teniszedzés és egy óra labdajá­ték szerepelt a programban forgószínpadszerűen, ezeket szakoktatók irányították. Az Az egy hét programjában ezenkívül szerepelt. még lovas kocsikázás, mozilátogatás, ve­télkedő, horgástzverseny, ki­rándulás a Berettyóhoz, tábor­tűz és házi sportverseny ás. A ebédet követően Kohut Judit vezetésével kreatív foglalkozá­sokon vehettek részt a tábo­rozok, ahol megtanulhatták a gyöngyfűzés, a gipszmaszk- késizítés és a fonás alapfogá­sait. Délután újra a sporté volt a főszerep. A lovaglás alap­jait sajátíthatták el a résztve­vők, de az úszás- és teniszok­tatáson is továbbfejleszfhették képességeiket. Vacsora után a fárasztó edzések után még friss gyerekek számára továb­bi érdekes programot biztosí­tottak a tábor szervezői. Nagy sikert aratott a főző- és az akadályverseny, a közös dalta­nulás, az esti túra és a tábor- ismereti vetélkedő. Teniszoktatás gyerekek a tábor végére több sportágban elsajátították az alapokat. Nagyon sok barátság szövődött, és kis kollektívák alakultak ki a táborozások alatt. Sok szülő is meglátogatott bennünket, akiknek szintén tetszettek a körülmények és a programok. Hogy mennyire jól érezték magukat a gyerekek,.bizonyít­ja, hogy szívesen maradtak volna még, s a visszaindulás- kor inéhányan még könnyez­tek is. A pesti megérkezés után egyhangú volt a búcsú­zás: „Jövőre veletek ugyanitt!”' Az Angyalföldi TTE veze­tése a sikeren felbuzdulva jö­vőre az egész nyári szünidő­iben működteti majd ezt a tá­bort. Kiss László, az ATTE ügyvezető elnöke ANGYALFÖLD 11 Dalolva szebb, tartalmasabb az élet

Next

/
Oldalképek
Tartalom