Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. május / 2. szám
ITT NEM ELLIK MEGSÉRTŐDNI! BESZÉLGETÉS GAZDAG JÓZSEF ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVEL — Képviselő úr, gondolom, nem lepi meg a kérdés, ugyanis a közérzete érdekel. Nevezetesen: mennyire érzi magát képviselői munkájában autonómnak, amikor is a kiélezett belpolitikai helyzetben a választói felől, de az alternatív szervezetek irányából, és különösen a kormány részéről — olykor elég határozott — nyomásnak van(nak) kitéve. — A közérzetem?... Nos — a képviselői és az állampolgári nem választható el egymástól —, nem a legjobb. Talán nem a legszerencsésebb, jobb szóval, nem hálás állapot manapság képviselőnek lenni. Az embert sok felől érheti s éri is kritika: alulról is, oldalról is, felülről is. Ide viszonylag nyugodt, megfontolt emberekre van — lenne — szükség, több szempontból is felkészültökre. A föl fokozott légkörben, ami a társadalmat és a parlamenti üléseket egyaránt jellemzi, az indulatok aligha lehetnek hasznosaik, viszont olykor — elkerülhetetlenek. Mi is csak emberek vagyunk, különböző érzésekkel, s ritkán illetik a képviselőt a „köszönöm” gesztusával. Én nagyon is megértem Stadinger lemondását. Mindazonáltal határozott véleményem, hogy itt sértődésnek helye nincs... — ... Közbekérdezek, mert ezt érzem ki a szavaiból: egyetért a visszahívás intézményével? Különös tekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyre-másra történnek ilyen kezdeményezések. Továbbá azzal összefüggésben — hogy egy ismert esetet mondjak —, amikor is egy ilyenbe „keveredett” képviselő, arra a kérdésre, hogy kit képvisel, akként válaszolt: a pártot. — Igen, a Gservenkáné, Gödöllőn Hát, hogy úgy mondjam, nem volt éppen szerencsés válasz. Valószínűleg reflexszerűen válaszolt... Ami a visz- szahíváíst illeti, általában — ha jól működik —, természetesen egyetértek vele. A választók ma már igényesebbek arra, ki és hogyan képviseli az érdekeiket. Ezt akár megtisztelő figyelemnek és igénynek is fölfoghatjuk. De, más oldalról, a képviselő mégsem lehet kiszolgáltatva „aluljárói” aláírásgyűjtő kampányoknak, kétes igazságtartalmú akcióknak sem. Mert, ha teszem azt, az aláírásoknak csak 10%-a hamis, az meglehetősen rossz fényt vet a — frissen tanulandó — demokráciánkra. S a harmadik: bárha az élet egyéb területein is gyakorlat volna a „visszahívás intézménye”. .. De visszatérek az előző témához még, mert friss bennem az élmény. Függetlennek érzem magam, s nem kizárólag csak azért, mert párton kívüli Vagyok, tehát — irta már hozzá szükséges mondani —, nem vagyok MSZMP-tag. Nemrégiben föliker estek különféle alternatív szervezetek (Duna Kör, SZDSZ...) képviselői, igaz nem az én választókerületemből. Szóval, ugye... Bős—Nagymaros volt a téma Közbevetőleg: jelenleg művezetőként, de egyébként 34 éve dolgozom itt a Láng Gépgyárban, s gondolhatja, elés közelről ismerem a munkások véleményét. Namármost, arról győzködtek, hogy föltehetően én is szeretnék 'tiszba ivóvizet inni, 2000-ben is... Erre én. kimutatva az ablakon, a műhely fele. azt mondottam: »Asszonyom (egy 'dő- södő hölgy volt), nem engem keß meggyőzniük erről, hanem őket, a „csendes többséget”. Ugyanis nekik dolgozniuk kell, s kevésbé érnek rá Bős—Nagymarossal foglalkozni.*< A munkásságot — a jelszavaktól eltérően — eddig is kihagyták a döntése kből, s azért most már illene az ő véleményükre is odafigyelni, mert hát nagyon is határozott és kemény véleményük van. A munkás — mondjuk ki — mindig is gyátrán keresett, és véres verítékével, tette le az asztalra, amit letett, s arról igazán nem tehetett, hogy mit termeltettek vele. Nem akarok senkit meg,sérteni, de ± „melós” presztízse valójában legalább olyan alacsony volt, mint az — úgymond — elnyomott értelmiségé... Ami Bős—Nagymarost illeti — mert ügyi 9 megkérdezné —, az eredeti döntéssel én sem értek egyet. De... most már, amilyen stádiumban van az építkezés: be kell fejezni. Tudniillik az eredeti állapot visszaállítása legalább annyi pénzt emésztene föl. Most már élőre kell menekülni. Természetesen úgy is, hogy a környezetvédő járulékos beruházásokat is meg kell építeni. S ha kíváncsi még arra is, azon a bizonyos ausztriai „kiránduláson” sem vettem részt, mert engem ilyen módon ne győzzenek meg. — Talán obiigát kérdés: Egyre több szó esik a hivatásos képviselőségről — kivált, ba két „ház” lesz. ön hogy választana? — Én, személy szerint nem vállalnám a profi státust. S nem azért, mintha nem tudnék vissza jönni ide, ezt a pozíciót aligha irigyli tőlem valaki is. Egy elvi megjegyzést mégis megkockáztatok ezzel kapcsolatban, ‘és általában. Nevezetesen, hogy bizonyos társadalmi rétegek éleve ki volnának zárva, például, hogy messzire ne menjünk, a munkásság. Persze, a kétkamarás rendszer ezt megoldaná. De most a képviselők hetven százaléka gazdasági vezető. Hogy térnek majd vissza a munkájukhoz, ha lejár a mandátumuk? Nálunk^ eleddig még nincs megoldva az, hogy miiképp lehet tisztességgel visszavonulni a politikától. Egyébként, és ne vegye semmiképp zakiáltásnak, ön melyik párt tagja? — Egyelőre egyiké sem. — Szóval, amolyan „független” újságíró. — Remélem, egyre inkább. Mihalicza Tamás AMIT A LAKÓBIZOTTSÁGOKRÓL TUDNI KELL! A kettős cím jelzi szándékunkat: a lakóbizottságokról, sokrétű teendőikről — azok egyes fontos részeit kiragadva — több cikkben is szeretnénk fogflalkozni. Azzal a nem titkolt céllal, hogy lakosságunk figyelmét -sikerül felhívnunk lakóhelyi érdekképviseletének fontosságára; de a lakossági ellátással, szolgáltatással, a lakóterületi magatartás szabályozásával foglalkozó szerveknél is elérjük, hogy a helyi érdekképviseletet a szerepének megfelelően fogadják munkájuk során. Ez utóbbi kezdő lépésének tekintjük a XIII. Kerületi Tanács ülésén 1988. december 15- én hozott határozatot, amelyben a lakóbizottságokkal való együttműködésre hívja fel a kerület lakosságának ügyeivel foglalkozó összes szerveket. A hatalmi, az állami intézmény- rendszereink napjainkban történő — néha viharoktól sem mentes — megnyilvánulásában a közel kétszázféle „irányzat” egy valamiben mind megegyezik, az altdról építkezés, az egész nép demokratikus fórumok útján történő részvételének kérdésében. Ez adja összességében a lakóbizottságok szerepének fontosságát, hiszen e fórum a lakossági érdek közvetlen kifejezését, a közéletben valamennyi állampolgár közvetlen részvételének kereteit biztosítja. Természetes, hogy a lakóház „belső életében” betöltött alapvető szerepének fontossága mellett, a „tágabb környezete” (lakótelepek, városrészek) ügyeiben történő esetenkénti részvétele már attól függ, hogy e területnek életére befolyással bíró személyek, szervek menynyire ismerik fel az egész lakosságot magában foglaló képviseleti szervek szerepének fontosságát. Vagyis a lakossággal együttműködve kívánnak-e azok ügyeivel foglalkozni; vagy a közösségi ügyek eldöntésénél kihagyják a közösség egyes tagjait, azok igényelnek és gondjainak legközvetlenebb ismerőit, képviselőit. Ez utóbbi téren a kerületi tanácstagok többsége felismerte, hogy a másfél-kétezernyi választóikkal nem tudnak rendszeres kapcsolatot tartani, de az egyes lakóházak (földszintes „házcsoportok”) képviselőivel, a lakóbizottságokkal akár a havonta történő találkozásnak sincs akadálya. Ahol ez párosul a közösségi gondok megoldására Irányuló eredményes törekvéssel, vagy ha ez nem lehetséges, úgy az esetleges áthidaló megoldásokat tartalmazó meggyőző válasszal, akkor és ott valósul meg a tényleges népképviseleti munka. A lakóbizottsági munka jelentőségét alapozza meg, hogy választása és működése hazánkban ma a legközvetlenebb demokrácia gyakorlata. Jól példázza ezt a Budapest Főváros Tanácsának 6/1984. számú lakóbizottságokról szóló rendelete, amely olyan keretet, és a lakóházak belső életének lényeges kérdéseiben olyan jogokat ad a lakóbizottságnak és a megválasztó lakóknak, amelyek minden formalitástól és bürokráciától mentesen valamennyi magyar állampolgárnak lehetőséget ad a közösségi ügyeik Intézésében való részvételre. A lakóbizottságok több évtizedes fennállása alatt „örökzöld” téma volt, hogy „kié” a lakóbizottsági szervezet, ki irányítja, ki adhat feladatot számára? Az Idézett rendelet több pontjának egybehangzó szabályozása szerint: a lakóbizottság a lakóközösség öntevékeny társadalmi, érdekképviseleti szerve. Egyetlen „főnöke” van: az őt megválasztó lakóközösség. Természetes, hogy egy-egy budapesti kerületben lévő, ezernél is több la- kóbizottság munkájának segítségével, a tájékoztatással, választásukkal Is foglalkozni kell. De az erre hivatott lakóbizottsági szervek: — egy-egy tanácstagi körzetben az ott levő lakóbizottsági elnökök által választott lakóbizottsági felelős; — a lakóbizottsági felelősök kollektívája által választott kerületi lakóbizottsági vezetőség —, továbbá a tanácstag, és~a lakóterületen működő népfrontszervek maguk is társadalmi munkában tevékenykedve, csak segítik a lakóbizottsági munkát, és nem Irányítják, vagy utasítják. Viszont a lakosság jelentősebb részének igényeit kerületi szinten képviselik, kielégítésüket szorgalmazzák. A lakóbizottság működésének egyetlen célja: a nyugodt, az igényeket a lebető legjobban kielégítő lakóhelyi életkörülmények biztosítása, az egymást segítő emberi magatartás elterjesztése. Castigllone Endre XU. iker. lakóbiz. vez. elnöke 4 ANGYALFÖLD
