Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1989. március / 1. szám

ANGYALFÖLD A HAZAFIAS NÉPFRONT XIII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ÍS A XIII. KERÜLETI TANÁCS LAPJA • 0 • • ÁLROTO VITÁVAL KÉSZÜLÜNK A KERÜLETI PÁRTÉRTEKEZLETRE Április elején ül össze a XIII. kerületi pártértekezlet. Az MSZMP kerületi bi­zottsága szükségesnek vélte, hogy a ta­nácskozásra készülve, az ott előterjesz­tendő határozati javaslat tervezetét a ke­rület párttagságának minél szelesebb kö­rével megvitassa. Erről beszélgettünk február közepén dr. Kiss Péterrel, a XIII. kerületi pártbizottság ideológiai titkárá­val. A párt defenzívába szorul — Az ilyen jellegű vita indítása ma még nem mindennapos jelenség a párt munkastílusában. Milyen céllal kezdemé­nyezte ezt a kerületi pártbizottság? — Tulajdonképpen azzal kell kezde­nem: az elmúlt évben jelentkező bizalmi válság egyik fő okát abban látjuk, hogy a párttagság nem volt részese a politi­kai döntéseknek. Bár az országos párt­értekezlet óta sók minden megváltozott — a sorainikban és a szélesebb közélet színterén is —, ebben a tekintetben azon­ban alapvető változásról még ma sem számolhatunk be. A párt tömegei nem felelősek a hibás döntésekért, de mivel az újonnan szerveződő csoportok a párt egészét hibáztatják a gazdaság nehéz helyzetéért és a politikai intézményrend­szer reformjának késedelmes elindítá­sáért, a pártmozgalom defenzívába szo­rult. Ezen minél gyorsabban változtat­nunk kell! S mivel mi egyértelműen valljuk, hogy a felelős társadalmi de­mokrácia egyik nélkülözhetetlen feltéte­le a valódi többségi akaratot kötelezőként elfogadó pártdemokrácia megteremtése, már a vitaanyag közzétételével is aktív politizálásra akarjuk késztetni Angyal­föld párttagságát. S ez természetesen csak az első lépés: ezt követnie kell a cselekvő részvételnek egy olyan, több­szektorú szocialista piacgazdaság megte­remtésében, amely a jövedelmet termelő munka és a vállalkozói szellem megbe­csülését egyaránt biztosítja. — A kormány jelenlegi gazdaságpo­litikája ma a párton belül is élénk vitá­kat kavar. A dolgozó tömegekben és kü­lönösen a szociális szempontból nehéz helyzetű rétegekben fokozódó ellenérzést ébreszt az a törekvés, hogy a kényszer­pályán mozgó gazdaság minden terhét az ő vállukra hárítják át. Mit javasol a kerületi pb ennek a helyzetnek a meg­változtatására? Kiutat találni a gazdaság nehézségeiből — Le kell szögeznem: a gazdaság ne­héz helyzetéből áldozathozatal nélkül nem tudunk kiutat találni — mondotta dr. Kiss Péter. — Hosszabb távon azon­ban csak olyan gazdaságpolitikának van létjogosultsága, amely nem a lakosság és a vállalatok terheinek állandó növelésére épít. Véleményünk szerint halaszthatat­lanná vált a tulajdonviszonyok reformja. A különböző tulajdonformák között — ide értem a társadalmi tulajdonit, a sa­ját munkán alapuló magántulajdont és a társasági törvény alapján kibontakozó új tulajdonformákat — reális versenyhely­zetet és piaci esélyegyenlőséget kell ki­alakítani. Támogatnunk kell a szocialis­ta tulajdon hatékony működtetését, a dolgozók érdekeltségének és ezáltal tu­lajdonosi tudatának kifejlesztését, a tel­jesítményre épülő vállalati jövedelem­politikát. Mindez természetesen feltétele­zi és elkerülhetetlenné teszi a gazdaság­talan tevékenységek félszámolását. — Vajon mi lesz ebben a folyamatban a munkahelyeken működő pártszerveze­tek feladata? — Ezt ma elsősorban a kommuni ta gazdasági vezetők és a különböző irá­nyító testületekben (pl. a szakszervezet­ben) tevékenykedő kommunisták politi­kai orientálásában látjuk. A vállalati és intézményi pártszervezetekre vár az a feladat is, hogy cselekvő módon képvi­seljék a bérből és fizetésből élőik politi­kai érdekeit, tekintett nélkül arra, hogy fizikai vagy értelmiségi jellegű ez a munka; az érdekérvényesítés mércéje csak a munka hatékonysága és társadal­mi szükségessége lehet! fel kell élesíteni a szolidaritás hagyományait — Milyen célokat tűz ki a pártbizott­ság a szociális szempontból támogatásra szoruló rétegek gondjainak enyhítésére? — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közvélemény az idősekről, a több gyer­meket kis keresetből nevelő családokról és a munkanélküliekről való gondosko­dást ne tekintse kizárólag állami fel­adatnak. Nem törődhetünk bele abba, hogy a társadalmi rétegek bármelyike tartósan a társadalom perifériájára szo­ruljon! Éppen ezért fel kívánjuk elevení­teni a magyar munkásmozgalomnak a társadalmi szolidaritásra épülő hagyo­mányait. Ezek a hagyományok a múlt században alakult szakmai önsegélyző egyletektől kezdve egészen a felszaba­dulásig elevenen éltek az angyalföldi munkásmozgalomban, és bár azóta — az állam paternalista jellegéből eredően — többé-'kevésbé feledésbe merültek, mi bí­zunk abban, hogy a felélesztésükben számíthatunk az angyalföldi kommunis­tákra. A kerületi pártbizottság javasolja a pártértekezletnék egy olyan alapítvány létrehozását, amelynek éves kamataiból — pártállástól függetlenül — támogatni lehet a szociális szempontból átmenetileg segítségre szoruló kerületi lakosokat. — Hogyan kívánják kialakítani az ak­tívabb, nagyobb hatásfokú politikai mun­ka feltételeit a lakóterületen? — Meg kívánjuk teremteni a szerve­zeti lehetőségét annak, hogy a kerület­ben dolgozó és élő kommunisták maguk dönthessék el, hol kívánnak politikai munkát végezni: lakóhelyükön vagy a munkahelyükön. Itt természetesen a di­namikus egyensúly megőrzését is szem előtt tartjuk, és oly módon erősítjük meg a lakóterületet, mint a politikai élet egyik igen fontos színterét, hogy az ne járjon együtt a munkahelyi pártmunka meggyengülésével. Megítélésünk szerint •a párttagság tenni akarásában még sok kiaknázatlan tartalék van, és az üzem­ben, intézményben rendszeres pártmun­kát nem végző kommunisták szívesen vállalnak értelmes, általuk is hasznos­nak ítélt feladatokat a lakóterületen. Ezt úgy képzeljük el, hogy a lakóterületi po­litikai munka homlokterébe a népképvi­seleti szervekbe jelölt és azokba bevá­lasztott kommunisták politikai támoga­tása, a helyi közéletben való aktív poli­tizálás kerüljön. Olyan politikai centru­mok létrehozását javasoljuk — képvise­lői körzetenként —, amelyeknek tevé­kenységében a körzeti pártalapszerveze- tek kellő felkészültséggel rendelkező kép­viselői, az üzemi és intézményi alap­szervezetek lakóterületi csoportjainak képviselői, a népfront és a Vöröskereszt (Folytatás a 2. oldalon) XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1989 MÁRCIUS

Next

/
Oldalképek
Tartalom