Angyalföld, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1988. december / 3. szám
Beszélgetés dr. Reuss András evangélikus lelkésszel Az angyalföldi gyülekezet lelkészével közvetlenül templomának fél évszázados jubileuma után találkoztam, Kassák Lajos utcai lakásán, melyet tágas kert köt ösz- sze a kerek évfordulóra visszatekintő templommal. S amikor dolgozószobájában beszélgettünk, magától értetődően került szóba a múlt és a jelen, a lelkész, illetve a templom kapcsolata a közelben épült lakótelepek, gyárak népével. annál is inkább, mivel Reuss András nemcsak egyházi ember, hanem a Hazafias Népfront kerületi bizottságának is tagja. — Hogy kerül éppen egy lelkész a népfrontba. — A Hazafias Népfront arra törekszik, hogy munkájában minden társadalmi réteget képviseljen. Kifejezetten hagyománya van annak, hogy egyházi embereket is beválasztanak soraikba. Jómagam azért kapcsolódtam be a mozgalom munkájába, mert meggyőződésem, ha kérik, hogy mondjam el a véleményemet, akkor ezzel a lehetőséggel élni kell! A népfrontban végzendő feladatvállalásomat az köti össze legjobban a lelkészi hivatásommal, hogy mint hívőnek, egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztanom, hogy az emberek javáért tegyek valamit. Tudom, hogy most sok új egyesület, társaság van alakulóban; de ahogy'korábban is a népfront volt az az egyedüli fórum, ahol nekünk is sok mindent el lehetett mondani, s amely az emberek demokratikus véleménycseréjének megfelelő kereteket teremtett, reméljük a jövőben is az marad. — Hogyan valósulhat meg egy munkáskerületben a minden hívő embert kötelező missziós küldetés? — Lelkészi feladatom végzésének egyik legnagyobb gondja, hogy ebben a kerületiben az evangélikusok — a 150-160 ezer angyalföldi lakosból mintegy 1000 lélek — nagyon szétszórtan élnek. A rászorulókat alig tudom elérni, így aztán sok százan lehetnek olyanok, akikről még nem is tudok. A lakosság, már csak a költözködések miatt is, áttekinthetetlen. .Ennek következtében sokaknak megszakadt a kapcsolata az egyházzal, s társadalmi vonatkozásban is gyökértelen. S ami engem itt, négyévi működésem során különösképpen megdöbbentett, a szegénység, a rossz lakáskörülmények között élő emberek és a kisnyugdíjasok körében. — Ezeket a problémákat a népfront ülésein is meg szokta említeni? — Ebben az évben lettem a Hazafias Népfront kerületi bizottságának tagja, tehát még kezdő vagyok. Azokon a találkozókon viszont, amelyeket a népfront a kerület lelkészei részére rendez, már megtapasztaltam a problémák irán- ti/nyiitottságat és segítőkészséget, főleg a kerületi tanács részéről. — ön mint Káldy püspök egykori titkára, bizonyára tudja, az egyházkormányzati években használatos ún. dlakonia teológia, mely a hitet a társadalmi gondok megoldására szűkítette — nem aratott osztatlan sikert az evangélikus egyházban. — Akik azt mondják, hogy a társadalom bizonyos kérdésekben előbbre van, mint az evangélikus egyház — azoknak van némi igazságuk. Sőt, azt hiszem, nemcsak a mi egyházunkban, hanem általában az egyházaikban is számos olyan kérdés akad, amelyről nem beszéltünk eleget. Nálunk a legnagyobb hiba az volt, hogy diakonia iteológiát úgy kezdték .emlegetni, mint egy teológiai rendszert, holott inkább ösztönzőnek kellett volna tekinteni, hogy .mi hívő emberek a szocialista társadalomban tevékenyen részt vegyünk, szolgáljunk. — A reform azonban a társadalom minden területén azt is fölveti, hogy kit kell szolgálnunk? £s valójában mit is akarunk és hogyan akarunk szolgálni? — A diakonia teológia szakadatlan emlegetését korábban arra használták, hogy az egyház feltétlen lojalitását fejezzék ki. Mégsem pusztán ezt jelenti a fogalom, hanem azt is: ha valamivel nem értünk egyet, lelkiismereti kötelességünk azt ki is mondani. Hiszen a diakonia elsősorban Krisztus .szolgálatát jelenti, akivel éppen embertársainkban találkozunk. Az evangélikus egyház mostani feladata, hogy megtanuljon élni az új lehetőségekkel. Mivel erről régen leszoktattak minket, most valóban újra meg kell tanulnunk. Jelenleg ott tartunk, hogy egy nagyobb esemény alkalmával össze tudunk szedni több száz fiatalt de még nemigen tudunk mit kezdeni velük. Vagyis nem tudjuk ott folytatni, ahol negyven évvel ezelőtt abbahagytuk. — A fentiekből már kiderült, hogy az evangélikus egyház eddigi társadalmi gyakorlatát fémjelző diakonia terhelt fogalom. Az önök béke-munkája mennyiben osztozik ezzel a teherrel? — Nagy űrt érzek a békemunka és az emberek mindennapi élete között. Ezt nem oldják fel az Egyházközi Békebizottság tanácskozásai sem, melynek budapesti tagozatában magam is tevékenykedem. Korábban a békemunka túlságosan a napi politikának volt alárendelve, de korántsem a mindennapi életnek. — Mit segíthet egy közéleti szerepet betöltő lelkész társadalmunk felgyorsult változásainak idején? — Ahogy az egyházban, ugyanúgy a társadalomban is elsősorban a fiatalok mozgolódnak, s remélhetőleg meg fogják találni azt a formát, amelyben a leghasznosabban megvalósulhatnak a legújabb elképzelések is. Talán némi segítséget — lelkészi és népfrontbeli munkámmal — magam is . nyújthatok abban, hogy a különböző vélemények ütköztetése ne az erők szét- forgácsolását, hanem a konszenzus lehetőségét is felszínre hozza. Ennek fóruma a köz- megegyezés feltételeit kereső népfront. S éppen a közmegegyezés keretében, a közös feladatok felismerése teremt lehetőséget a templom és a társadalom, illetve a hívő és nemhívő ember párbeszédére, sőt együttműködésére is. G. Gy. posta vállalta a bővítést: ha későbbiekben hazánkban is több műholdas program lesz fogható. A kerület úgynevezett belső részén is tervezzük a műholdas programok bevezetését. A Szent István körút és a Duna által határolt területnek a sarok részét a Balzac utcáig, a másik oldalon a Fürts Sándor utcáig bezárólag jelenti. Előzetes számítások alapján négyezer lakást érintene két- százhuszonnégy épületben, itt a telepítés összege, szintén előzetes számítások alapján 5700-9000 forintot jelentene. S ehhez jönne a havi karbantartási díj, amely ötven forint körüli összeg. Létrehoztunk erre a célra egy társadalmi bizottságot, most készítik a felmérést. S év végére már tudjuk, hányán kívánják nézni a három külföldi csa- tonát — nyilatkozta Papp Sándor. — A cikk már a nyomdában szedésre várt, amikor újabb hír érkezett, nem kell a posta műholdas telepítése a Szent István körútiaknak, a Telekábelre szavaztak. Ezekben a napokban Papp Sándor műszaki igazgatóhoz nem könnyű bejutni, két levél fogalmazása, diktálása közben telefonon nyilatkozik a rádió munkatársának, vajon miről? — A műholdas adások telepítéséről. Tulajdonképpen nem értem mi történt, miért szavaztak a kerület tanácstagjai és a hattagú társadalmi bizottság is arra, hogy a Telekábel szerelje fel az antennákat, hisz úgy tudom az eredeti ajánlatunk tíz-tizenegyezer forint körül mozgott, az IKV hét és félezer forintjával szemben, vajon a műholdas adást akaró lakók saját pénztárcájuk ellenségei? — kérdezem. — A Telekábel még mielőtt az engedélyeket beszerezte volna — kezdi Papp Sándor — több lakóval szerződött a szerelésre az említett tizenegyezer forintért. Múlt héten összeültünk megbeszélni a lakók képviselőivel és a társadalmi bizottsággal az eredményeket, ekkor ők úgy döntöttek, hogy ezen a területen egységes legyen a szerelés, s ezt a Telekábel végezze el. A társadalmi bizottság határozott kérésére, amit eddig az IKV szervezett, azt is átadjuk a Telekábelnek. Erről persze levélben értesítjük a lakosságot. Talán eredménynek könyvelhető el, hogy ezek után a Telekábel árengedményre lesz képes, s nyolcezer forintért hajlandó felszerelni a műholdas adáshoz szükséges műszereket — fejezi be Papp Sándor. — Az Új Tükör című hetilapban olvadható Kiss Péternek, a Telekábel vezetőjének nyilatkozata. Sajnos az angol Super Channel adó nagy anyagi veszteségei miatt január 1-jétől beszünteti adásait. Ezen információ alapján felmerül bennem a kérdés, a jövő tavaszi üzembe helyezésnél a Sky Channel és a francia tv 5-ös adása mellett melyik nyugati tv- állomás műsorsugárzásával lepi meg a Telekábel a rászavazott lakosságot? szilágyi Agnes ANGYALFÖLD 7 MM TUDJUK OTT FOLYTATNI, \ AHOL NEGYVEN ÉVE ABBAHAGYTUK \
