Angyalföld, 1986 (11. évfolyam, 1. szám)

1986. április / 1. szám

ANGYALFÖLDI A József Attila téren éveikig magas palánk éktelenkedett a művelődési központ előtt, ta­karva az épületet borító áll­ványerdőt is a néha bizonyára nem túl intenzív munkát). Még 1978-ba.n bezárták a színház- termet, hogy felújítsák, kor­szerűsítsék. Bár a szakkörök, tanfolyamok az építkezés alatt is működtek — sőt, nem egy közülük kiváló eredménnyel, például a Moholy Stúdió a fő­városi közművelődés vizuális központja lett —, a munkatár­saknak nem kevés gondot, ké­nyelmetlenséget okozott az épületben folyó építkezés, és valljuk meg őszintén, az elha- rikádozott -épület sem csábítot­ta az arrajárókat, hogy betér­jenek. Múlt év novemberében aztán elhordták a palánkat meg a sittét, előbukkant a ház csupa- üveg 'homlokzata, amely azóta sötétedés után fényárban úsz­va hívogatóan messze bevilá­gítja a környéket. A színházte­rem átépítése is befejeződött, vadonatúj a színpadtér, a fal­burkolat, a padló, a széksorok, a "csillárok. 'Fényesre mosták az előcsarnok szürke márvá- nyos kövét, és február 13-án eljött végre az a nap, amikor ünnepélyes keretek között, műsorral egybekötve átadták- átvették az újjávarázsolt, im­pozáns színháztermet, amely Angyalföldi Nézőtér néven kezdte meg működését. Az építkezés „hősi korsza­ka” lezárult, ám a következő, az „üzemeltetés” megkezdése sem tűnik sokkal könnyebb­nek. Csobánné Gelencsér Ildi­kó, a József Attila Művelődési Központ igazgatója, valamint két munkatársa, Németh Imre módszertani előadó és Farkas Ferenc rendezvényszervező nem titkolta, hogy elképzelé­seik, terveik megvalósítása nem is olyan egyszerű. Súlyos felelősséget éreznek, hogy ezt a kilencvenmillió forintból — oroszlánrészét a Fővárosi Ta­nács adta, de a kerület is hoz­zájárult tízmillió forinttal — rendbe hozott színháztermet megfelelően hasznosítsák. Elsősorban színházi előadá­sokra gondoltak a művelődési ház vezetői. Mivel saját társu­latuk nincs, tárgyalásokat kezdtek 11 vidéki színházzal. Négyen-öten vissza is jelent­keztek, sőt a győri Kisfaludi Színház február 15-én már megtartotta első vendégjáté­kát. Áprilisban a veszprémi Petőfi Színházat várják, Shakespeare Szeget szeggel és Mrozek Suszterok című darab­ját hozzák. Azonkívül a József Attila Színház mutatja be itt a gyermekeknek Kiss Dénes A hét erősek című mesejátékát. Májusban a Pécsi Nemzeti Színház vendégszereplésére számítanak. A tervek szerint magyarországi ősbemutatóra kerül sor, Edward Bond Kinn vagyunk a vízből című színmű­vét állítják színpadra. Előad­ják még Hernádi Gyula Ha­gyaték, Scserbakov Nem bánok semmit és Aliz Csodaország­ban című produkciójukat. Pó­diumot adnak a Stúdió Szkéné nevű művészeti csoportnak is, amely a műegyetemen tevé­kenykedő együttesből vált ki, és ezután itt dolgozik. A könnyű műfaj múzsáit sem száműzik a színpadról. Szeptemberig négy alkalom­mal szerepel itt a Rádiókaba­ré. Először február 24-én de­rülhetett a közönség az ismert, népszerű művészek farsangi műsorán. Ősztől pedig megkez­di működését az önálló Csü­törtöki Kabarépódium Ludas Mátyáshoz. Házigazdája Nagy Bandó András lesz, aki fiatal humoristákat is bevon műso­raiba. Fontos szerepet szánnak a művelődési ház vezetői az An­gyalföldi Néptánc Színháznak, mint a hagyományőrző tánc- kultúra országos fórumának. Mentorai, szakmai tanácsadói a Kodály Kamara Táncegyüt­tes és a Jászság Néptáncegyüt­tes. Az év végéig elkészült programtervezet sokszínű, színvonalas szórakozást ígér a néptánc kedvelőinek. Az új teremben azonban nemcsak színpadi bemutató­kat kívánnak tartani. Kevés például a kerületben a mozi, ezért a filmek iránt jelentkező nagy igényt is ki szeretnék elé­gíteni. Az Angyalföldi Film­múzeumban a régi nagy sike­reket lehet újra látni. Politikai filmsorozatra is gondoltak — amelyet vita követne —, vala­mint különböző, didaktikus céllal összeállított sorozatokra is. Végül, de nem utolsósorban a vizuális kultúra terjesztésé­ben is jelentős szerepet szán­nak a teremnek. Az eddigi ki­állítási hagyományokat tovább gazdagítva, fóruma lehetne a bemutatkozásra a kerület kép­ző- és iparművészeinek. Ápri­lisban Rátkai Endre festmé­nyeit viszik a közönség elé, augusztusban egy izlandi ipar­művésznek a munkáit és Probsztner Jánosnak, a Kecs­keméti Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetőjének grafikáit tekinthetik meg az érdeklődők. Amint láttuk, tervekben, kezdeményező kedvben, sőt, úgy tűnik, lelkesedésben sincs hiány. A i sok éve szünetelő színháztermet azonban újra megismertetni, sokszínű, nívós programokkal — amelyeket esetleg csak itt találnak meg a nézők — megkedvelteim, ön­álló arculatot kialakítani nem könnyű feladat, ihát még, ha az üzemeltetésre szánt összeg is igencsak szűkös. Talán a kerü­let nagyüzemeinek is hasznára válhatna, ha elgondolkodva megtalálnák az együttműkö­dés, a segítségnyújtás lehető­ségeit, hogy a ház valóban An­gyalföld kulturális központja legyen. ANGYALFÖLD Aba Judit 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom