Angyalföld, 1986 (11. évfolyam, 1. szám)
1986. április / 1. szám
EGY SZERÉNY GYÁR A BULCSü UTCÁBAN Látogatás a Ganz Műszer Művek Közlekedési Műszergyárában A Ganz-Műszer Művek Közlekedési Műszergyárának központja és budapesti gyáregysége a Bulcsú utcában működik, két percre az Élmunkás téri metróállomástól. Az élmúlt évben 550 dolgozóval 161 milliós forintos nyereséget ért el, több, mint egymillió dolláros tőkés, és 9,3 millió rubeles szocialista exportot bonyolított le. Túl sokat nem hallatnak magukról, sem a sajtóban, sem másként. Illik tehát e „Hamupipőke” gyárat bemutatni, mert amit produkálnak, az nem éppen mindennapi a rendre gondokról nehézségekről kesergő magyar iparban. Az elmúlt ötéves tervben az ipar átlagosan évi 2 százalékkal emelte termelését. ez a gyár 14-16 százalékkal. Volumenben megkétszerezték termelésüket. Erre az ötéves tervre ugyancsak kétszereződéssel számolnak. Pedig nem lehet azt mondani, hogy éleve megvolt minden adottságuk éhhez. Mert igaz ugyan, hogy maga a gyár 80 éves és híres múltja volt elődeinek, hiszen a „Marx és Mérei” például a felszabadulás előtt, és még utána is sokáig a repülőgépiparban volt fogalom —. de igaz az is, hogy 1956 után olyan mértékű termékváltás következett, hogy gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdeni. A hatvanas évek végén pedig azon kellett töprengeni: gazdaságos-e százötvenvaíahányféle termékkel bíbelődni? Nem töprengtek sóikat, léptek, Három évvel élőbb, mint az országos feladattá válit, alapos profiltisztítást hajtottak végre, és á megmaradt harminc-egynéhány gyártmánynyal azóta gond nélkül megvannak. A GYÁRTMÁNYAIK De mi is készül itt tulajdonképpen? A kérdésre együtt keressük a választ Kádas Endrével, a gyár főkonstruktőrből lett igazgatójával, valamint Katona Istvánnal, a gyári MSZMP-szervezet titkárával. — A közlekedésben használatos villamos és elektronikai műszereket készítünk. Hogy az elvekkel tisztában legyen az is, akinek nem kenyere a műszaki tudomány, nézzünk egy egyszerű példát. Személygépkocsit többnyire látott már mindenki: műszerfal van rajta, többféle jelzővel. Az egyik benzinszintet, a másik fordulatszámot, a harmadik hűtés-hőmérsékletet, a negyedik sebességet jelez. Manapság már személygépkocsikban sem sok az olyan műszer, amelyet a jeladóegységgel — például a kilométerszámlálóval — mechanikusan köt össze például egy spirál. Hasznosabb, védettebb a jelzésadó műszertől — mint a benzinszintmérőtöl — elektronikus jelet továbbítani a kocsiszekrényen belül húzódó vezetékben a jelzőműszerig. Most képzeljük el mindezt kamionon, buszon, mi több, traktoron, kombájnon, útépítő gépen, ahol esetleg jóval távolabb van a műszerfal a hajtóműtől, az üzemanyagtartálytól, a hajtott keréktől, és így tovább. Igen nehéz lenne a kettő kapcsolatát mechanikus módon biztosítani. Itt kapnak tehát szerepet a mi| termékeink. — Az utca embere hol találkozhat mindezzel? *— Idehaza például a Ganz-gyártmá- nyú csuklós villamosokon, az Ikarus buszokon és trolikon, a Csepel teherautókon és speciális járműveken, á Rába kamionokon, a Rába-Steiger traktorokon, a Hódmezővásárhelyen gyártott iborsókombájnon alkalmazzák műszereinket. De mindez csak termelésünk egytizede. — Nocsak. És a többi? — Export. — Szovjet piacra? — íme, a közgazdasági sablon. Nem, mert a Szovjetunió ilyen típusú műszerekből önellátó. Viszont a többi szocia- tistai országgal sikerült azt a szakosítást megvalósítani, amelyet az ipar sok ágazatában még csak áhítanak. STABIL EXPORTPIACOK — iNézzük talán országonként! — A legnagyobb partner Csehszlovákia. Itt az évi 24 ezer traktort gyártó Zetornak, a Károssá autóbuszgyárnak (a főváros körüli elővárosi forgalomban futnak általuk gyártott buszok is), a Tátrának és a LIAZ-nak (ezek teherautógyárak, de a 613-as luxus Tátra személygépkocsit is mi műszerezzük) szállítunk. De a csehszlovák erdő- és mezőgazdasági gépeket is a mi műszereinkkel szerelik. — Ha már szakosodásról beszéltünk, nem „zavarja” mindez az ismert nagy csehszlovák közlekedési műszergyárat, a PAL-t? — Zavarná, ha konkurenciaként léptünk volna fel. De mivel egyeztettük velük: mi az, amit nem gyártanak, így zavartalan az együttműködés. — Egy időben itt készültek a „kis Polskik” műszerei is ... — Igen, de ma már más jellegű a kapcsolat a lengyel vállalatokkal. A Jele teherautókat és a francia Berliet-licenc- cel készülő buszokat isi mi látjuk el műszerekkel, csakúgy, mint a Star teherautókat, vagy a BUMAR gyártmányú útépítői gépeket. A plocki aratógépgyárban készülnek az itthon is ismert Bison-Gigant kombájnok, felük tőkés exportra megy. Nem túlzás azt mondani, hogy exportképességükben szerepe van a mi műszereinknek is. Romániában az Autobusul Bucuresti, Bulgáriában a Csaivdar buszai futnak Ganz-mű- szerekkel, de a Balcancar targoncáit is a írni védjegyünket viselő termékekkel műszerezik. — Jugoszláviában a Sanos buszokat, egyes zágrábi és martbori nagy gyárak termékeit szerelik velük, az NSZK-ba is éveken át nagymennyiségű mérő- részt szállítottunk. Kisebb tételek a világ több távoli) pontjára, így Argentínába is jutnak műszereinkből. — Két kérdést mindez óhatatlanul felveti Az egyik: hogyan tartják a nemzetközi színvonalat? A másik: a külkereskedelemmel nincsenek zökkenők? — Ami a színvonalat illeti, azt egy világcég, a^ NSZK-beli VDO licence garantálja. A másik kérdésre adott választ megkönnyíti, hogy vállalatunknak önálló export-import joga is van. A FEJLŐDÉS LEHETŐSÉGEI — A jövő? — A hatalmas kínai piacra való bejutásról is tárgyalunk, licenc-eladási tárgyalások folynak Pakisztánnal, magyarán: a fejlődés további lehetőségei adottak. — Vidéki gyáregységük is van ... — Igen, Nyírbélteken 450 embert fog lalkoztatunk. Ott gyártják például az erőművi műszerek bizonyos típusait, amelyek iráni exportra is készülnek. — A „házon belüli szakosodás”? — Nem; túl bonyolult: alkatrészt nem gyártunk, azt a vállalat egy másik gyára készíti Vajszlón. Az ehhez szükséges gépparkot nekik adtuk át. Ny írbél tek gyártja az adóműszereket a jelzőműszerekhez. Mi itt, a Bulcsu utcában elsősorban szerelögyárrá kívánunk alakulni. — Az ok? — Szervezési egyszerűsítésen kívül például a helyhiány: 85 százalékos az itteni gyártelep beépítettsége, nagy a zsúfoltság, még úgy is, hogy átálltunk egyről kétműszakos termelésre. Ide tehát azt a tevékenységet koncentráljuk, amelynek kevés a helyigénye, viszont több szakember kell hozzá, így például a technológiai fejlesztést, az elektronikát. Ráadásul ezt a vállalaton belüli szakosodást is gazdasági eszközökkel ANGYALFÖLD 12
