Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
PÁRBESZÉD A tanácsok azok a helyi állami szervek, amelyek a lakosság ügyes-bajos dolgainak zömét intézik. Munkájuk, működésük befolyásolja az emberek mindennapi életét. E tevékenységről rendszeresen számot adnak vezetőik, tagjaik útján, s a számadás fórumait képezik a városkörzetil tanácskozások is. Kerületünkben február utolsó hetében zajlottak le az eleven demokratizmus e kiemelkedő aktusai. Az „Angyalföld” munkatársai három városkörzeti tanácskozáson hallgatták meg a tanács vezetőinek és a lakosság képviselőinek párbeszédét. Az országos és helyi politika gondjai A 40. és a 41. számú országgyűlési választókerület a XIII. kerület két különböző pólusán, a „régi” Angyalföldön, illetve az Űj-!Lipótvárosban van. Mindkét városkörzeti tanácskozáson jelen volt az országgyűlési képviselő: Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára,_ illetve Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos! Tanácsának főtitkára. Részt vettek a kerületi pártbizottság munkatársai, dr. Groszmann József titkár és dr. Deák. Péter, Zavaros József, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának titkára, továbbá a kerületi tanács tisztségviselői Mindkét városkörzetben dr. Bornemissza Sándor, a XIII. kerületi Tanács kozótermet az utolsó székig elfoglalták a népfront aktívái, körzeti titkárok, tanácstagok, lakóbizottsági összekötők, elnökök, tagok, a közügyek iránt kiemelkedő érdeklődést tanúsító állampolgárok. E közéleti eseménynek most külön aktualitást adott a közelgő XIII. párt- tkongresszus, valamiint az idén sorra kerülő országgyűlési és tanácsválasziás. Mindkét városkörzetben dr. Bornemissza Sándor, a XIII. kerületi Tanács elnöke számolt be a VI. ötéves tervidőszakban elért eredményekről, közöttük olyan országos jelentőségű kerületi létesítmények elkészültéről, mint a metró, az Árpád-híd, a Vád út és környékének kiépítése, az 1-es villamos forgalomba állítása, az a 8,5 milliárd forintos beruházás, amelynek hatására Angyalföld egy jelentős része új arcot, más külsőt öltött. A XIII. kerület mindenképpen abban a szerencsés helyzetben volt az elmúlt években, hogy amíg az országra egyre súlyosabb gondok nehezedtek, itt nagy városrészek nőttek ki a földből; Vizafogón immáron az utolsó lakásba is beköltöztek a tulajdonosok. De amig az egyik oldalon szinte „égig növő” toronyházak magasodnak, szintén emberek lakják a múlt hagyatékait, a földszintes, ütött-kapott épületeket is. Olyan lakóházakat, amelyekben például -még mindig a folyosóról nyílik a W. C. A kerület lakásállományából 1600 a szükség- lakások kategóriájába tartozik, 8-900 pedig valamelyik alagsorban bújik meg. A múlt és a jelen gondjai tehát úgyszólván minden napunkat elkísérik. A szűkebb honban megjelentek az országos képben jelenlevő, de ellenkező előjelű jelenségek: itt a beköltözések nyomán nem hogy csökkent, de épp fordítva, növekedett a gyermekszaporulat az általános iskolás korosztályt érintve. A növekedés nem várt mértéke (50 százalék) arra késztette a tanácsot, hogy soron és terven kívül megoldja a tanteremgondokat, több pedagógust igényeljen, és ennek érdekében többet is nyújtson. Ennek az ösztönző szükségletnek a hatására került sor három pedagógusszálló létesítésére, amelyek közül egy kimondottan a férfi tanerőké, hogy ne csak a nőkre, de az erősebb nem képviselőire is vonzó hatást gyakoroljon e meglehetősen elnőiesedett pályán. A kerület más természetű gondjai közé sorolható az új lakótelepek környékének rendezése. A Duna-part, a lakosság által is szorgalmazott kialakításának tervei készek, ám nem talál egyértelműen jó fogadtatásra az ott levő vállalatok: és létesítményeik kitelepítése, áthelyezése. Ez ugyanúgy vonatkozik a Kavicskotró- és Folyamszabályozó Vállalat helyenként még az ötvenes évekből ottfelejtett maradványaira, mint mondjuk a vizafogói vasútvonalra, amelynek teljes megszüntetése fejében 170 millió forintot kér a MÁV. Pedig ezek is gondok a javából, hisz például a Vizafogó felől már kitaposód- tak a Váci út irányában azok a „Ho-Si- Minh-ösvények”-nek, illetve „egérátjáróknak” elkeresztelt járatok, amelyeken keresztül nap mint nap rengetegen közlekednek, helyesebben bukdácsolnak át a sínek között. A felüljárót nem használják, hisz lépcsőt mászni lelhet a metró Élmunkás téri és Dózsa György úti állomásain iá ... A közlekedésnek ez a — többek által is kifogásolt — rendszere sajnos aligha módosítható vagy visszaállítható, pedig hogy a lakosság menynyire nem szereti, pontosabban nem bírja szuszogással az aluljárókat, annak sajnálatos bizonyítékai is vannak a közúti balesetekben. A pénz, a költségvetés egyébként mindenben meghatározó. Ha megszavazzák a reá fordítható összeget, akkor már ez évben sor kerül a VOLÁN Bulcsú utcai végállomásának áthelyezésére az Árpád-hídhoz, miáltal a Kassák Lajos utcaiak egyik gondja, a kömyezet- sziennyezés és a zajártalom végére pont kerülhet. Bizonyosan megoldódik a Váci út 112—114.—Árboc u.—Visegrádi utcai házak, az úgynevezett ,Jiétház” problémája is. A fővárosi döntés értelmében 1985, április 30-tól megkezdődnek ott a rehabilitációs munkálatok. E célra a Fővárosi Tanács 1985-re 50 millió forintot szavazott meg, hogy Angyalföld egykori proletárnegyedének ez a részlete megmaradjon „kövületnek”, egyben lakhatóvá váljon. A tervek alapján összkomfortos garzonlakásokat fognak kialakítani egyrészt fiatal házasok, másrészt az idősebb korosztály nagyobb lakás leadására hajlandóságot mutató tagjai részére. A tervnek — mint minden újnak —, vannak ellenzői* de ez sem változtat magán a tényen, hogy a lakásosztály teljes apparátusát máris a lebonyolítás emberséges végrehajtása veszi igénybe, és a kerületi IKV-mak úgyszintén ez a kiemelt feladata. S ha már az ÜKV-t említettük, tegyük hozzá, amit dr. Bornemissza Sándor mondott róla: az Ingatlankezelő Vállalat — hitelek igénybevételével ugyan —, de teljesítette kitűzött tervét. A kerületi lakáskorszerűsítéseket az előirányzottnál jóval magasabb színvonalon valósították meg dolgozói. A VI. ötéves terv idei utolsó esztendeje azonban, továbbá az új érdekeltségi rendszer más ütemet szab, olyat, aminek meg kell alapoznia a VII. ötéves tervben megvalósuló hatékony és takarékosságon alapuló tevékenységet. Valamennyi kérdéssel összefüggésben a kerületi tanács elnöke annak a nézetének adott hangot, hogy a lakosság és a tanácsi szervek — a Hazafias Népfront által szorgalmazott — kapcsolata számos olyan tényt hozott felszínre, ami e kapcsolattartás nélkül italán elsikkadhatott volna. Kiemelkedő példaként említette az idősebb korosztály helyzetét érintő felmérő munkát, amelynek alapján 500 olyan idős személynek sikerült azonnali segítségeit nyújtani, akiknek eddigi életszínvonala a létminimum alatt volt. De ezenkívül is több olyan esemény adódott, amely hol ilyen, hol olyan formában, fellobbantotta a szenvedélyeket.
