Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
„Hissaük, hogy a saínhaanak többféle dolga van*9' Gyermekszínház, stúdiószínpad a József Attila Színházban Keringő a padláson — a stúdiószínpadon Tavaly november 10. óta, szombat és vasárnap délelőttönként megelevenedik Angyalföldön a József Attila Színház környéke. A kívülálló szemlélődő mindenesetre any- nyit lát, hogy szülők, nagyszülők csapata gyermekekkel vonul a színházba. Azt pedig már Szabó Ervin igazgatótól tudom meg, hogy minden alkalommal több mint hétszá- zan. A nagy színházteremben ugyanis 700 ülőhely van, de mindig be kell rakni több tucat pótszéket is. — Mi késztette az igazgatóságot arra, hogy rendszeresen gyermekelőadásokat tartson? — Ennek három oka van — mondja Szabó Ervin —, s elsősorban azt az igényt említem, amely társadalmunk legifjabb tagjai részéről jelentkezik. Már korábban tapasztaltuk, hogy ezt a meglevő, valós igényt a fővárosi színházak nem tudják kielégíteni. Ez az igény egyébként a kerület vezetői részéről is megfogalmazódott. — A másik okát gyermek- előadásainknak abban látom, hogy mi még mindig hiszünk a színjátszás hivatásában. A témánál maradva abban, hogy a színháznak többféle dolga van és — kell is legyen — a világban. Ezek egyike: szólni a gyermekekhez, a legifjabb nemzedékhez. Persze egyáltalán nem mindegy, hogyan szólunk hozzájuk és mit mondunk nekik. A gyermekek elé csak igazi értékeket szabad tennünk. Ha pedig ez a szándékunk és ezt 'is tesz- szük, bizonyosan elérjük egyáltalán nem titkolt célunkat: a gyermekeket hozzászoktatni a színházhoz, megszerettetni velük azt a leírhatatlan nagy élményt, a varázslatot, azt az érzelmi és értelmi többletet, amelyet csak a színház képes megteremteni. — Harmadszorra hadd említsem a gyakorlati tapasztalatunkat. Még az 1981/82-es évadban mutattuk be és adtuk elő a kitűnő bolgár író, Pancsó Pancsev: A négy süveg című, gyermekeknek szóló darabját. Pozitív tapasztalataink is kényszerítették tehát, hogy új gyermekdarabbal kedveskedjünk a gyermekeknek. — Hallhatnánk valamit a darabról? — Szívesen beszélek róla, mivel Gyárfás Endre: Dörmö- gőék vidámparkja című mesejátéka nagy siker volt. A telt házak, a kényszerből berakott pótszékek is ezt bizonyítják. Nádas Gábor fülbemászó zenét komponált hozzá és a gyermekek emlékezetében sokáig élnek Szlávik István díszletei, nemkülönben a színészek játéka. Mondhatom, hogy valamennyien — Vogt Károly, Örkényi Éva, Málnai Zsuzsa, Göndör Klára érdemes művész, Rátóti Zoltán, Makay Sándor, Köves Ernő, továbbá két főiskolai hallgató, Borbély László és Mürtz Tibor — élvezettel játszanak. Kemenes Fanni jelmezei mulatságosak, és a szereplőkre szabottak. A táncokat Móger Ildikó tanította be. A mesejátékot Benedek Árpád érdemes művész rendezte, munkatársa Lehoczky Orsolya. A játékot — noha gyermekeknek szól —, a szülők is élvezték, jól szórakoznak az előadás alatt. Mindezt azért mondtam el, mert hangsúlyozni szeretném: nagyon fontos a gyermekeket kicsiny korukban színházba vinni, hiszen ők lesznek felnőtt korban azok, akik majd rendszeresen színházba járnak. Tapasztaltuk végül — noha kis százalékban — a gyermek „hozza” színházba a szüleit, akik azelőtt nem voltak színházlátogatók. — A másik vállalkozásuk, a stúdiószínpad ötlete hogyan született? — ötletünk korábban is volt, de itt a színházunk falai között, tehát épületen belül kamaratermet csak akkor alakíthattunk ki, amikor a lakóházból kiköltöztek az addig ott élők, és lehetőség nyílt az első emeleti részen a lépcsőházat és a padlást úgy átépíteni, hogy létesíthettünk ott egy kamara- vagy ha tetszik: stúdiószínházat. Ebben a kis kamaraszínházban 70 ülőhelyet tudtunk elhelyezni. Ami ennek a szellemi részét illeti, el kell mondanom, noha sokak számára köztudott: vannak olyan színművek, amelyek kis színpadot, intim hangulatot, „családias” környezetet, kisszámú nézősereget kívánnak. Szerencsésen megtaláltuk az ide illő darabot is. A havonta 4-5 alkalommal előadott Keringő a padláson című tragiko- bohózatra minden jegy elkel. Ezt a kétrészes darabot Ivan Bukovcan, a kitűnő szlovák szerző írta és Bekéné Plank Erzsébet fordításában adja elő a három szereplő, magas művészi színvonalon. A nőt Szabó Éva, Dodót Vogt Károly, a férfit pedig Horváth Sándor kiváló művész alakítja. Beke Sándor rendezésében ez a játék méltán vonzza a nézőket a főváros más kerületeiből is. Búcsúzáskor feltettük a kérdést: — Mi újság van a színháznál egyébként? — Köztudott — kaptuk a választ —, hogy a József Attila Színház épülete mind esztétikai, mind műszaki szempontból nagyon leromlott. A fővárostól most 110 millió forintot kaptunk a felújítására. A munkálatok — az előcsarnok, a néző- és színpadtér felújítása — az évad végén kezdődnek úgy, hogy majd a 'következő évben nyáron folytatódnak és 1987 őszén teljesen felújított, szemet gyönyörködtető és a műszakiak munkáját is megkönnyítő színházba jöhet ismét a kedves közönség. Bíró András Nagy sikere van a mesejátéknak ANGYALFÖLD 23
