Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. augusztus / 3. szám
// ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐINK BEMUTATKOZNAK DR. BÖRCSÖK DEZSŐ: ...Azon leszek, hogy könnyítsen! az életüket ki pályára menni. Ennek, hátrányait húsz év múlva fogja megérezni az ország, nem csupán „emberbarátság” tehát, ami a fiatal mérnökök, értelmiségiek helyzetének megjavítására sarkall. Ez nép- gazdasági érdek is. Nem könnyű, de az én „programom” egybeesik a kormány- programmal is, így hát nincs más dolgom,'mint érvelni, érvelni, érvelni.. . — Ügy tudom, sok a társadalmi, munkája. Vállalati pb- tag, az Elektrotechnikai Egyesület Országos Intéző Bizottságának tagja, a Budapesti Energiaipari Bizottság elnöke. Családos emlber és f-slellősség- t el'j es beosztásiban dolgozik. Hogyan fogja bírni az új megbízatással járó terheket? — Jó családi hátterem van. Ebben is szerencsés ember vagyok. Hajnalonta mindennap úszom, egészséges vagyok. Bízom magamban. Persze azért megfordult már a fejemben, hogy valamilyen társadalmi munkát „leadok”. Ha másért nem, azért, hogy az így felszabaduló energiát az „országlásra” fordítsam. „Országiás”. Milyen találó szó. Kossuth, Széchenyi jut róla az ember eszébe. Vagy a maguknak országló nemes urak. Mert régi a szó. A tartalom új. (vermes) Ez együtt szép „harci feladat" lesz... — Az Orszáiggyffiáis megnyitásának napján duplán ünnepeltem: először jártam a Parlamentiben és éppen húsz éve kezdtem dolgozni a műegyetemen, mint adjunktus. Itt, az Elektromos Műveknél a műszaki igazgatói poszton tizenhat éve dolgozom. — Dr. Börcsök Dezső egyenesen a dolgok közepébe vág. Határozott, energikus ember, akinek nincs ideje köntörfalazni. Egy órát kértem a beszélgetésre, igyekszem betartani. Mozgása, testtartása mutatja: ezer feladat várja még. — A Lipótvárosnak ezt a részét, ahol megválasztottak, polgárok, munkások és értelmiségiek lakják. Valamikori kiskereskedő, kisiparos szülők nem túl nagypénzű leszármazottai. A választógyűlésre főleg nyugdíjasok jöttek el. Soha nem gondoltam volna, hegy az idős emberek ilyen érdeklődőek, politikusak, a közélet iránt ennyire fogékonyak és ilyen jóhumorúak .. . Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy könnyítsem az életüket. Pénzt, lakást adni persze nem tudok. De a bürokrácia ezer karja ellen módomban áll harcolni. Hátországom is van hozzá: a napi munkám során szerzett tapasztalataim. —• Olvadtam, hogy Önt az országgyűlés allaikiuló ülésszakán a honvédelmi bizottságba választották. Vajon miiért nem az ipari' bizottságba? — A villamosenergia-ipar manapság stratégiai fontosságú szerte a világon. Nem kell háború, elég egy veszélyhelyzet. Gondoljon csak a híres New York-i áramszünetre...! Az azonban, hogy a bizottságban dolgozom, nem jelenti, hogy ne mondjak el mást is, amit fontosnak ítélek. — Mi lenne ez? — Tudja, amikor én fiatal mérnökként kezdtem, egy nadrágom, két ingem és egy krisztuspapucsom volt. De három hónap alatt vettem három rend ruhát és két év után szövetkezeti lakást. Kát- ezerkétszáz forintot kerestem, húszezret kellett befizetni a lakásra. Ma négyezer körül keres egy fiatal mérnök, s egy lakás „készpénzbelépője” Negyvenesztendős. Életútját tipikusnak is mondhatnánk: végigjárta a nyomdaipari munka szinte valamennyi lépcsőfokát, s ma már nemcsak kerület iinik egyik nagy üzemének vezérigazgatóját, hanem az Újlipótváros képviselőjét is tisztelhetjük személyében. Találkozásunkkor arról faggattam, hogy pályája alakulásában voltak-e meghatározó fontosságú kulcspontok. — Azt hiszem igen. Tizenhét éves elmúltam, amikor volt két elvégzett gimnáziumi osztályom, s egy vállalatnál dolgoztam segédmunkásként. Akkor rendeződtek otthon anyagilag úgy a dolgaink, hogy elmehettem ipari tanulónak. Marósnak próbálkoztam — azt sem tudtam mi az — sikertelenül. Teljesen véletlenül azt mondta egy ismerősöm, hogy a nyomdaipari szakiskolában van ismerőse, menjek oda. Természetesen a nyomdaiparról sem voltak elképzeléseim. Elkezdtem a szakiskolát, és közben levelező tagozaton folytattam a gimnázium 3. osztályát. Kemény időszak volt az, hiszen két iskolában tanultam,, a Globus Nyomdában inaskod- tam, emellett aktívan — napi 2-3 óra edzéssel — sportoltam, atletizáltam. Az ipari i$kola második osztályát befejezve, sikeres érettségi vizsgát is tettem. Bevittem a bizonyítványomat és megkérdeztem: most mi legyen. Azt mondták, ha egy hónap alatt fölkészülök a 3. osztályos anyagból, szakvizsgát tehetek. Csábító volt, egy évvel előbb dolgozni, pénzt keresni, nem volt mindegy ... Ez is sikerült. 1965. augusztus—szeptemberétől tehát szakmunkásként dolgoztam tovább a nyomdában. Szerettem volna továbbtanulni, de otthon az anyagiak miatt ez teljesen reménytelennek tűnt. Egy meghirdetett ösztöndíjas pályázatra neveztem, s felvettek, így egy évvel később már Moszkvában képeztem magam. Ez egy újabb fordulópontot jelentett az életemben. A nyomdaipari egyetemen 1971-ben végeztem, s a Glóbusban — ahol nagy szeretettel fogadtak —, mérnökként dolgoztam tovább. Az újabb állomást 1974. január 1. jelentette, amikor 28 éves koromban művezetőből kineveztek igazgatónak. Ez persze nem ment ennyire egyszerűen: a felettes szervek egy külső embert akartak odahelyezni, de az ottani párt- és szakszervezet szót emelt, mondván: van nekünk egy saját nevelésű fiunk ... Behívattak a minisztériumba, aztán jóváhagytak ... — A Szikrához való átke- rülése? — Itt más a profil és más jellegű a munka. Egy kiemelt nagyberuházás kivitelezése óriási feladatot jelentett. Persze pontosan kellett elkészülnünk, hiszen itt a nagy példányszámú napilapok pontos elkészítése nap mint nap különleges követelményt állít elénk. — Mit gondol, mivel nyerte meg a lakosság bizalmát? Hiszen úgy tudom, nehéz „ellenfele” volt. — Magam sem lepődtem volna meg, ha dr. Dózsa Lajost választják meg. Hogy mivel nyertem meg a bizalmukat? Őszintén megmondom, nem tudom. Oka több is lehet, de találgatni, tippelgetni nincs értelme: — Egyéb társadalmi megbízatásai? — Sok mindent csináltam — főleg a sport területén. Most kezdem a politikai főiskola második évét, mostantól a kerület lakosságának egy (Folytatás a 4. oldalon) ANGYALFÖLD 3 háromszázezer forintnál kezdődik. Vállalati és OTP-köI- :sönt kap ugyan, de a törlesztés kompletten felemészti i fizetését. — Amikor én befejeztem a középiskolát, három jeles volt az osztályban, mindháromból mérnök lett. Ma legfeljebb a jórendű jelentkezik a Műszaki Egyetemre. Devalválódott a szakm.a, nem érdemes műszaCSÖNDES ZOLTÁN
