Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
EGY NÉPFRONTKÖRZET ÉLETÉBŐL A Tömöri utcától a Kilián György utcáig, a Thälmann utca és a Gyöngyösi út között elterülő XIII/27-es körzet hét utcája, a maga 200-250 épületével akkor lett szívügye dr. Németh Tibornak, amikor 1982- ben a körzeti népfrontbizottság titkárává választották. Programbeszédében ígéretet tett az itt élő közösségben mindig is elevenen élő önszervező, környezetet rendben tartó jóakarat segítésére. Hiába kevesebb a gond az új házakban, ha lakói nem a gazda, az érdekelt szemével tekintenek az apróbb, törvényszerűen bekövetkező hibákra, a legmodernebb létesítmény is azonnal romlani kezd. Ki vitatná ennek igazát? Németh Tibor azt fejtegeti, hogy a kérdés mélyén tulajdonképpen mindig egy közösség harmonikus együttélésének fontos kérdése rejlik. A közérzeté, amelybe természetesen beletartozik a külső környezet rendje, elrendezettsége. lakóhelyi önérzet — Körzetünk legjobbjaiban megvolt ez az igény — mondja. — Lakóhelyi önérzetnek nevezhetnénk talán? Van, aki kertes házból költözött a panelbe, van, aki bérházból jött, van, aki olyan körülmények közül, ahol szinte már nem volt érdemes javítgatni, lebontásra ítélt régi-régi házakból. De meg lehet figyelni, hogy mindig akad — a legkisebb közösségben is — néhány olyan megszállott, aki a legmagasabb igényeket képviseli, nem sajnálja kinyitni a száját, s az is lehet, hogy nem mindig pedagógusi türelemmel hangsúlyozza jó elképzeléseit, netán sértődés, átmeneti perpatvar is támad belőle. Nekünk melléjük kell állnunk, az ő energiájukat, munkálkodásukat koordinálnunk kell feladatainkhoz a segítségüket kérnünk. Megértetni velük: nem sértegetni kell az embereket, hanem először is példát mutaitni. Megfogni bizony a lapátot, a söprűt, s mondhatom, hogy ennek a körzetnek a lakói a tettekből értenek. Amikor az építési maradékok eltüntetéséhez fogtunk, első nap három-négy ember „ütögette a földet”. Így mondom, mert kevesen voltunk. Aztán, ahogy pár nap múlva szétnézek, voltunk már háromszázan is. De mihez kezdjen ennyi ember szerszámok nélkül? Sugár Tibor, aki még az új népfrontkörzetek kialakítása előtt tanácstagi csoport- vezető volt nálunk, segített, utánajárt, hogy legyenek szerszámok. Bár már nem az ő területe ez, sokat van köztünk, mindenféle emberi gond iránt segítőkész, türelmes, köti ide valami. A közös munka, az élmény, amelynek jelentős részese volt ő is. S persze mindenki, azok, akik munka közben ismerkedtek meg egymással. Valami fontosabb is épül ilyenkor, nemcsak park, játszótér, kondicionálóterem, labdarúgópálya, ifjúsági klub ... Emberi kapcsolatok, a részvétel a közös akarat megvalósításában. A panel tömbök elidegenítő hatása csak azzal oldható föl, ha a szomszédok közös cselekvése emberi viszonyokat épít, teremt. Egyszóval kollektívát hoz létre. Park, játszótér, kondicionálóterem Nem véletlenül említi éppen ezeket a létesítményeket. A körzetben jelenleg van egy gyermekfoglalkoztató és egy klubszoba, egy jól felszereit kondicionálóterem, aztán egy másik klub is. A folyamat azzal kezdődött, hogy a tereprendezés közben folyó demokratikus viták során úgy döntöttek: jó volna néhány szabadidős hely. Ehhez sokan önként ajánlották fel közös pincéjüket, így jöhettek létre a kicsinek-nagynak egyaránt fontos és kedvelt lakóhelyi szórakozóhelyiségek. Aztán, ha valami megindul, fejlődik is. Klampár Tibor, Növényi Norbert, az új házak lakói álltak élére egy edzőterem ügyének. Minden ilyen létesítményt közösen használ az egész körzet. Az ATTE pénzzel, felszereléssel segített, viszonzásul több mint százan beléptek az egyesületbe, fizetik a tagsági díjat, és óvják egészségüket az edzéseken. Készült egy labdarúgótér, s a télen rendelkezésre állt egy korcsolyapálya is. Nem angol klub, nem mennyország... — Persze azért időnként vannak összezörrenések. De aztán valahogyan mindig előnyhöz jut a jobb belátás. Lehet csendesebben is korcsolyázni, lehetne ám a kutyákat is egy kijelölt helyen futtatni. Jó volna az idén azt Is elérni, hogy a tavaszii lomtalanításkor ne csupán a ház elé dobálják ki a limlomot, hanem vigyék el a plakátokon hirdetett gyűjtőhelyre. De hát ez még folyamat. Igaz, ahogyan elnézem a gyerekeiket vigyázó felnőtteket a jégpálya szélén, már örülök annak, hogy beszélgetnek egymással, nem gu- bózik mindenki a maga falai közé. Ha a felnőttek közössége összeszokik, könnyebb helyreigazító szót mondani a gyereknek is, hiszen a szülők ismerik egymást. Minden lakókörzet története valahogyan egyszeri történet. Az idő nem áll meg: a gyerekek felnőnek, változik a körzet arculata, mások az igények. A lendületes és eredményes cselekvést fejezi ki a zöldövezeti körzetek versenyében elnyert első díj, a vele járó 45 ezer forint jutalommal együtt. Ebből az összegből lehetne vásárolni az öregek klubjának tévét, vagy egy komplett diszkóberendezést. A klub erősítése lehetővé teszi, hogy még jobban szót értsenek a fiatalokkal. — Fémhulladék-gyűjtésben is számítunk a gyerekekre. Mi egyébként teljes beleszólási jogot adtunk gyermek-lakóbizottságainknak. ők rendezik augusztus 20-i versenynapjukat, s a bizottság önállóan zsűriz, osztja a díjakat. A normákat kicsiny korban kell megtanulni, elfogadni. — De azért nem mennyország egy olyan lakóközösség élete, mint a miénk. A galerizés, a „toprongy-életforma”, a munka kerülése, mint másutt, itt is kísért. Határozott célunk a klubbal az, hogy értelmes programokkal inkább mi vonz- zuk a fiatalokat, mint a deviáns társadalmi magatartásformák. Ennek a mai világnak kívül sincs, belül sincs köze az egykori Tripoliszhoz. De a munkásélet nemes hagyományai átmenthető értékek. Az itteni emberek a köz ügyeire fogékonyak, életformájukban mindig jelen van a jobbra törekvés, de nem önző módon. Lekezelő szóra nincs jó feleletük, de kérésre, elgondolásra, makacs jobbító szándékra beszéd nélkül is, természetes módon, segítő két kezükkel adják meg a becsületes választ. Amikor füvesítenek, amikor lépcsőházat, padokat festenek, amikor a faágakat nyesegetik, amikor valóságos télikerteket hoznak létre az udvarban (Vőlegény utca 3.), amikor a parkokban, a parkolóhelyeken csinálnak rendet. A tanács vezetői bürokráciamentesen engednek utat az itt élők helyes, saját elképzelésének, és segítik is a megvalósítását. Szirtes Árpádnénak van egy nagyszerű szocialista brigádja, amelyik a tavaszi munkák „előénekese”. Április első felében most is akciót rendeznek az egész körzet számára ... ... Aki itt nő föl, bizonyára más lakótelepen lakik majd választottjával, kis családjával. Ha meggondoljuk, máris kapott valami útbaindító örökséget a 27-es körzettől. Valahogy így kell majd nekik is cselekedniük egy másik, friss festék- és malterszagú lakótömbben, összefogva a többiekkel ... K. J. ANGYALFÖLD 25 V Átmenteni való értékek
