Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. március / 1. szám

EGY NÉPFRONTKÖRZET ÉLETÉBŐL A Tömöri utcától a Kilián György utcáig, a Thälmann ut­ca és a Gyöngyösi út között el­terülő XIII/27-es körzet hét ut­cája, a maga 200-250 épületé­vel akkor lett szívügye dr. Né­meth Tibornak, amikor 1982- ben a körzeti népfrontbizott­ság titkárává választották. Programbeszédében ígéretet tett az itt élő közösségben mindig is elevenen élő önszer­vező, környezetet rendben tartó jóakarat segítésére. Hiába kevesebb a gond az új házakban, ha lakói nem a gaz­da, az érdekelt szemével te­kintenek az apróbb, törvény­szerűen bekövetkező hibákra, a legmodernebb létesítmény is azonnal romlani kezd. Ki vi­tatná ennek igazát? Németh Tibor azt fejtegeti, hogy a kérdés mélyén tulaj­donképpen mindig egy közös­ség harmonikus együttélésé­nek fontos kérdése rejlik. A közérzeté, amelybe termé­szetesen beletartozik a külső környezet rendje, elrendezett­sége. lakóhelyi önérzet — Körzetünk legjobbjaiban megvolt ez az igény — mond­ja. — Lakóhelyi önérzetnek nevezhetnénk talán? Van, aki kertes házból költözött a pa­nelbe, van, aki bérházból jött, van, aki olyan körülmények közül, ahol szinte már nem volt érdemes javítgatni, lebon­tásra ítélt régi-régi házakból. De meg lehet figyelni, hogy mindig akad — a legkisebb közösségben is — néhány olyan megszállott, aki a leg­magasabb igényeket képviseli, nem sajnálja kinyitni a száját, s az is lehet, hogy nem mindig pedagógusi türelemmel hang­súlyozza jó elképzeléseit, netán sértődés, átmeneti perpatvar is támad belőle. Nekünk mellé­jük kell állnunk, az ő energiá­jukat, munkálkodásukat koor­dinálnunk kell feladatainkhoz a segítségüket kérnünk. Meg­értetni velük: nem sértegetni kell az embereket, hanem először is példát mutaitni. Meg­fogni bizony a lapátot, a söp­rűt, s mondhatom, hogy ennek a körzetnek a lakói a tettek­ből értenek. Amikor az építési maradé­kok eltüntetéséhez fogtunk, el­ső nap három-négy ember „ütögette a földet”. Így mon­dom, mert kevesen voltunk. Aztán, ahogy pár nap múlva szétnézek, voltunk már há­romszázan is. De mihez kezd­jen ennyi ember szerszámok nélkül? Sugár Tibor, aki még az új népfrontkörzetek kiala­kítása előtt tanácstagi csoport- vezető volt nálunk, segített, utánajárt, hogy legyenek szer­számok. Bár már nem az ő te­rülete ez, sokat van köztünk, mindenféle emberi gond iránt segítőkész, türelmes, köti ide valami. A közös munka, az él­mény, amelynek jelentős ré­szese volt ő is. S persze min­denki, azok, akik munka köz­ben ismerkedtek meg egymás­sal. Valami fontosabb is épül ilyenkor, nemcsak park, ját­szótér, kondicionálóterem, labdarúgópálya, ifjúsági klub ... Emberi kapcsolatok, a részvétel a közös akarat meg­valósításában. A panel tömbök elidegenítő hatása csak azzal oldható föl, ha a szomszédok közös cselekvése emberi viszo­nyokat épít, teremt. Egyszóval kollektívát hoz létre. Park, játszótér, kondicionálóterem Nem véletlenül említi éppen ezeket a létesítményeket. A körzetben jelenleg van egy gyermekfoglalkoztató és egy klubszoba, egy jól felszereit kondicionálóterem, aztán egy másik klub is. A folyamat azzal kezdődött, hogy a tereprendezés közben folyó demokratikus viták so­rán úgy döntöttek: jó volna néhány szabadidős hely. Eh­hez sokan önként ajánlották fel közös pincéjüket, így jöhet­tek létre a kicsinek-nagynak egyaránt fontos és kedvelt la­kóhelyi szórakozóhelyiségek. Aztán, ha valami megindul, fejlődik is. Klampár Tibor, Növényi Norbert, az új házak lakói álltak élére egy edzőte­rem ügyének. Minden ilyen lé­tesítményt közösen használ az egész körzet. Az ATTE pénz­zel, felszereléssel segített, vi­szonzásul több mint százan be­léptek az egyesületbe, fizetik a tagsági díjat, és óvják egész­ségüket az edzéseken. Készült egy labdarúgótér, s a télen rendelkezésre állt egy korcso­lyapálya is. Nem angol klub, nem mennyország... — Persze azért időnként vannak összezörrenések. De aztán valahogyan mindig előnyhöz jut a jobb belátás. Lehet csendesebben is korcso­lyázni, lehetne ám a kutyákat is egy kijelölt helyen futtatni. Jó volna az idén azt Is elérni, hogy a tavaszii lomtalanítás­kor ne csupán a ház elé do­bálják ki a limlomot, hanem vigyék el a plakátokon hirde­tett gyűjtőhelyre. De hát ez még folyamat. Igaz, ahogyan elnézem a gyerekeiket vigyázó felnőtteket a jégpálya szélén, már örülök annak, hogy be­szélgetnek egymással, nem gu- bózik mindenki a maga falai közé. Ha a felnőttek közössége összeszokik, könnyebb helyre­igazító szót mondani a gyerek­nek is, hiszen a szülők ismerik egymást. Minden lakókörzet története valahogyan egyszeri történet. Az idő nem áll meg: a gyere­kek felnőnek, változik a kör­zet arculata, mások az igé­nyek. A lendületes és eredményes cselekvést fejezi ki a zöldöve­zeti körzetek versenyében el­nyert első díj, a vele járó 45 ezer forint jutalommal együtt. Ebből az összegből lehetne vá­sárolni az öregek klubjának tévét, vagy egy komplett disz­kóberendezést. A klub erősíté­se lehetővé teszi, hogy még jobban szót értsenek a fiata­lokkal. — Fémhulladék-gyűjtésben is számítunk a gyerekekre. Mi egyébként teljes beleszólási jo­got adtunk gyermek-lakóbi­zottságainknak. ők rendezik augusztus 20-i versenynapju­kat, s a bizottság önállóan zsűriz, osztja a díjakat. A nor­mákat kicsiny korban kell megtanulni, elfogadni. — De azért nem mennyor­szág egy olyan lakóközösség élete, mint a miénk. A galeri­zés, a „toprongy-életforma”, a munka kerülése, mint másutt, itt is kísért. Határozott célunk a klubbal az, hogy értelmes programokkal inkább mi vonz- zuk a fiatalokat, mint a de­viáns társadalmi magatartás­formák. Ennek a mai világnak kívül sincs, belül sincs köze az egy­kori Tripoliszhoz. De a mun­kásélet nemes hagyományai átmenthető értékek. Az itteni emberek a köz ügyeire fogéko­nyak, életformájukban mindig jelen van a jobbra törekvés, de nem önző módon. Lekezelő szóra nincs jó feleletük, de ké­résre, elgondolásra, makacs jobbító szándékra beszéd nél­kül is, természetes módon, se­gítő két kezükkel adják meg a becsületes választ. Amikor fü­vesítenek, amikor lépcsőházat, padokat festenek, amikor a fa­ágakat nyesegetik, amikor valóságos télikerteket hoznak létre az udvarban (Vőlegény utca 3.), amikor a parkokban, a parkolóhelyeken csinálnak rendet. A tanács vezetői bürokrácia­mentesen engednek utat az itt élők helyes, saját elképzelésé­nek, és segítik is a megvalósí­tását. Szirtes Árpádnénak van egy nagyszerű szocialista bri­gádja, amelyik a tavaszi mun­kák „előénekese”. Április első felében most is akciót rendez­nek az egész körzet szá­mára ... ... Aki itt nő föl, bizonyára más lakótelepen lakik majd választottjával, kis családjá­val. Ha meggondoljuk, máris kapott valami útbaindító örök­séget a 27-es körzettől. Vala­hogy így kell majd nekik is cselekedniük egy másik, friss festék- és malterszagú lakó­tömbben, összefogva a töb­biekkel ... K. J. ANGYALFÖLD 25 V Átmenteni való értékek

Next

/
Oldalképek
Tartalom