Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
■ nehéz posztokon Erős kézfogás, nyílt, őszinte tekintet, határozott fellépés. Ezek voltak az első benyomásaim Gerencsér János elvtársról, akinek az idei, 1985-ös esztendő többszörös jubileum: 40 éve tagja a pártnak, 40 éve pártmunkás, 45 éve tagja a vasasszakszervezetnek. Angyalföld egyik csendes kis utcájában, családi házak egymáshoz nőtt sorának egyikében él családjával, ott találkoztunk. Közel 40 éve lakik e házban. Az épület nem nagy, de példásan rendben tartott, egyszerű és ízléses berendezésével a barkácsoló házigazda keze nyomát viseli magán. Sokat elárul e ház lakójáról: barátságos, egyszerű, vidám, kiegyensúlyozott. Gerencsér Jánost arra kértük: idézze fel a kezdetet, a hőskort, a felszabadulást követő 40 év számára nevezetes eseményeit. PÁRTTITKÁR ÉS ÜZEMSZERVEZŐ 1945-ben egyszerre lett párttag és párttitkár a Laub Lipót Elektromosgyárban, ahol már a felszabadulás előtt szervezett munkásként dolgozott. Munkatársai úgy választották meg párttitkárnak, hogy még meg sem kapta a párttagsági könyvét. Ekkor 25 éves volt és már bírta a gyári munkások és a felsőbb pártvezetés bizalmát. A 40 év alatt ez a feltétlen bizalom kísérte végig mozgalmi munkásságát, akár választott, akár megbízott pártfunkcionáriusként dolgozott. „A lelkesedés. Ez az, ami ma sokakból hiányzik. Lelkesen, meggyőződéssel lehet és kell dolgozni az igaz ügyért” — mondta Gerencsér János. 1947-tben a Szürketaxi Vállalathoz került szervező titkárként, majd a VIII. kerületi pártbizottságon függetlenített üzemszervező lett. Ezt a munkát csak lelkesen és bizalommal, ésszel és nem erővel lehetett végezni: államosítani a főváros akkor legnépesebb kerületének 100 főnél több dolgozót foglalkoztató üzemeit. Gerencsér János feladata volt az államosítás előkészítési, szervezési, végrehajtási munkáinak irányítása a kerületben. Az államosítás bejelentésekor a vasasszakszervezetben összehívott gyűlés mind az 500 résztvevője egyként ugrott fel, tapsolt és éljenzett, énekelte az Intemacionálét. 1945—48 között az előzőeken kívül egyéb pártbízatása is volt: agitációs munka a keszthelyi járás 11 községében, a falu szocialista átalakulása, a tsz-ek szervezése érdekében, önkritikusan bevallja, hogy sem szónoki, sem más képzettsége nem volt, hiányzott a tapasztalat, a felkészültség a különböző pártok vezetőivel, a papokkal, parasztemberekkel való tárgyaláskor és ennek ellenére eredményes munkát végzett egyszerű, világos kifejezésmódjával, őszinte beszédével. Aki ma találkozik vele, ugyanezt tapasztalja: van mondanivalója, egyszerűen és pontosan fogalmaz. Leköti a hallgatóságot, érvel és vitatkozik, mindig elvszerűen, igaz kommunistaként. AGITÁTOR ÉS INSTRUKTOR 1948 őszén a pártközpontban kapott új feladatot: instruktorként bejárta az egész országot. Dolgozott a választások előkészítésében, 1049-ben a megyék egyesítésének szervezésében, a termelőmunka indításában, a reakció elleni küzdelemben. Feladata volt a párt programját megfelelően ismertetni a dolgozókkal és ugyanakkor a dolgozók véleményét, észrevételeit közvetíteni a pártvezetés felé. Pártmunkásként dolgozott a fegyveres testületekben is. A néphadseregben főhadnagy, személyügyi tiszt. Tiszti iskolán politikai tisztként dolgozott. 1956 novemberében már munkára jelentkezett a pártközpontban és a párt újjászervezésén, az eszmei-politikai zűrzavar leküzdésén dolgozott. KATONATISZT, MUNKÁSŐR Következő pártmegbízatása újra a VIII. kerületbe vezetett, oda, ahol az ellenforradalmárok központja volt. A Rádió védelméért volt felelős többed- magával, a szovjet katonákkal közösen adott őrséget. 1956 végén a VIII. kerület munkásőrségének szervezését kapja feladatául. Zászlóaljparancsnok, majd helyettes. -Régi fényképet tesz elém: az 1958-as felszabadulási díszszemlén munkásőr - ruhában látható. Utána négy évig a budapesti pártbizottság politikai instruktoraként, feladata a munkásőrség politikai, szervezési munkájának segítése, formálása volt. PÁRTFUNKCIÓBAN-Hat évig volt a XVI. kerület Pártbizottságának szervezőtitkára. Odaadó munkájáért a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszonús jelvényével tüntették ki. A pártbizottság kedves figyelmessége volt az a fotóalbum, amelyet Gerencsér János tőlük kapott emlékbe. Ottani munkálkodása alatt épült iskolák, rendelők és termelőszövetkezeti új létesítmények, a kerületbe látogató hazai és külföldi delegációk fényképei követik egymást. Meghatódva lapozza az albumot, magyaráz. Sokszor mondja a kerületi rendelő, kerületi iskola helyett azt: „ez a mi iskolánk, a mi rendelőnk”. Magáénak érzi mindazt, amihez az ő munkája is hozzájárult, és olyan lett a végeredmény, hogy arra ma is büszke lehet. Következő pártmegbízatása: a Budapesti Rendőr-főkapitányság Pártbizottságának szervező titkára. Itteni munkájáról is elismeréssel szólnak az oklevelek, az ajándéktárgyak. 1975-ben innen ment nyugdíjba. NUJASKÍNT ALAPSZERVEZETI TITKÁR Több évtizedes pártmunkássága során nem Angyalföldön dolgozott, de itt élt e kerületben. Nyugdíjasként „természetesen” rögtön munkát kért és kapott az akkor XIII/1-es, most már 29-es alapszervezetben, amelynek 1980 óta párttitkára. Egészségi okok miatt idén kérte, hogy vezetői tisztsége alól mentesítsék, de aktívaként továbbra is szeretne dolgozni. Az -1985-ös februári pártértekezleten mint küldött vett részt. A kerületi pb munkájában is részt vesz, szomorú kötelességként elhunyt elvtársak búcsúztatását végzi. „Nem könnyű összefoglalni és értékelni harcostársak, barátok, elvtársak életét, akikkel együtt küzdöttünk évtizedeken át a mi mai szocialista Magyarországunkért.” Gerencsér János egészségi okokat említ, pedig aki ránéz, nem hinné el róla, hogy 65 éves. Negyvenöt év kemény munkáiban, 40 év pártmunkában ott és akkor, ahol és amikor a párt kívánta, bizalommal, őszinte meggyőződéssel. Elégedett, boldog embernek mondja magát. Jó lenne, ha minden ifjú kommunistának ilyen sokat tapasztalt, elvhű, igaz párttag lenne a példaképe, mint Gerencsér János. — Remélem, lesznek követőink, akik megállják a helyüket nehéz helyzetekben is — mondta búcsúzóul. Emlékezetes marad a vele való beszélgetés. További munkájához erőt, egészséget kívánunk! Szolnok Edit ANGYALFÖLD 19
