Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. március / 1. szám

■ nehéz posztokon Erős kézfogás, nyílt, őszinte tekintet, határozott fellépés. Ezek voltak az első benyomá­saim Gerencsér János elvtárs­ról, akinek az idei, 1985-ös esz­tendő többszörös jubileum: 40 éve tagja a pártnak, 40 éve pártmunkás, 45 éve tagja a vasasszakszervezetnek. Angyalföld egyik csendes kis utcájában, családi házak egy­máshoz nőtt sorának egyiké­ben él családjával, ott talál­koztunk. Közel 40 éve lakik e házban. Az épület nem nagy, de példásan rendben tartott, egyszerű és ízléses berendezé­sével a barkácsoló házigazda keze nyomát viseli magán. So­kat elárul e ház lakójáról: ba­rátságos, egyszerű, vidám, ki­egyensúlyozott. Gerencsér Jánost arra kér­tük: idézze fel a kezdetet, a hőskort, a felszabadulást köve­tő 40 év számára nevezetes eseményeit. PÁRTTITKÁR ÉS ÜZEMSZERVEZŐ 1945-ben egyszerre lett párt­tag és párttitkár a Laub Lipót Elektromosgyárban, ahol már a felszabadulás előtt szervezett munkásként dolgozott. Munka­társai úgy választották meg párttitkárnak, hogy még meg sem kapta a párttagsági köny­vét. Ekkor 25 éves volt és már bírta a gyári munkások és a felsőbb pártvezetés bizalmát. A 40 év alatt ez a feltétlen bizalom kísérte végig mozgal­mi munkásságát, akár válasz­tott, akár megbízott pártfunk­cionáriusként dolgozott. „A lelkesedés. Ez az, ami ma sokakból hiányzik. Lelkesen, meggyőződéssel lehet és kell dolgozni az igaz ügyért” — mondta Gerencsér János. 1947-tben a Szürketaxi Válla­lathoz került szervező titkár­ként, majd a VIII. kerületi pártbizottságon függetlenített üzemszervező lett. Ezt a mun­kát csak lelkesen és bizalom­mal, ésszel és nem erővel le­hetett végezni: államosítani a főváros akkor legnépesebb ke­rületének 100 főnél több dol­gozót foglalkoztató üzemeit. Gerencsér János feladata volt az államosítás előkészítési, szervezési, végrehajtási mun­káinak irányítása a kerületben. Az államosítás bejelentése­kor a vasasszakszervezetben összehívott gyűlés mind az 500 résztvevője egyként ugrott fel, tapsolt és éljenzett, énekelte az Intemacionálét. 1945—48 között az előzőeken kívül egyéb pártbízatása is volt: agitációs munka a keszt­helyi járás 11 községében, a falu szocialista átalakulása, a tsz-ek szervezése érdekében, önkritikusan bevallja, hogy sem szónoki, sem más képzett­sége nem volt, hiányzott a ta­pasztalat, a felkészültség a kü­lönböző pártok vezetőivel, a papokkal, parasztemberekkel való tárgyaláskor és ennek el­lenére eredményes munkát végzett egyszerű, világos kife­jezésmódjával, őszinte beszé­dével. Aki ma találkozik vele, ugyanezt tapasztalja: van mon­danivalója, egyszerűen és pon­tosan fogalmaz. Leköti a hall­gatóságot, érvel és vitatkozik, mindig elvszerűen, igaz kom­munistaként. AGITÁTOR ÉS INSTRUKTOR 1948 őszén a pártközpontban kapott új feladatot: instruktor­ként bejárta az egész országot. Dolgozott a választások előké­szítésében, 1049-ben a megyék egyesítésének szervezésében, a termelőmunka indításában, a reakció elleni küzdelemben. Feladata volt a párt program­ját megfelelően ismertetni a dolgozókkal és ugyanakkor a dolgozók véleményét, észrevé­teleit közvetíteni a pártvezetés felé. Pártmunkásként dolgozott a fegyveres testületekben is. A néphadseregben főhadnagy, személyügyi tiszt. Tiszti isko­lán politikai tisztként dolgo­zott. 1956 novemberében már munkára jelentkezett a párt­központban és a párt újjá­szervezésén, az eszmei-politi­kai zűrzavar leküzdésén dol­gozott. KATONATISZT, MUNKÁSŐR Következő pártmegbízatása újra a VIII. kerületbe vezetett, oda, ahol az ellenforradalmá­rok központja volt. A Rádió védelméért volt felelős többed- magával, a szovjet katonákkal közösen adott őrséget. 1956 vé­gén a VIII. kerület munkásőr­ségének szervezését kapja fel­adatául. Zászlóaljparancsnok, majd helyettes. -Régi fényképet tesz elém: az 1958-as felszaba­dulási díszszemlén munkásőr - ruhában látható. Utána négy évig a budapesti pártbizottság politikai instruktoraként, fel­adata a munkásőrség politikai, szervezési munkájának segíté­se, formálása volt. PÁRTFUNKCIÓBAN-Hat évig volt a XVI. kerület Pártbizottságának szervezőtit­kára. Odaadó munkájáért a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság aranykoszonús jelvényével tüntették ki. A pártbizottság kedves figyelmessége volt az a fotóalbum, amelyet Gerencsér János tőlük kapott emlékbe. Ottani munkálkodása alatt épült iskolák, rendelők és ter­melőszövetkezeti új létesítmé­nyek, a kerületbe látogató ha­zai és külföldi delegációk fény­képei követik egymást. Meg­hatódva lapozza az albumot, magyaráz. Sokszor mondja a kerületi rendelő, kerületi isko­la helyett azt: „ez a mi isko­lánk, a mi rendelőnk”. Magáé­nak érzi mindazt, amihez az ő munkája is hozzájárult, és olyan lett a végeredmény, hogy arra ma is büszke lehet. Következő pártmegbízatása: a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság Pártbizottságának szervező titkára. Itteni munká­járól is elismeréssel szólnak az oklevelek, az ajándéktárgyak. 1975-ben innen ment nyug­díjba. NUJASKÍNT ALAPSZERVEZETI TITKÁR Több évtizedes pártmunkás­sága során nem Angyalföldön dolgozott, de itt élt e kerület­ben. Nyugdíjasként „természe­tesen” rögtön munkát kért és kapott az akkor XIII/1-es, most már 29-es alapszervezetben, amelynek 1980 óta párttitkára. Egészségi okok miatt idén kér­te, hogy vezetői tisztsége alól mentesítsék, de aktívaként továbbra is szeretne dolgozni. Az -1985-ös februári pártérte­kezleten mint küldött vett részt. A kerületi pb munkájá­ban is részt vesz, szomorú kö­telességként elhunyt elvtársak búcsúztatását végzi. „Nem könnyű összefoglalni és érté­kelni harcostársak, barátok, elvtársak életét, akikkel együtt küzdöttünk évtizedeken át a mi mai szocialista Magyaror­szágunkért.” Gerencsér János egészségi okokat említ, pedig aki ránéz, nem hinné el róla, hogy 65 éves. Negyvenöt év kemény munkáiban, 40 év pártmunká­ban ott és akkor, ahol és ami­kor a párt kívánta, bizalom­mal, őszinte meggyőződéssel. Elégedett, boldog embernek mondja magát. Jó lenne, ha minden ifjú kommunistának ilyen sokat ta­pasztalt, elvhű, igaz párttag lenne a példaképe, mint Ge­rencsér János. — Remélem, lesznek köve­tőink, akik megállják a helyü­ket nehéz helyzetekben is — mondta búcsúzóul. Emlékezetes marad a vele való beszélgetés. További mun­kájához erőt, egészséget kívá­nunk! Szolnok Edit ANGYALFÖLD 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom