Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. március / 1. szám

ANGYALFÖLD A HAZAFIAS NÉPFRONT XIII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ÉS A XIII. KERÜLETI TANÁCS LAPJA Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszön­tőm Angyalföld lakóit és dolgozóit a főváros XIII, kerületének tanácsa nevében, Magyarország fel- szabadulásának negyvenedik évfordulóján. Városrészünk, szűkebb hazánk egyidős száza­dunkkal — pontosabban a XX. század és a gép< nagyipar találkozásának szülötte. Jellemzője más városrészekkel, településekkel szemben, hogy ide nem lakni, hanem dolgozni jöttek az emberek. A gyárak tulajdonosainak profitot növelő szándéká­ból — a munkások közeli letelepítése céljából — épültek az első barakklakások, majd a tömeges munkáskolóniák. Eles ellentétként — egyebek között az angyal­földi munkások áltál termelt értéktöbblet elsajá­tításából — az 1920—30-as években megépült c Duna partján az új Lipótváros. Ez történelmünk első fele. Az örökség Angyal­földön elkeserítő volt. Mégis, újkori történelmünk nem a városrési megújulásával, a nyomortelepek megszüntetésé­vel kezdődött. Ettől a városrésztől — hasonlóar Kőbányához, Csepelhez, Miskolchoz és a bánya­vidékekhez — elsősorban a munkát, a termelést az új termékeket várta az ország. Angyalföld gyá­raiban a munkások és alkalmazottak megfeleltet ennek a várakozásnak. Munkájuk mellett derék hadát képviselték a szocialista átalakulásért har­coló tömegeknek — történelmet csináltak a Vác úti gyárak dolgozói, a hét és a tizenhárom ház, a: akkori Tripolisz és belső Angyalföld lakói. A fa sizmustól sokat szenvedett emberek álltak az át alakulásáért harcolók mellé az új Lipótváros la kői közül. Egész népünk sikeres harcából az angyalföldiéi — mindig az élen — tisztességgel kivették a ré szűkét. Az egész társadalom szocialista alapjainál lerakása után az 1960-as évek elején városré szünk arculatán még nem sok változott — törté nelmi elmaradásunkat, mint kölöncöt hurcoltul magunkkal. A Lehel téri ún. „élmunkásházak’ a Béke úti lakóházak, a mai József Attila Műve X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1985. MÁRCIUS lődési Ház és környéke voltak csupán jelei az új­nak. A 60-as években kezdtek épülni az első lakó­telepek, majd 1975 után rohamos átalakulás kez­dődött. A kiépült Duna-part, a szép elrendezésű Gyöngyösi úti lakótelep, a megújult Váci út a metróval és az Árpád-hídi csomóponttal bizonyít­ja, hogy ma már kerületünk nem barázda újjá­születő szép fővárosunk arculatán — egyre in­kább méltó része vagyunk egy világvárosnak. Történelmi igazságtevés ez a fejlődés. Az angyalföldi gyáraktól és munkásaiktól ma is sokat vár az ország. Megújulást a munka haté­konysága, a termelés jövedelmezősége és a termé­kek minősége területén. Az angyalföldi emberek­nek újra élre kell állniuk egy olyan időszakban, amikor továbbfejlődésünk érdekében átalakulást kell elérni a gondolkodásban és felfogásban, an­nak érdekében, hogy becsüljük meg jobban és ez­által vigyázzunk is arra, amink van és, hogy az újat ne csak mástól várjuk, hanem mi magunk is tegyünk érte többet, mint csináltuk 40 évvel ezelőtt. Történelmi tapasztalataink, Angyalföld hagyo­mányai, az itt élő és dolgozó emberek becsülete, alkotókészsége garanciái a további szocialista fej- : lődésünknek. Az életnek — mint mindenhol — itt is vannak örömei és gondjai, de talán egy városrész lakos- í sága és dolgozói együvé tartozásának az érzete : jelentheti az örömök és a gondok egymás közti • megosztását, miáltal az öröm nagyobb, a gond pedig kisebb lesz. Ilyen ennek a természete. Ezért ■ fontos az üzemeken belül és a lakóterületen jól élni a demokrácia lehetőségeivel, mert ezen az : úton bontakoztathatjuk ki a közösségek, az egyes ■ emberek alkotó, jobbító készségét, az adhat teret ; az ügyek és egymás megértésének és ezáltal tá­■ mogatásának. E gondolatok jegyében kívánok kerületünk : minden lakosának és dolgozójának e jeles évfor- , dúló alkalmából sikert, szerencsét, életükben sok - örömöt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom