Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)

1984. november / 3. szám

re is egyre magasabb színvonalon és gyorsabban működik. — Milyen az együttműködés más ál­lami szervekkel, szervezetekkel és a ke­rület lakosságával? Mi az, amiben a se­gítségükre számítanak? — Munkánk szorosan kapcsolódik a kerületi tanács, ügyészség, párt- és KTSZ-szervezetek, a munkásőrség, tűz­oltóság munkájához, hiszen a kerüle­tért, az itt lakókért tevékenykedünk. A lakosságtól továbbra is várjuk az észre­vételeket, a bejelentéseket, ami nagy se­gítség munkánkban. Kérjük: ahol csak tehetik, segítsék a szolgálatot teljesítő rendőrök munkáját, összefogással sokat tehetnénk a bűnmegelőzésben. Szívesen vállalunk előadást iskolákban, alap- szervezeteknél, üzemekben — ahol ké­rik, oda megyünk. Jelen vagyunk a ta­nácstagi beszámolókon is. Azt tapasz­taltuk, hogy a lakosság nem él eléggé a körzeti megbízotti szolgálat adta lehe­tőségekkel. Szeretnénk azokhoz is szólni, akik ma­guk, vagy ismeretségi körükben, bará­taik közül ismernek olyanokat, akik kedvet éreznek ehhez a szép, de nehéz hivatáshoz. Forduljanak bátran kapi­tányságunkhoz. Testületünk fele 30 év körüli fiatal, várjuk még olyan fiatalok jelentkezését, akik szakiskoláinkban, főiskolánkon továbbtanulva, szívesen végeznék ezt a politikailag is jelentős és nehéz munkát. Köszönjük a beszélgetést. További si­keres munkát kívánunk! Szolnok Edit A népfront Váci úti székhazában tartott béke­nagygyűlés előadója Barabás Miklós, az Orszá­gos Béketanács főtitkára volt Afrikai vendégek az október 24-i szolidaritási gyűlésen A népek szolidaritása legyében Az országos békekonferen­cia előkészítésével párhuza­mosan szolidaritási hónapot rendeztek Angyalföldön is. Október 1-én békenagygyűié- sen választották meg a béke- konferencia küldötteit. Októ­ber 24-én a fajüldöző Dél-Af- rika elnyomott színes bőrű lakóival való szolidaritás volt az ünnepi gyűlés fő gondola­ta. Október 29-én — a kam­bodzsai nép győzelmének ötö­dik évfordulója alkalmából — a gyűlés résztvevői kifejezték szolidaritásukat a hazája új- játeremtéséért szorgoskodó kambodzsai néppel. (Ilégráth Gyula és Müller Ju­dit felvételei) A KISZ FOLYAMATOS FELADATA: a mozgáskorlátozottak segítése Együttműködési megállapodást írt alá ez év őszén a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség XIII. kerületi Bi­zottsága. A megállapodás lényegéről, céljáról, feladatáról Bartók Jánostól, a kerületi KISZ-bizottság titkárától kértünk tájé­koztatást. — Mi volt az előzmény? — A kerületi fiatalok 1982-ben, a mozgássérültek nemzetközi éve alkal­mából, átalakítottak, felújítottak a moz­gássérültek részére egy a BKV-tól vásá­rolt buszt. Az összefogás, a segíteni aka­rás jó példája volt ez, s az eredménye­képpen egymillió forintos támogatást tudtunk biztosítani. A speciálisan fel­szerelt buszt jól hasznosították. Átad­tuk az IBUSZ-nak azzal a feltétellel, hogy belföldi és külföldi utazásokat szervez a mozgássérült fiataloknak. Az eltelt két esztendőben élményekben gazdag utazásokat tettek Pozsonyba, Bécsbe és több hazai városba, gyógy­üdülőhelyre. — Mi a megállapodás lényege? — Az együttműködési szerződés lé­nyege az, hogy a segítségnyújtás ne év­fordulóhoz kötött kampány legyen, ha­nem társadalmasított feladata a KISZ- nek. A társadalmasított feladat nem egyszerűen a szerződés egyes pontjainak a teljesítését jelenti, hanem a segítség- adás folyamatosságát húzza alá. Ez a ANGYALFÖLD megállapodás öt évre szól. Minden év­ben áttekintjük és megújítjuk a szük­ségleteknek megfelelően. Esetenkénti megkeresésre konkrét segítséget adunk, ennek megfelelően társadalmasítjuk ezt a munkát. Egyeztetés alapján az 1985-ben idő­szerű feladatokat pontokra bontva rög­zíti az együttműködési megállapodás: „A Mozgássérültek Budapesti Egye­sülete felajánlja, hogy az élet valami­lyen területén (sportban, alkotó művé­szetben) átlagon felüli teljesítményt el­ért tagjai élménybeszámolót, előadást, vagy kiállítást tartanak XIII. kerületi üzemekben, intézményekben a KISZ- szervezetek kérésére." Hátrányos helyzetűeknek, így a moz­gássérülteknek is öröm a segítségadás minden mozzanata, a legapróbbtól a legnagyobbig. És ki tagadhatná, hogy a legnagyobb örömet az alkotó munka si­kere, annak elismerése okozza. Megha­tó, mert humánus a szerződés imént idé­zett 1-es pontja. A KISZ-tagok együtt­érzése minden bizonnyal megteremti azt a fórumot, ahol a patronált, mozgásuk­ban korlátozott fiatalok sajátos élmény­világa, életérzése, érzelmi gazdagsága értő, együttérző közösség előtt szabadon megmutatkozhat. „A középiskolás szervezetek útján se­gítséget nyújt a KISZ a kerületben élő mozgássérültek felkutatásában, s hozzá­juk az egyesületi tájékoztató anyagok eljuttatásában, látogatásukban.” Az idé­zett 3. pont folyamatos vállalásnak te­kinthető a középiskolákban tanuló, a megbízatást vállaló fiatalok mozgalmi munkájában — esetenként együttmű­ködve más tömegszervezetekkel, példá­ul uziskol"- vöröskereszté' aktivistákkal is. Ehhez kapcsolódik a vállalás 4. pont­ja: „A KISZ megszervezi, hogy az egészségügyi szakterületen tanuló vagy dolgozó fiatalok részt vállaljanak az otthonhoz kötött mozgássérültek láto­gatásában, elemi egészségügyi ellátá­sukban, kondicionáló tornáztatásuk- ban.” — Tudjuk, hogy az egészségügyben dolgozók — ápolók, gyógytornászok, asszisztensek — napi munkájuk során éppen a nagy létszámhiány miatt igen leterheltek, mindamellett ismerve ten­ni akarásukat, bízunk abban, hogy be­csülettel teljesítik a rászorulók patro- nálását is. — A KISZ célja — hangsúlyozta Bar­tók János —, a hátrányos helyzetűek beilleszkedésének, tudatformálásának naprakész, folyamatos segítése az ér­dekvédelem feltételeinek javításával. A mozgássérültek esetében mindez sajá­tos helyzetüket tükröző tennivalókban nyilvánul meg. Éppen ezért az üzemi KlSZ-szerveze- tek konkrét vállalásai segítik a mozgá­sukban korlátozottakat abban, hogy életvitelük otthon vagy az intézményi körülmények között akadálymentes le­gyen. Gáspár Katalin 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom