Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1984. november / 3. szám
A pártkongresszus tiszteletére Ahogy sokasodnak hazánk felszabadulása 40. évfordulójának „mérföldkövei”, a fellélegzett városok, falvak újjáéledésére való visszaemlékezések, úgy válik egyre konkrétabbá az üzemek, vállalatok, intézmények kollektíváinak tettrekészsége, hogy méltó tartalmat adjon az évfordulónak. Sok más hazai üzemmel együtt a Budapesti Elektromos Művek is csatlakozott a Paksi Atomerőmű munkásgyűlésén meghirdetett munkaverseny-moz- galomhoz, amelyet — céljait tekintve — a XIII. pártkongresszus fémjelez. A 13-as szám Angyalföld lakóit any- nyiból is érinti, hogy a kerület sorszámával azonos, így nem minden célzat nélkül tesszük fel az első kérdést Vámos Miklósnak, az Elektromos Művek pártbizottsági titkárának: mit tartalmaz a munkaverseny-vállalás konkrétan a kerületet érintően? A válasz érdekes és kifejező: — Bár az ELMÜ közismerten és valóban Angyalföldön van, nem teszünk többet saját pátriánkért sem, mint a fővárosért, vagy azért a 73 Pest megyei községért és 5 városért, amelynek elektromos fejlesztése vagy hálózatának karbantartása a mi feladatunk. Ez azonban — úgy érzem — nem ünneprontás, hiszen a mi tevékenységünk nem kötődik sem a kerület, sem a főváros határaihoz, annál sokkal szélesebb körű. — A kongresszusi versenyben el szeretnénk érni a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök leghatékonyabb fel- használását ott, ahol a legnagyobb előrelépésre van szükség. Olyan feladatokat határoztunk meg, amelyek az üzemviteli, fenntartási, fejlesztési'és beruházási tevékenységre, az anyag- és energiagazdálkodásra, valamint a termelékenység és a hatékonyság növelésére vonatkoznak. — Mennyiben érzékeli mindezt a lakosság? — Az a törekvésünk, hogy kta ráfordítással, de mégis magasabb színvonalon végezzük a szolgáltatást', ami úgy . 6 értendő, hogy igyekszünk gyorsan elhárítani az üzemzavarokat, hálózati berendezéseink meghibásodását. Szocialista brigádjaink kevesebb munka-, anyag- és erőráfordítással akarják megoldani a feladataikat, anélkül, hogy mindez a szolgáltatás rovására menne. Köztudottan gyakran meghibásodnak a régi, igen-igen elhasználódott kábeleink, ezeket igyekszünk — anyagi lehetőségeinktől függően — minél hamarabb kicserélni. A fogyasztói szolgálat javítására új ügyviteli rendszert vezetünk be, így fogyasztóink rövidebb idő alatt intézhetik el nálunk ügyes-bajos dolgaikat, bejelentéseikre igyekszünk tőlünk telhetőén gyorsan és jól reagálni. — Bár előbb már arról volt szó, hogy Angyalföldet nem különítjük el a szélesebb szolgáltatási zónától, mi az, amit a kerület lakói kapnak? — Az elkövetkezendő ünnepi rendezvényekre tekintettel vállaltuk, hogy a kerületi pártbizottság épületének áramellátásához — ami jelenleg egy oldalról történik — egy másik transzformátorállomásról, másik nyomvonalon külön kábellel kiépítjük a második betáplálást. Ezzel megoldódik az épület biztonságos és folyamatos elektromos áramellátása. Ezenkívül kiemelten kezeljük a felépült új lakások villamos energiával való ellátásának megoldását, hogy a lakók mielőbb beköltözhessenek. A vállalat több, mint 500 kommunistája és 164 szocialista brigádja tevékenyen vállalja a kongresszusi felajánlásokból adódó feladatokat. Valamennyi dolgozónk erejéhez mérten vállal részt a közösség célkitűzéséből. P. Zs. Angyalföldiek és a fővárosban élő debreceniek október 21-én együttesen emlékeztek meg a tiszántúli nagyváros felszabadulásának 40. évfordulójáról. A Fürst Sándor utcai zeneiskolában megrendezett ünnepség műsorában kiváló művészek léptek fel, az ünnepi beszédet dr. Ács István, Debrecen Megyei Város Tanácsának elnöke tartotta meg. Debrecen — a budapesti XIII. kerület testvérvárosa — most 40 éve, 1944. október 19-én szabadult fel, s a városban és környékén maradt magyar hazafiak élni tudtak a szovjet hadsereg által teremtett lehetőséggel; azonnal talpra ugrottak, és tevékeny részt váltanak a felszabadult országrész, majd az egész ország újjáalakításából. Késedelem nélkül hozzáfogtak ahhoz a gigászi feladathoz, hogy megteremtsék a dolgozók Magyar- országát. Az alábbiakban Debrecen és Hajdú-Bihar megye néhány ilyen képviselőjét ríiutatom be. A birkózó biciklista Ménes János neve immár négy évtizede fogalom Debrecenben. Ha végigmegy az utcán, lépten-nyomon megszólítják, szeretettel üdvözlik az emberek. Csaknem minden debrecenit személyesen ismer, és csaknem minden debreceni személyesen ismeri. Nem véletlen, hogy tíz évvel ezelőtt, a város felszabadulásának 30. évfordulóján, Debrecen díszpolgárává választották. Ménes János még nem töltötte be tizedik életévét, amikor édesapja elvitte a „Margitba”, a debreceni munkásmozgalom székházába. Később tevékeny szerepet vállalt a Debreceni Munkás Testedző Egyesületben, itt főleg mint birkózót ismerték. Nem mindennapi testi erejét kitűnően felhasználhatta, amikor a Horthy-allenforradalom idején nyomdásztársaiva! együtt kiverte a Debreceni Független Üjság című polgári liberális lap szerkesztőségéből az oda behatoló, fütykössel, bikacsökkel és bokszerrel felfegyverzett fasiszta egyetemistákat. Tizennyolc éves korában lett a szociáldemokrata párt és egyben a szakszervezet tagja; tehát több mint 60 éve tartozik a munkásosztály pártjához. Orosz fogságból hazaérkező debreceni munkások nevelték kommunistává. A Ménes Janos ló4G-ban ANGYALFÖLD
