Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1984. június / 2. szám
AKIT MEGTAPSOLTAK A VÁLASZTÓI: Diós Sándorné tanácstag 1984. május 14-án délután 5-kor tartotta tanácstagi beszámolóját Diós Sándorné, a Tömöri utca 2. sz. alatti általános iskolában, ötvennégyen vettek részt a beszámolón, igaz, többen nem is fértek volna el az osztályteremben. Diósné beszámolója rö- vid, tömör és kritikus mt hangvételű volt, a jelenlevők — többségükben 60-70 év körüliek, akiknek a tanácstag korát tekintve unokája lehetne — szívből jövő szere- tetük jeléül, őszinte, nagy tapssal értékelték összefoglalóját. Ismerjük meg őt és munkáját közelebbről. A XIII. kerületi Tanács 1980-ban felkérte a kerületben működő vállalatokat — köztük a 20-as Volán pártbizottságát —, hogy segítsenek kiválasztani dolgozóik közül olyan fiatalodat, akiknek nemcsak munkahelyük, hanem lakóhelyük is a kerületben van, akik szívesen vállalnak társadalmi munkát, politikailag képzettek és a tanácstagi munkához kedvet éreznek. A 20. sz. Volán Vállalat pártbizottsága Diós Sándornét javasolta tanácstagjelöltnek. 1973 óta dolgozik ezen a munkahelyen, jelenleg üzemgazdasági előadóként. 1979 óta párttag. Nehéz volt a kezdet Zsuzsa mosolyogva emlékszik vissza a kezdetre: szívesen vállalta a tanács- tagjélöltséget, de bevallja azt is. hogy e munka mibenlétéről akkor még nem sokat tudott. 1980-ban a 119-es körzet, a Tahi—Madarász—Babér—Tömöri utca és Tömöri köz által határolt rész, választotta meg tanácstagjának, ugyanakkor a.Xni. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának is tagja lett. Munkájához, a körzet megismeréséhez, az ott lakókkal való jó kapcsolatok kialakításához a 16-os népfrontkörzet aktivistáitól kapta és kapja a legtöbb segítséget. Fiatalasszonyként, két és fél éves kisgyermekkel, sokat vállalt, munkája mellett marxista—leninista esti egyetemre járt. Férje 1980-ban két és fél éves külföldi kihelyezésre ment, így egyedül kellett megbirkóznia a munka, a tanulás, a gyermeknevelés mellett a tanácstagi munkával. „A nagyszülők segítsége nélkül nehezen ment volna” — mondja. Talán ezeknek az éveknek, a kezdeti nehézségeknek a rovására írható az a pár finom ránc, amelyek még koraiak az alig harmincéves fiatal- asszony mosolygós szeme körül. Ma már együtt a család, a gyermek iskolába jár, első osztályos, büszke rá, hogy édesanyját annyian ismerik. Talán egy kicsit féltékeny is, mert nemcsak az ő gondjával-bajával foglalkozik, hanem a körzet csaknem 2000. lakója is hozzá fordul problémáinak orvoslásáért. Immár négyéves tanácstagi tapasztalattal rendelkezik, a körzet lakóit jól ismeri, sokakat név szerint is. Ez , az ismeretség nem felszínes, tudja, hogy választókerületének lakossága túlnyomórészt idős, nyugdíjas. Szerény anyagi körülmények között élnek, lakásuk, házuk és tágabb környezetük állapota foglalkoztatja őket leginkább. Érzékenyen érinti őket, ha a tatarozás nem megfelelő minőségű, a parkok, kiskertek elhanyagoltak, kevés a bolt, zajos az italbolt környéke. Lakóterületi gondok Diós Sándorné nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy ez az idős generáció jobban vigyázza, óvja környezetét, mint a fiatalabbak, hiszen sokan közülük itt születtek, itt nőttek fel, öregedtek meg. Látták, látják a kerület fejlődését, szépülését, de a rombolás, a pusztítás joggal háborítja fel őket, mert ők azok, akik nemcsak szóvá teszik a hiányosságokat,, mulasztásokat, hanem kijavításukra a legtöbb társadalmi munkát is ők végzik. Minden hónap első hétfőjén tartja Diós Sándorné a fogadóóráját, ahol elsősorban lakóbizottsági tagok keresik fel gondjaikkal Zsuzsát, Zsuzsikát, mert az idősebbek csak így szólítják. Május-júniusban lakóbizottsági ülések, lakógyűlések várják, sok helyen kell új tagokat, elnököt választani, a soron következő feladatokat megbeszélni. A fogadóórákon a leggyakoribb .problémák immár négy éve: „ritkán jár a 4- es busz”, „botrányos a Tömöri piaci kocsma”, „az IKV-tatarozások minőségileg erősen kifogásolhatók”. A körzet lakói elismeréssel beszélnek munkájáról. Soha nem tesz olyan ígéretet, amit nem, tud teljesíteni, nem hiteget. Határozott, fellépésű, nyíltan, érthetően beszél, mindenkire odafigyel, megbeszéli az őt megkeresőkkel, hogy problémájukra milyen fórum vagy szerv tud orvoslást adni. Ha kell, kérvényt ír, fogalmaz' az idősek helyett. Megérti azokat is, akik csak azért keresik fel, hogy elbeszélgessenek vele. Sokszor az ilyen beszélgetésekből derül ki — említi Diósné —„ hogy az őt megkereső szociális helyzete indokolttá tenné segély kiutalását, vagy a nyugdíj emelésének kérelmezését. Sokan nem is tudnak ezekről a lehetőségekről, vagy szégyellik ők maguk kezdeményezni. Helyettük nem egyszer Diósné kezdeményezi a segélyezést vagy mái intézkedést. Hálásak is ezért tanácstagjuknak és bíznak benne, s ahogy erejüktől telik, segítik a munkáját. Beszámoló az iskolában Májusi tanácstagi beszámolójának napján napsütéses meleg volt. A helyszínen, a Tömöri utcai iskola tágas udvarán még rajcsúroztak a gyerekek. Az első emeleti osztályterem ajtajában ki tudja hányadik cigarettára gyújtva várta Diósné a meghívottakat. A meghirdetett 5 órás kezdés előtt már jó félórával ott állt, lehetőséget adva a korán érkezőknek újabb problémák megbeszélésére. Édesanyja is elkísérte, hogy pár biztató szó és egy kézszorítás után unokáját hazavigye „amíg anyu dolgozik”. Megható volt látni édesanyja szemében az érzelmek sokaságát, a biztatást, bizalmat és a büszkeséget. Diósné, Zsuzsa egy kicsit izgulva leste a lépcsőt: jönnek-e a meghívottak. Pár perccel öt óra után a terem megtelt. Jelen volt a kerületi tanács, a népfront, a rendőrség és az IKV illetékes képviselője is. Megszólalt az iskola csengője, mintegy jelt adva a kezdésre. Zsuzsa a tanári asztalnál állva — ami' jelkép is lehetne, hiszen tanácstagi munkája során népművelési feladatokkal is megbirkózik — felolvasta határozott, egyenletes betűkkel írt beszá- ' molófát. A meghívottak — talán a helyszín ihletésére is — csendben odafigyelve hallgatták. Néhányan jegyzeteltek az őket érintő témák említésekor, mások.., csendben bólogattak, egyetértésük jelét adva. Sokan maguk is részesei voltak a felsorolt társadalmi munkáknak, a kiskertek szépítésének, játszóterek építésének, vagy szenvedő alanyai a tataro-, zásoknak. Az elért körzeti és kerületi eredmények önmagukért beszélnek: sikerült bezáratni a Tömöri utcai piac kocsmáját (az iskola szomszédságában), helyén kisvendéglő nyílt; elkészült a' Thälmann utcai lakótelep ABC-áruhá- za; a közelben, a Dagály utcában új könyvtár- épült. A tavályi beszámolón felmerült probr lémák megoldásáról is szó esett: a Tömöri utcai pékség tisztaságát Sokán kifogásolták, a tanácstag jelzésére a KÖJÁL a helyszínen vizsgálta meg a problémát. A lakók kérték, hogy házi kenyér is kapható legyen, ez is megvalósult. A közértek nyitva tartásának meghosszabbítását létszámhiány miatt nem sikerült megoldani, de a többletszámolást, udvariatlan kiszolgálást a népi ellenőrök is tapasztalták és megfelelő intézkedésekkel megszüntették. Az ELZETT gyár a „megszokottnál” is fokozottabb légszennyezésével és a gyá- . ri zaj növekedésével kapcsolatban azt válaszolta, hogy a problémák időlege- , sek voltak, azóta megszűntek, saját méréseik szerint. Ha a lakosok mégis újra ilyet tapasztalnak — kérte Diósné —, akkor ezt neki jelezzék és ő megteszi ANGYALFÖLD 10
