Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)

1984. június / 2. szám

AKIT MEGTAPSOLTAK A VÁLASZTÓI: Diós Sándorné tanácstag 1984. május 14-án délután 5-kor tartotta tanácstagi beszámolóját Diós Sándorné, a Tö­möri utca 2. sz. alatti általános iskolában, öt­vennégyen vettek részt a beszámolón, igaz, töb­ben nem is fértek volna el az osztályteremben. Diósné beszámolója rö- vid, tömör és kritikus mt hangvételű volt, a jelen­levők — többségükben 60-70 év körüliek, akik­nek a tanácstag korát tekintve unokája lehet­ne — szívből jövő szere- tetük jeléül, őszinte, nagy tapssal értékelték összefoglalóját. Ismerjük meg őt és munkáját közelebbről. A XIII. kerületi Tanács 1980-ban felkérte a kerületben működő vállala­tokat — köztük a 20-as Volán pártbi­zottságát —, hogy segítsenek kiválasz­tani dolgozóik közül olyan fiatalodat, akiknek nemcsak munkahelyük, ha­nem lakóhelyük is a kerületben van, akik szívesen vállalnak társadalmi munkát, politikailag képzettek és a ta­nácstagi munkához kedvet éreznek. A 20. sz. Volán Vállalat pártbizottsága Diós Sándornét javasolta tanácstag­jelöltnek. 1973 óta dolgozik ezen a mun­kahelyen, jelenleg üzemgazdasági elő­adóként. 1979 óta párttag. Nehéz volt a kezdet Zsuzsa mosolyogva emlékszik vissza a kezdetre: szívesen vállalta a tanács- tagjélöltséget, de bevallja azt is. hogy e munka mibenlétéről akkor még nem sokat tudott. 1980-ban a 119-es körzet, a Tahi—Madarász—Babér—Tömöri utca és Tömöri köz által határolt rész, vá­lasztotta meg tanácstagjának, ugyanak­kor a.Xni. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának is tagja lett. Munkájá­hoz, a körzet megismeréséhez, az ott lakókkal való jó kapcsolatok kialakítá­sához a 16-os népfrontkörzet aktivis­táitól kapta és kapja a legtöbb segít­séget. Fiatalasszonyként, két és fél éves kisgyermekkel, sokat vállalt, munkája mellett marxista—leninista esti egye­temre járt. Férje 1980-ban két és fél éves külföldi kihelyezésre ment, így egyedül kellett megbirkóznia a munka, a tanulás, a gyermeknevelés mellett a tanácstagi munkával. „A nagyszülők segítsége nélkül nehezen ment volna” — mondja. Talán ezeknek az éveknek, a kezdeti nehézségeknek a rovására ír­ható az a pár finom ránc, amelyek még koraiak az alig harmincéves fiatal- asszony mosolygós szeme körül. Ma már együtt a család, a gyermek iskolá­ba jár, első osztályos, büszke rá, hogy édesanyját annyian ismerik. Talán egy kicsit féltékeny is, mert nemcsak az ő gondjával-bajával foglalkozik, hanem a körzet csaknem 2000. lakója is hozzá fordul problémáinak orvoslásáért. Immár négyéves tanácstagi tapaszta­lattal rendelkezik, a körzet lakóit jól ismeri, sokakat név szerint is. Ez , az ismeretség nem felszínes, tudja, hogy választókerületének lakossága túlnyo­mórészt idős, nyugdíjas. Szerény anya­gi körülmények között élnek, lakásuk, házuk és tágabb környezetük állapota foglalkoztatja őket leginkább. Érzéke­nyen érinti őket, ha a tatarozás nem megfelelő minőségű, a parkok, kisker­tek elhanyagoltak, kevés a bolt, zajos az italbolt környéke. Lakóterületi gondok Diós Sándorné nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy ez az idős gene­ráció jobban vigyázza, óvja környeze­tét, mint a fiatalabbak, hiszen sokan közülük itt születtek, itt nőttek fel, öregedtek meg. Látták, látják a kerü­let fejlődését, szépülését, de a rombo­lás, a pusztítás joggal háborítja fel őket, mert ők azok, akik nemcsak szó­vá teszik a hiányosságokat,, mulasztá­sokat, hanem kijavításukra a legtöbb társadalmi munkát is ők végzik. Minden hónap első hétfőjén tartja Diós Sándorné a fogadóóráját, ahol el­sősorban lakóbizottsági tagok keresik fel gondjaikkal Zsuzsát, Zsuzsikát, mert az idősebbek csak így szólítják. Május-júniusban lakóbizottsági ülések, lakógyűlések várják, sok helyen kell új tagokat, elnököt választani, a soron következő feladatokat megbeszélni. A fogadóórákon a leggyakoribb .problé­mák immár négy éve: „ritkán jár a 4- es busz”, „botrányos a Tömöri piaci kocsma”, „az IKV-tatarozások minősé­gileg erősen kifogásolhatók”. A körzet lakói elismeréssel beszél­nek munkájáról. Soha nem tesz olyan ígéretet, amit nem, tud teljesíteni, nem hiteget. Határozott, fellépésű, nyíltan, érthetően beszél, mindenkire odafigyel, megbeszéli az őt megkeresőkkel, hogy problémájukra milyen fórum vagy szerv tud orvoslást adni. Ha kell, kér­vényt ír, fogalmaz' az idősek helyett. Megérti azokat is, akik csak azért ke­resik fel, hogy elbeszélgessenek vele. Sokszor az ilyen beszélgetésekből derül ki — említi Diósné —„ hogy az őt megkereső szociális helyzete indokolttá tenné segély kiutalását, vagy a nyugdíj emelésének kérelmezését. Sokan nem is tudnak ezekről a lehetőségekről, vagy szégyellik ők maguk kezdemé­nyezni. Helyettük nem egyszer Diósné kezdeményezi a segélyezést vagy mái intézkedést. Hálásak is ezért tanácstag­juknak és bíznak benne, s ahogy ere­jüktől telik, segítik a munkáját. Beszámoló az iskolában Májusi tanácstagi beszámolójának napján napsütéses meleg volt. A hely­színen, a Tömöri utcai iskola tágas ud­varán még rajcsúroztak a gyerekek. Az első emeleti osztályterem ajtajában ki tudja hányadik cigarettára gyújtva vár­ta Diósné a meghívottakat. A meghir­detett 5 órás kezdés előtt már jó fél­órával ott állt, lehetőséget adva a ko­rán érkezőknek újabb problémák meg­beszélésére. Édesanyja is elkísérte, hogy pár biztató szó és egy kézszorítás után unokáját hazavigye „amíg anyu dolgozik”. Megható volt látni édesany­ja szemében az érzelmek sokaságát, a biztatást, bizalmat és a büszkeséget. Diósné, Zsuzsa egy kicsit izgulva les­te a lépcsőt: jönnek-e a meghívottak. Pár perccel öt óra után a terem meg­telt. Jelen volt a kerületi tanács, a népfront, a rendőrség és az IKV illeté­kes képviselője is. Megszólalt az iskola csengője, mintegy jelt adva a kezdésre. Zsuzsa a tanári asztalnál állva — ami' jelkép is lehetne, hiszen tanácstagi munkája során népművelési feladatok­kal is megbirkózik — felolvasta hatá­rozott, egyenletes betűkkel írt beszá- ' molófát. A meghívottak — talán a helyszín ihletésére is — csendben odafigyelve hallgatták. Néhányan jegyzeteltek az őket érintő témák említésekor, mások.., csendben bólogattak, egyetértésük jelét adva. Sokan maguk is részesei voltak a felsorolt társadalmi munkáknak, a kis­kertek szépítésének, játszóterek építé­sének, vagy szenvedő alanyai a tataro-, zásoknak. Az elért körzeti és kerületi eredmények önmagukért beszélnek: si­került bezáratni a Tömöri utcai piac kocsmáját (az iskola szomszédságában), helyén kisvendéglő nyílt; elkészült a' Thälmann utcai lakótelep ABC-áruhá- za; a közelben, a Dagály utcában új könyvtár- épült. A tavályi beszámolón felmerült probr lémák megoldásáról is szó esett: a Tö­möri utcai pékség tisztaságát Sokán ki­fogásolták, a tanácstag jelzésére a KÖ­JÁL a helyszínen vizsgálta meg a prob­lémát. A lakók kérték, hogy házi ke­nyér is kapható legyen, ez is megvaló­sult. A közértek nyitva tartásának meghosszabbítását létszámhiány miatt nem sikerült megoldani, de a többlet­számolást, udvariatlan kiszolgálást a népi ellenőrök is tapasztalták és meg­felelő intézkedésekkel megszüntették. Az ELZETT gyár a „megszokottnál” is fokozottabb légszennyezésével és a gyá- . ri zaj növekedésével kapcsolatban azt válaszolta, hogy a problémák időlege- , sek voltak, azóta megszűntek, saját mé­réseik szerint. Ha a lakosok mégis újra ilyet tapasztalnak — kérte Diósné —, akkor ezt neki jelezzék és ő megteszi ANGYALFÖLD 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom