Angyalföld, 1983 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1983. november / 3. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT XIII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ÉS A XIII. KERÜLETI TANÁCS LAPJA * Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát 1983. január 29-én választották a 41-es országgyűlési választókörzetben képviselővé. — Hogy érzi magát angyalföldi képviselőként? — Már a jelölőgyűlésen is éreztem — amiről utóbb sok-sok találkozón meggyőződhettem —, hogy Budapest e nagymúltú kerülete bizalommal van irántam. Nagyon jólesett az az őszinte szeretet, amivel fogadtak, vagy úgy is mondhatnám: befogadtak. — S azóta? — Mit tagadjam: úgy tettem, mint bármely más, tisztességesen érző és gondolkodó honfitársam, aki ismeri azt a szép magyar mondást: amilyen az ad- jonisten, olyan a fogadjisten. Vagyis a felém áramló bizalom megnövelte képviselői terheimet, s arra törekszem, hogy viszonozhassam ezt a választópolgároknak. Elsősorban úgy, hogy az alkotmányunkban is előírt törvényhozási feladatoknak eleget teszek. — Miként illeszkedett be az ország- gyűlés munkájába? — Funkcióm és korábbi tapasztalataim révén nem okozott különösebb nehézséget. Az első perctől kezdve igyekeztem bekapcsolódni a törvényalkotás, munkájába, a testületi állásfoglalásokba, a parlament kormányellenőrző tevékenységébe. Kapcsolat a választókkal — Sok teendőt ró a képviselőre választókerülete. Gyakran az időtényezővel is meg kell birkózni. Sikerült-e közvetlen kapcsolatot teremtenie? — Ügy érzem, igen. A képviselő számára létfontosságú, hogy a választópolgárokkal közvetlenül, személyesen minél gyakrabban találkozzék. Nyomban a megválasztásom után ezt tartottam a legfontosabb feladatomnak. Elfoglaltságomtól, más irányú programjaimtól függően igyekszem a fogadónapokon kívül is a választók, a kerület rendelkezés sére állni. — Milyen problémákkal keresik föl? — Talán tekintsünk el a témák fölsorolásától, hiszen ezek többnyire az országban mindenütt azonosak vagy rendkívül hasonlatosak. Sajnos, az országgyűlési képviselő lehetőségei igencsak korlátozottak. Lakásügyek, szociális problémák — bizony, csupa-csupa olyan gond, amely a képviselőt, mint embert is megrendíti, de gyökeres segítségre nem mindig adódik alkalma. Arra törekszem, hogy legalább azokban az ügyekben próbáljak a választók segítségére lenni, amelyekben fennáll az igazságtalan vagy nem elég körültekintő döntés gyanúja. Persze, ilyenekből is fölgyülemlik jó néhány, ami miatt a képviselő soha nem lehet elégedett a saját tevékenységével. — Minél több választóval lép kapcsolatba a képviselő, annál teljesebb képet nyer a választókerületéről. Mi erről a véleménye? — Magam is úgy vélem, s éppen ezért a Hazafias Népfront körzeti bizottságaival és a lakóbizottságokkal is igyekszem személyes ismeretséget kötni. Ugyanakkor nem tekintem tevékenységi köröm határának a választókerület határát. Tőlem telhetőén igyekszem egész Angyalföld munkájába bekapcsolódni, a XIII. kerület hasznára lenni mindenütt, ahol felkészültségem, tapasztalataim és helyzetem révén közreműködésemre számítanak. Figyelemmel kísérem például a kerületi tanács munkáját. Örömmel és köszönettel tapasztaltam, hogy a * kerületi pártbizottság minden támogatást megad, sokoldalúan segíti képviselői munkámat. Közelebb a kerülethez — Miként vonná meg eddigi képviselői tapasztalatainak mérlegét? — Ügy érzem, az eltelt hónapokban még közelebb kerültem az általam mindig nagyra becsült és munkásmozgalmi hagyományai miatt tisztelt Angyalföldhöz. Szeretném, ha a kerület lakossága, választópolgáraim is közelebb kerülnének hozzám, s bizalmukra még inkább méltónak tartanának. — Ez a gondolat bizonyára kifejezésre jutott a közelmúltban, az új választójogi törvény tervezetéről kezdeményezett vitában is ... — Csakugyan. Angyalföldön például tíz alkalommal rendeztek összejöveteleket, szűkebb és szélesebb körben. Réteggyűléseken, munkások körében, szabad pártnapok keretében a csaknem négyszáz részvevő igen sok megfontolandó, érdekes javaslatot, megszívlelendő indítványt tett. Magam is vezettem ilyen eszmecserét, mondhatom, rendkívül tanulságosnak bizonyult. — Miben lehetne sommázni a tapasztalatokat? — Mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának október 14-i ülésén is elmondtam, a legfelsőbb tanulság: társadalmunk politikai egysége szilárd. Vissza-visszatérő gondolatként jegyeztük föl. hogy az állampolgárok készségesen vállalkoznak a közügyek intézésére, szívesen részt vesznek a döntések előkészítésében, de csakis akkor, ha tudják: valóságos, tényleges kérdésekben kérik a véleményüket. Vagyis olyan témakörben, amely még nem dőlt el, s a végső megfogalmazás netán az ő észrevételeiket is magában foglalhatja. Eleven társadalmi vita — Milyen aktivitás jellemezte ezeket a vitákat? — Rendkívül nagy, s a hozzászólások, a javaslatok száma fölülmúlt minden várakozást. Elmondhatjuk: az állampolgárok és a politikai vezetés igénye találkozott. (Folytatás a 2. oldalon) VIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1983. NOVEMBER „Igyekszem a kerület hasznára lenni” Beszélgetés Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával
