Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. június / 2. szám
sából vett adatokkal példázta, hogy egy igen tekintélyes százalékot kitevő nyugdíjas réteg — bármilyen tragikusan hangzik! — „senkinek sem kell”. Ezek az emberek pusztán a tudatba belebetegszenek, s így válik az orvosi rendelő valóságos „lelki klinikává”. Ugyanebben a hozzászólásban vetődött fel, hogy a kórházakba beutalt, majd felgyógyult, haza bocsátott öregeknek az utóápolása számtalan akadályba ütközik... AZ ÉLETSZÍNVONAL ARÁNYTALANSÁGAI Hangsúlyozottan foglalkoztak a hozzászólók a nyugdíjasok életszínvonalával, a folyósítások közötti aránytalanságokkal. Elmondták, hogy nincsenek kevesen, akik a hónap végén az utcán várják a postást, vagy nem tudnak maguknak napi öt deka szaláminál többet megengedni. Mi több, az is megtörténik, hogy ezt az öt deka szalámit (vagy a csontot hús nélkül!) a hentes nem hajlandó kimérni, sőt megszólja a nénikét vagy bácsikát. Áz ilyen jelenségek ellen a közvélemény emelje fel a szavát! Kivétel nélkül mindenki érintette, hogy tisztában vannak a népgazdaság teherbíró képességével, de a túl szembetűnő anyagi különbözőségeken a nyugdíjasok társadalmában feltétlenül enyhíteni kell. „A nyugdíj a legdemokratikusabb intézmény, mindössze az ősz- szegek között van különbség’’ •— fogalmazta meg valaki. Talán nem véletlen, hogy az adatgyűjtés során éppen a magasabb életszínvonalon élő nyugdíjasok vetették fel igen határozottan a fenti gondolatokat. Ök voltak azok, akik egyebek között több, a közérdekkel összefüggő kérdésben foglaltak állást, abban például, hogy párt- és állami vezetőink látogassanak ki olykor a piacokra is. — A társadalom önbecsülésének kifejeződése az, miként foglalkozik az idős korúak életével — mondotta dr. Ma- róthy László. — Igen alapos, figyelemre méltó és érdekes anyagot tettek le az anyag készítői a pártbizottság asztalára. Mindez azért sem közömbös — folytatta —. mert bár az anyag nem misztifikál, mégis az újkori történelem alkotóiról szól, azokról, akik lerakták az alapokat, s immáron elérkeztek a pihenés szakaszába. hagyjuk Okéi ALKOTNI, CSELEKEDNI A budapesti pártbizottság első titkára rámutatott, hogy az anyag tartalmában és következtetéseiben egyaránt számos gondolatot vet föl, s mindenképp túlnyúlik a kerület határain. Olvasása közben fölvillan például, hogy a fővárosban, ahol a lakosság mintegy egynegyede nyugdíjban van (s jórészük 60-70 évesen sem öreg, ereje birtokában érte meg ezt a kort), miként lehet a felhalmozódott életbölcsességet tovább kamatoztatni. Hatni, alkotni, cselekecL- ni hagyni őket — gondolatnak sem haszontalan, de különösen olyan vonatkozásban nem, hogy ez az életvitelüket, az anyagi ellátottságukat is befolyásolná — fejtette ki dr. Maróthy László, majd felhívKITÜNTETÉSEK ÁPRILIS 4. ALKALMÁBÓL Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a XIH. kerület közéleti személyiségei, társadalmi munkásai közül kiemelkedő munkájukért az alábbiak részesültek kitüntetésben: A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a ,,KIVALO TÁRS AD ALMI MUNKÁÉRT” kitüntetést adományozta dr, Mautner Zoltánná és Székely Fercncné tanácstagoknak. A „BUDAPESTÉRT” kitüntető jelvényt kapták megi dr. Sors László, Sugár Tibor, Pál Dezsőné, dr. Pálhidi Attila tanácstagok, Dudás Zoltán, a lakásügyi társadalmi bizottság elnöke, Vácz Ferenc, Keszthelyi Péter, Rupp Ferenc, • Fekete Béla, a Xin/l-es körzet népfronttltkára, József Dénes, Kissné Marjay Márta és Bertók Eszter, az ALUTERV tervezői, Mindák Pál, az ALUTERV kalkulátora. A „BUDAPESTÉRT” ZÁSZLÓ kitüntetettjeit a Volán 20. sz. Vállalat „November 7.” szocialista brigádja, a Fővárosi Távfűtő Művek „Hőforrás” szocialista brigádja, a XIII. kér. Ingatlankezelő Vállalat „Rakéta” szocialista brigádja, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat KISZ-szervezete. A „TANACS KIVÁLÓ DOLGOZÓJA” kitüntetésben részesültek! Végh Lászlóné főelőadó, Harangozó Róbertné főelőadó, Farkas Károlyné főelőadó és Pey Teréz előadó. „KIVÁLÓ DOLGOZO” kitüntetést kapott t Osváth Jenő útfelügyelő. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított EMLEKPLAKET- TEL tüntették ki a Volán 20. sz. Vállalat Koltól Anna szocialista brigádját. „KIVÁLÓ TÁRSADALMI MUNKÁS” kitüntető Jelvényben részesültek: Bezur Géza, a XIII/8-as körzeti pártalapszervezet titkára, Fehér László és dr. Dombrády Lorándné tanácstagok, Kicsik Károly, a xill/15-ös körzet volt népfronttitkára, Tóth Árpád nyugdíjas, Nagy András tanácstag, Kepler Józsefné körzeti aktíva, Benedek Béla, Csapó Lajos és Novák Tibor, a XIH/9-es körzeti népfrontblzottság tagjai. „ÉRDEMES TÁRSADALMI MUNKÁS” kitüntetésben részesültek a HNF kerületi bizottságának tagjai közül: Gellért Lajos, Nádudvari István és Szalay N. János, valamint a körzetek 36 aktívája. ta a figyelmet, hogy tulajdonképpen minden korosztálynak megvannak a maga problémái. Ezeket külön tárgyalni lehet, szétválasztani nem. A helyi kezdeményezéseknek az a szerepük, hogy feltárják, hol vannak a legsürgetőbb tennivalók. Nagy derű fogadta a budapesti pártbizottság első titkárának azon észrevételét, hogy ha nem muszáj, ne „nyugdíja- sítsunk” mindenkit Igen sokan vannak a nyugdíjasok társadalmában, akik a társadalom egészében épp a fiatalok társaságát kedvelik, keresik. közéjük szeretnének vegyülni, s ezt a készséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. A pártbizottsági ülés minden mozzanata az anyag élet- közeliségét igazolta. Mint Zavaros József, a kerületi népfrontbizottság titkára kifejezte: — Nemcsak a párttagság, da a pártonkívüliek nagy tömege is reálisan alkotott véleményt, és megelégedéssel vette tudomásul az összeállítást megelőző széles körű felmérést. Ügy értékelték, hogy az elkészült anyag emberközelítésű, nem kelt hamis illúziókat, a párt politikájának — a tömegek véleményére épülő — helyes gyakorlatát érzik tükröződni benne. — A pártbizottság értekezlete — mondotta a népfronttitkár —, megerősítette, hogy a tudatformáló és szemléletváltoztató munkáról továbbra sem mondhatunk le, hogy a jó szó, az emberi hang semmiféle juttatással nem pótolható. Persze ez nem jelenti azt — sietett hozzátenni —, hogy lemondunk a szervezett és rendszeres gondozás feladatáról. — Mint a népfront titkára felvállalta, hogy az aktívahálózat segítségével részt vesznek a nyugdíjasok „felkészítésében”. Fabriczki András abban foglalta össze a vita jelentőségét, hogy az elhangzottak pontosították az anyagban kifejeződő képet, a politikai kontúrokat. Az egyöntetű határozathozatal a vitára bocsátott anyag elfogadásáról — a „krónikás” meggyőződése szerint — több volt egyszerű szavazásnál: meggyőző jelképe volt annak, hogy a munka nem ért véget. A pártbizottság határozata alapján a kerületi tanács — mint az idősekről való gondoskodás állami „gazdája” s az intézkedések összehangolója — hosszabb távra szóló cselekvési programot készít s ezt júniusban a testületek is megtárgyalják. S amit az idősekért tenni kell. az nem csupán állami feladat — abban az egész kerület vesz majd részt tiszta szándékkal, céltudatosan. emberi érzéstől vezéreltetve. Pless Zsuzsa ANGYALFÖLD 5
