Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. november / 3. szám
AKIK A CSAVAROKAT GYÁRTJÁK ÉS KIADJÁK Ki tudja, szűk lesz-e, vagy bőséges az a hét esztendő, amely még hátravan a magyar csavargyártás kezdetének 100. évfordulójáig? Egy biztos; az 1889. február 17-én alakult Első Magyar Csavargyár Rt. mai utóda, a Csavarípari Vállalat nem méltatlan a nagy múltra. Keresett termékek Az ország csavarszükségletének 70 százalékát ez a vállalat elégíti ki, évi egymilliárd forintos termelésével és 300 millió forint értékű importjával. Nemcsak termelő, hanem egyben ún. TEK, azaz termelőeszköz-kereskedelmi feladatokat is ellát a vállalat, összesen 2400 dolgozóval. Három helyen állítják elő a csavarokat. A legtöbben, ezret Is meghaladó létszámban a Miskolc környéki Onga község mellett dolgoznak. A facsavarok készítésére szakosodott dombóvári gyáregységben több mint 300-an végzik munkájukat. A többiek a budapesti, Váci úti törzsgyárban vannak. A három közül a legkorszerűbb munkakörülményeket a hetvenes évek derekán épült dombóvári gyár nyújtja dolgozóinak. Ugyanez vonatkozik a gépek korára, állapotára is. Ongán és Budapesten csak fokozatos, folyamatos modernizálásra volt és van mód. Így fordulhat elő, hogy mindkét helyen a 40-50 éves, agyonhasznált masinák mellett ott állnak az új, automata célgépek is. Egy-egy ilyen modern gép percenként általában 50-350 darab csavart „lök ki” magából. Ezek átmérője a 2-3 millimétertől a 20-30 milliméterig, hossza pedig a félcentimétertől a félméterig változhat. A csavarokhoz természetesen alátéteket és anyacsavarokat is gyártanak. A legújabb és a leggazdaságosabb termék a belövő szeg. A felhasználók gyakorta panaszkodnak; nincs elegendő mennyiségű és választékú csavar. Pedig csupán a Csavar- ipari Vállalat egymaga évente hárommiliárd darab kötőelemet gyárt, több mint 10 ezer változatban. Emellett még ott az import és az országos ellátásnak a vállalaton kívül eső további 30 százaléka. Hiánypszichózis A mennyiséget, a minőséget természetesen lehet még növelni, javítani. Ügy tűnik azonban, hogy a hiba nem csupán a gyártásban, hanem az elosztásban is található. S mivel a gyártó és a kereskedő ezúttal egy és ugyanaz, megvan a „bűnös”. De álljunk csak meg egy pillanatra: tisztázzuk, mi is egy TEK-vállalat dolga. A TEK- tevékenység tulajdonképpen nagykereskedés, amely közvetlenül látja el a nagybani felhasználókat és áttételesen — a kiskereskedelmi bolthálózaton keresztül — a kisebb tételek vásárlóit. Az, hogy a vásárló miből, mikor és mennyit szerez be, ez az ő dolga. A baj ott kezdődik, hogy a megrendelők nagy része nem a pillanagyra duzzadt a felhalmozott árukészlet A hiánypszichózis nem kerüli el a lakosságot sem... A felhasználók e sajátos magatartásán a tartósan jó színvonalú ellátás tud csak változtatni. Azoknak a körülményeknek is meg kell változniuk, amelyek a Csavaripari Vállalat raktározási viszonyait jellemzik. A korszerű termelést ugyanis az elavult raktár- hálózat már nem képes kiszolgálni. A gyárakban két-három műszakban, nagy teljesítményű gépeken állítják elő a jó minőségű termékeket. Ezeket hét helyen tudják tárolni és forgalmazni. Ebből három üzemi raktár, amely a termelés közvetlen szolgálatában áll. A forgalmazó raktárak közül az egyik Hejőkeresztúron, az on- gai gyár közelében van, ez modem, de kis befogadóképességű raktár. Budapesten, a Mester utcában van a másik, ahol a pincehelyiségek olyan alacsonyak, hogy még targon- cázni sem lehet bennük, tehát a rakodást nem lehet gépesíteni. A harmadik raktár szintén Budapesten található, a Tahi úton. Ez a bérelt telep fűt- hetetlen és a közeli széntárolóból ideszálló szénpor sem tesz igazán jót a csavaroknak. A törzsgyárban van a negyedik raktár^ ahova csak az importált áru fér el. Kevés a korszerű raktár A szétszórt raktárhálózat nehezen korszerűsíthető. Pedig ennek és a kereskedelmi hálózatnak a fejlesztése kulcskérdés, ©nélkül nem léphet előre a termelés sem. Pedig erre igen nagy szükség volna, hiszen tavaly és az idén 30-40 százalékkal nőtt a felhasználók csavar iránti igénye. Ez a váratlanul jelentkező keresletnövekedés magukat a gyártókat is meglepte. A hirtelen megnőtt kereslet jó részét valósnak lehet tekinteni. E rendkívüli helyzetben az Ipari Minisztériumhoz fordultak segítségért, s közös előterjesztés készítésébe fogtak. A legfontosabb a gyártás fejlesztése, mivel — a Csavaripari Vállalat szakembereinek felmérése alapján — a jelenlegi egymilliárd forintos termelési érték helyett 1,5-1,6 milliárdnyira lenne szükség, ami a termelés, a kiegészítő technológiák, a kereskedelem és a raktározás 6-800 millió forint körüli fejlesztését igényelné. A vállalat profilja igen eszköz- igényes, a gyártásfejlesztésnek csak nagy értékű automata gépek vásárlásával lehetne eleget tenni. A vállalat majd hitellel szeretné kiegészíteni fejlesztési alapját, amely jelenle’ csupán a szinttartásra elegendő. Pedig a meglevő fejlesztési alap ösz- szege nem jelentéktelen, mivel maga a forrás, az eszközarányos nyereség sem kicsi, évi 10 százalék körüli. Ebből, ha nem is bőven, de futja a dolgozók munka- és életkörülményeinek folyamatos javítására. A munka fáradalmait a dolgozók három vállalati üdülőben pihenhetik ki. Ami a kereseteket illeti, úgy mondják, nem több, nem kevesebb, mint a vasipari átlag, ötezer forint körül mozog. Mégis — talán a vasasszakma vonzereje csökkent —, az itt dolgozó szerszámkészítőkből, géplakatosokból, hőkezelőkből és betanított munkásokból, raktárosokból, kereskedelmi szakemberekből — egészen a mérnökökig ■ folytatva a sort —, évről évre egyre kevesebb van. Különösen nagy gondot jelent ez Budapesten, ahol több évtizedes gyakorlattal rendelkezők alkották a szakembergárdát. A kerületért A munkában jól összeforrott csapat tagjai nemcsak vállalatukért, hanem kerületükért, Angyalföldért is sokat tesznek. A kommunista műszakokon megtermelt anyagi javak egy részét a kerület szociális létesítményeinek építésére, szépítésére ajánlják fel, másik részéből a gyári dolgozók lakásépítését támogatják. Maguk is igyekeznek rendben és csinosan tartani közvetlen környezetüket — már amennyire ez a Váci úti építkezések közben ma lehetséges. Rendszeres társadalmi munkát végeznek a KISZ-fiatalok a gyár szomszédságában levő Tömöri utcai általános iskolában, amelynek egyben patronálói is. Regős Zsuzs, 11 A gazdaságos vállalati működés alapja elsősorban az, hogy keresettek-e a gyártott termékek. A Csavaripari Vállalat ez ügyben nem panaszkodhat, megrendelésben igazán nem szenved hiányt. Gyártmányai ugyan egyenként csekély értékűek, a felhasználók — a gyárak, üzemek, szövetkezetek — anyag- költségei közt csupán 0,5—1 százalékkal szerepelnek, ám mégis nélkülözhetetlenek. A lakossági fogyasztás értékében ngyan csak elenyésző hányadot képviselnek ezek a termékek, de valószínűleg senki sem vitatja szükségességüket. natnyi igényeinek megfelelően, hanem — egyfajta (időnként talán érthető) hiány- pszichózistól vezérelve — inkább raktárainak méreteihez igazítja vásárlásait. Így fordulhat elő, hogy néhány felhasználó raktárában féléves, éves készletek fekszenek, „jó, ha van” alapon. Ezzel szemben a Csavaripari Vállalat raktáraiban mindössze 20 napi készárut tartanak nyilván. Ügyhogy a vállalat sok esetben az egyik felhasználót ahhoz a másikhoz küldi, amelyiknél — feltevései szerint — ANGYALFÖLD Korszerű célgépeken készülnek a csavarok
