Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. március / 1. szám
JUBlCÁLÁ MUNKÁSŐRSÉG 25 éve a néphatalom szolgálatában A XIII. kerületi, Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett munkásőr-zászlóalj 1982. január 29-én tartotta ünnepélyes egy. Béggyűlését, amelyen kitüntetéseket nyújtottak át az alapítóknak és a kiképzésben kiemelkedő munkát végző munkásőröknek. A jubileumi ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Király And‘-ásné, a a Budapesti Pártbizottság titkára. Az ünnepi beszédet Deák Gábor, az MSZMP KB tagja, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tartotta. Régi munkásőrök emlékeznek A negyedszázados jubileum alkalmából szólaltassunk meg néhány munkásőrt azok közül, akiknek az egység életében a huszonöt év alatt kiemelkedő szerepük volt. ★ Dedek Lajos munkásőr, a Fővárosi Felvonójavító Vállalat igazgatója így emlékezik: — 1957 februárjában a XIII. kerületi pártbizottság pincéjében ismerkedtünk a „gitárral” és a „TT”-vel. Ruha-, csizma-, sapkapróba. 1957. március 8.: eskütétel a Hajógyár klubjában; rengenek az ablakok a harsány hangoktól. Tehergépkocsin vonulunk végig a városon, visszhangzik a hirtelen kiürült belvárosi utca: „Gyertek elő, MUK-osok, itt vannak a munkások!” „Munkásököl, vasököl, oda sújt, ahova köll!” — 1957. április 4.: munkás- őr-alegységek felvonulása a Margit-szigetről a Hősök terére. A járdákon integetők hosz. szú sorfala. Néhány helyen elcsattan egy-két pofon. A pofont az integető, üdvözlő nézők adták, s a gúnyos megjegyzést tevő, aki kapta; futólépésben igyekszik eltűnni. Nem sikerül, újabb pofonokat kap, viszik az őrszobára. Hősök tere, 1957. május 1.: sok-sok véresre dörzsölt láb (új a csizma, és ügyetlen a kap- catekerés), sajgó vállak (nehéz a géppisztoly), de csillogó szemek: megmutattuk, hogy vagyunk, sokan vagyunk. ★ Soós Dezső, a zászlóalj első parancsnoka: — Kaptunk különleges feladatokat is: például civil öl tőkékben vettünk részt jelentős eseményen, igy vezető elvtársak kerületi látogatásain, nagygyűléseken, sokszor olyan sportrendezvényeken is, ahol tartani kellett az esetleges rendzavarástól. Mi volt a legemlékezetesebb? Természetesen az, hogy az események többsége első volt, ezeket nem lehét elfelejteni, ezekre nem lehet meghatottság nélkül emlékezni. Amikor átvettük a csapatzászlót! A névfelvétel ünnepségén ott volt Kilián György özvegye. A Teve utcai bázis felépítéséről sem feledkezhetünk meg, arról aztán el lehet mondani, hogy kollektív erővel hoztuk létre. ★ Földes Róbert, a zászlóalj alapító tagjainak egyike: — A zászlóalj mindig híres volt arról, hogy pluszfeladatokat is vállalt. Például mi mutattunk be először útvonal-biztosítást, a hadsereg ejtőernyősalakulataival együttműködve kidolgoztuk az ejtőernyősök elfogására irányuló akciót. Ez a folyamat nem szakadt meg, tavaly is kapott a zászlóaljunk hasonló megbízást. — Közismert, hogy a kerületi rendőrséggel sok akcióban együttműködtünk, bizonyítja ezt, hogy a munkásőrök közül sokan kaptak Közbiztonsági Érem kitüntetést. Helytállt a* zászlóalj 1965-ben és 70-ben, a szomorú emlékű dunai árvizeknél, amit ugyancsak kitüntetések sora bizonyít. ★ Cseszák Sándor, a fiatalabb nemzedék képviselője, 1971-től 79-ig volt a zászlóalj parancsnoka: — Legemlékezetesebb élményem a testület megalakulásának 20. évfordulója volt. Az országban először az angyalföldi zászlóalj kapta meg az Elnöki Tanács kitüntetését, a Vörös Csillag Érdemrendet. Ezt a kitüntetést Kádár János elvtárstól vehettük át. Felejthetetlen volt ez az ünnepség. Sok mindent kifejezett, hogy éppen a Láng-gyári nagycsarnokban rendezték, a nagyüzemi háttér valóságos és egyben jelképes is volt. A zászlóalj megértette, hogy a kitüntetés milyen kötelezettséggel jár. Nekem megható volt, hogy sokan kérték: szeretnék a családjuknak is megmutatni a kitüntetést. — Életem legszebb korszakát töltöttem az angyalföldi zászlóaljnál. Szinte egymás gondolatát is ismertük, osztoztunk a sikerekben, és ha gondjaink akadtak, azért is közösen vállaltuk a felelősséget. Amiről pedig semmiképp sem szabad megfeledkeznünk, az a családok áldozatvállalása. Mindig is igyekeztem kifejezésre juttatni, hogy elismerjük, nagyra becsüljük a munkásőrcsalá'dok helytállását is. Kanász József jelenlegi zászlóaljparancsnok: — Az elmúlt években javult az egység összetétele, életkor, párttagság, KISZ-tagság és iskolai végzettség tekintetében. A tervnek megfelelően biztosítani tudtuk a zászlóalj cserélődését, f eltöltő ttségét. — Nagy súlyt fektettünk munkásőreink eszmei, politikai nevelésére. A pártszervezetekkel közösen biztosítani tudtuk a parancsnokok és a munkásőrök szervezett pártoktatásban való részvételét. — A bázisüzemek párt- és gazdasági vezetőivel meglevő jó kapcsolataink tovább javultak. Bizonyítja ezt az is, hogy ezek a vezető elvtársak a mun- kásőrrendezvényeken szinte minden esetben részt vesznek. .Nagyon jelentősnek tartjuk azt az egyre szélesedő gyakorlatot, hogy az üzemekben minden évben értékelik a munkásőrök gazdasági, társadalmi, politikai tevékenységét, tájékoztatják őket az üzem gazdasági, politikai feladatairól, kikérik véleményüket, javaslataikat, és mindig számítanak fegyelmezett munkájukra. — Ami a jövőt illeti: a mun- kásőrállomány nevelése, felvilágosítása olyan kötelezettségünk, amelynek mindenkor a parancsnoki munka középpontjában kell állnia. Minden szinten fejlesztenünk kell az emberi kapcsolatokat. Ezt követeli pártunk kongresszusi határozatának szelleme, de ezt követeli a munkásőrség belső politikai morálja és a feladatainkból ránk háruló felelősség is. Illés György ANGYALFÖLD 9
