Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1982. március / 1. szám

JUBlCÁLÁ MUNKÁSŐRSÉG 25 éve a néphatalom szolgálatában A XIII. kerületi, Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett munkásőr-zászlóalj 1982. január 29-én tartotta ünnepélyes egy. Béggyűlését, amelyen kitüntetéseket nyújtottak át az alapítók­nak és a kiképzésben kiemelkedő munkát végző munkás­őröknek. A jubileumi ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Király And‘-ásné, a a Budapesti Pártbizottság titkára. Az ünnepi beszédet Deák Gábor, az MSZMP KB tagja, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tartotta. Régi munkásőrök emlékeznek A negyedszázados jubileum alkalmából szólaltassunk meg néhány munkásőrt azok közül, akiknek az egység életében a huszonöt év alatt kiemelkedő szerepük volt. ★ Dedek Lajos munkásőr, a Fő­városi Felvonójavító Vállalat igazgatója így emlékezik: — 1957 februárjában a XIII. kerületi pártbizottság pincéjé­ben ismerkedtünk a „gitárral” és a „TT”-vel. Ruha-, csizma-, sapkapróba. 1957. március 8.: eskütétel a Hajógyár klubjában; rengenek az ablakok a harsány hangok­tól. Tehergépkocsin vonulunk végig a városon, visszhangzik a hirtelen kiürült belvárosi ut­ca: „Gyertek elő, MUK-osok, itt vannak a munkások!” „Munkásököl, vasököl, oda sújt, ahova köll!” — 1957. április 4.: munkás- őr-alegységek felvonulása a Margit-szigetről a Hősök teré­re. A járdákon integetők hosz. szú sorfala. Néhány helyen el­csattan egy-két pofon. A po­font az integető, üdvözlő nézők adták, s a gúnyos megjegyzést tevő, aki kapta; futólépésben igyekszik eltűnni. Nem sikerül, újabb pofonokat kap, viszik az őrszobára. Hősök tere, 1957. május 1.: sok-sok véresre dörzsölt láb (új a csizma, és ügyetlen a kap- catekerés), sajgó vállak (nehéz a géppisztoly), de csillogó sze­mek: megmutattuk, hogy va­gyunk, sokan vagyunk. ★ Soós Dezső, a zászlóalj első parancsnoka: — Kaptunk különleges fel­adatokat is: például civil öl tő­kékben vettünk részt jelentős eseményen, igy vezető elvtár­sak kerületi látogatásain, nagygyűléseken, sokszor olyan sportrendezvényeken is, ahol tartani kellett az esetleges rendzavarástól. Mi volt a leg­emlékezetesebb? Természete­sen az, hogy az események többsége első volt, ezeket nem lehét elfelejteni, ezekre nem lehet meghatottság nélkül em­lékezni. Amikor átvettük a csapatzászlót! A névfelvétel ünnepségén ott volt Kilián György özvegye. A Teve utcai bázis felépítéséről sem feled­kezhetünk meg, arról aztán el lehet mondani, hogy kollektív erővel hoztuk létre. ★ Földes Róbert, a zászlóalj alapító tagjainak egyike: — A zászlóalj mindig híres volt arról, hogy pluszfeladato­kat is vállalt. Például mi mu­tattunk be először útvonal-biz­tosítást, a hadsereg ejtőernyős­alakulataival együttműködve kidolgoztuk az ejtőernyősök el­fogására irányuló akciót. Ez a folyamat nem szakadt meg, ta­valy is kapott a zászlóaljunk hasonló megbízást. — Közismert, hogy a kerüle­ti rendőrséggel sok akcióban együttműködtünk, bizonyítja ezt, hogy a munkásőrök közül sokan kaptak Közbiztonsági Érem kitüntetést. Helytállt a* zászlóalj 1965-ben és 70-ben, a szomorú emlékű dunai árvi­zeknél, amit ugyancsak kitün­tetések sora bizonyít. ★ Cseszák Sándor, a fiatalabb nemzedék képviselője, 1971-től 79-ig volt a zászlóalj parancs­noka: — Legemlékezetesebb élmé­nyem a testület megalakulásá­nak 20. évfordulója volt. Az or­szágban először az angyalföldi zászlóalj kapta meg az Elnöki Tanács kitüntetését, a Vörös Csillag Érdemrendet. Ezt a ki­tüntetést Kádár János elvtárs­tól vehettük át. Felejthetetlen volt ez az ünnepség. Sok min­dent kifejezett, hogy éppen a Láng-gyári nagycsarnokban rendezték, a nagyüzemi háttér valóságos és egyben jelképes is volt. A zászlóalj megértette, hogy a kitüntetés milyen köte­lezettséggel jár. Nekem meg­ható volt, hogy sokan kérték: szeretnék a családjuknak is megmutatni a kitüntetést. — Életem legszebb korszakát töltöttem az angyalföldi zászló­aljnál. Szinte egymás gondo­latát is ismertük, osztoztunk a sikerekben, és ha gondjaink akadtak, azért is közösen vál­laltuk a felelősséget. Amiről pedig semmiképp sem szabad megfeledkeznünk, az a csalá­dok áldozatvállalása. Mindig is igyekeztem kifejezésre juttat­ni, hogy elismerjük, nagyra becsüljük a munkásőrcsalá'dok helytállását is. Kanász József jelenlegi zászlóaljparancsnok: — Az elmúlt években javult az egység összetétele, életkor, párttagság, KISZ-tagság és is­kolai végzettség tekintetében. A tervnek megfelelően biztosí­tani tudtuk a zászlóalj cserélő­dését, f eltöltő ttségét. — Nagy súlyt fektettünk munkásőreink eszmei, politi­kai nevelésére. A pártszerve­zetekkel közösen biztosítani tudtuk a parancsnokok és a munkásőrök szervezett pártok­tatásban való részvételét. — A bázisüzemek párt- és gazdasági vezetőivel meglevő jó kapcsolataink tovább javul­tak. Bizonyítja ezt az is, hogy ezek a vezető elvtársak a mun- kásőrrendezvényeken szinte minden esetben részt vesznek. .Nagyon jelentősnek tartjuk azt az egyre szélesedő gyakorlatot, hogy az üzemekben minden év­ben értékelik a munkásőrök gazdasági, társadalmi, politikai tevékenységét, tájékoztatják őket az üzem gazdasági, politi­kai feladatairól, kikérik véle­ményüket, javaslataikat, és mindig számítanak fegyelme­zett munkájukra. — Ami a jövőt illeti: a mun- kásőrállomány nevelése, felvi­lágosítása olyan kötelezettsé­günk, amelynek mindenkor a parancsnoki munka középpont­jában kell állnia. Minden szin­ten fejlesztenünk kell az em­beri kapcsolatokat. Ezt követe­li pártunk kongresszusi hatá­rozatának szelleme, de ezt kö­veteli a munkásőrség belső po­litikai morálja és a feladata­inkból ránk háruló felelősség is. Illés György ANGYALFÖLD 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom