Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. június / 2. szám
A FIATALOK ALKOTÓ KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Budapest és környéke vízellátásáért sakkozóhelyeket hoznak rendbe, vagy létesítenek. A Dagály utca 16-ban „Nyugdíjas-pince- klub”-ot hoznak létre a körzeti pártszervezet segítségével, a Karikás Frigyes utca 6-ban tatarozzák a „sportpincét” — merthogy ilyen is van —, a lomtalanítási hétre a MÉH-től üveggyűjtő konténereket szereznek, és még lehetne oldalakon át sorolni, mennyi hasznos. korábban a felszín alatt rejtőző energiát tárt fel ez az ésszerű vetélkedés! A nemzetközi nőnapot is sajátos formában ünnepelték meg: néhány ügyes szülő megtudta, hol nyílik a hideg tavaszban először Budapesten hóvirág. És túrát szerveztek a budai hegyekbe, ahonnan a gyerekek saját szedésű hóvirágcsokrokkal térhettek vissza a mamákat köszönteni! Május lévén, majálisokat is szerveztek az ötös körzetben, mint közösségi rendezvényt, az Üttörőház mellett. Különösen a május elsejei járt sikerrel — és egy nyelvújítási sikernek is megfelelő újítással: az „utcabál” szót sokan régiesnek tartják, ezért, „utcadiszkó”-t hirdettek meg. Hát kell ennél korszerűbb ? ' A tervezett autós-motoros nap elmaradt, mert az Árpád- híd körüli építések, sajnos, nem igazodtak a szervezők elképzeléseihez, és a tervezett helyszínt éppen a gépek túrták járhatatlanná. Mit tesz ilyenkor az átlagember? Csüggedten abbahagyja ... És az ötös körzet ? Pótrendezvényt szervez, és a Piliscséven rendezett motocross Európa-bajnokságra indít motoros túrát 24 motoros sráccal, a körzetből. Mert hogy így is lehet... Viszontlátásra a döntőben! Az ötös körzet vezetői tudják, hogy mindennek — a versenyben való szereplésen túl — a kibontakozó s mind tartalmasabbá váló közösségi élet adja az igazi célját, értelmét. S azok a kezdeményezések, munkamódszerek, amelyekhez a „Közös otthonunk” vetélkedő adott ösztönzést, minden bizonnyal a verseny befejezte után is a lakótelepen folyó népfrontmunka állandó elemeivé válnak. Most azonban a vetélkedő áll a figyelem középpontjában: készülnek a próza- és versmondók, szervezik a lakóhelytörténeti vetélkedő csapatát — egyszóval mindenki, mindent megtesz a sikeres szereplésért. Mindenki azon fáradozik, hogy jogos legyen a kívánság: viszontlátásra, ötös körzet, a tévé képernyőjén, a „Közös otthonunk” akció budapesti döntőjében! S ha lehet, az első helyek valamelyikén ... Szatmári Jenő István Víz nélkül nincs élet. Az Iskolai tanulmányok biológiai óráiról ismerős megállapítás „torokszorító” igazságára akkor döbbenünk rá, ha hiányzik az éltető elem, a víz. A sajtó, a rádió és televízió gyakori híradásai is bizonygatják: a csőtörések és a hálózat kisebb-nagyobb sérülései miatt néha egész városrészek maradnak víz nélkül. Ez a kellemetlen állapot, erről is tanúskodnak a híradások, általában csak órákig tart — hála a Vízművek beavatkozásának. A Fővárosi Vízművek dolgozóira nap mint nap nem kevés felelősség hárul a vízszolgáltatásban. Forgatom a 114 éves vállalat tevékenységét ismertető színes füzetet, s megtudom belőle, hogy 1980-ban napi 1 millió 100 ezer köbméter vízzel látták el a főváros lakóit. Mintegy háromezer dolgozó gondoskodik arról, hogy a panelház tizedik emeletén és a földszintes családi házban élő lakóknak egyaránt a nap minden órájában rendelkezésére álljon a nélkülözhetetlen víz. A biztonságos vízszolgáltatásban nem kevés része van a Vízművek majdnem ezer, 30 éven aluli fiataljának és a 310 tagot számláló KISZ-szervezet tagjainak. A HIBAELHÁRÍTÁS GONDJAI Kiss Miklós, a Fővárosi Vízművek KISZ-titkára egy térképet terít elém. — A csőhálózat útját fekete vonalak jelzik, rajta jól kivehető, hogy a Vízművek nemcsak Budapest, hanem több főváros környéki település vízellátásáról is gondoskodik, Kisoroszitól Halásztelekig, Ecsertől Budakesziig és Budaörsig. — Milyen ma a csőhálózat állapota? — Egy része bizony jócskán elavult! Sajnos a még manapság is kielégítően funkcionáló belvárosi százéves vezetékeket fenyegeti leginkább a csőtörés veszélye. Igen gyakori az üzemzavar a lakótelepeket tápláló vadonatúj hálózatoknál is. A legtöbb esetben a földmunkák során sérülnek meg a csövek és a csapok. Ilyenkor a Vízművek szakembereinek a lehető legrövidebb idő alatt a helyszínen kell teremniük, kijavítaniuk a hibát és helyre kell állítanunk a vízszolgáltatást. — A helyszíni javítás eléggé fárasztó és piszkos munka. A helyreállításon fáradozók- nak többnyire 3-4 méteres gödörben, gyakorta fél métert meghaladó sárban, latyakban kell végezniük a szerelést. Emiatt sajnos mindössze 64 dolgozónk vállalja ezt a jól fizető. de nehéz munkát. Ez az egyik oka annak — s néha jogos lakossági panaszok alapja is — hogy néha nem tudunk rögtön a helyszínen teremni. — Milyen lehetőség kínálkozik arra, hogy a hibaelhárításban részt vevők száma tovább gyarapodjék? — A harminc éven aluli, fiatal dolgozóinkat szeretnénk megnyerni az ügynek. Jó lenne, ha minél többen vállalnák ezt a fontos munkakört. Nemcsak a hibaelhárításban, a csőtörések javítási munkáiban, de egyéb munkaterületeken is anyagilag érdekeltté kell tenni a dolgozókat. — A budai csőhálózati osztály területén — noha még csak elvben — megalakult az első gazdasági munkaközösség. A fiatalok már csak arra várnak, hogy az újonnan megalakuló gazdálkodási forma keretei között dolgozhassanak — magyarázza Dusekné Horváth Piroska, a KISZ-szervezet agit-prop. titkára. — Igencsak megnőtt az érdeklődés más telepeken is a munkaközösségek iránt, ami teljesen érthető, hiszen a társulás tagjai, ha hatékonyan és eredményesen dolgoznak, jelentősen növelhetik keresetüket. A FIATALOK VÁLLALÁSAIVAL — Vannak-e elképzeléseik a fiataloknak a lakossági szolgáltatások színvonalának további javítására? — Régi szándékunk, törekvésünk — sajnos még mindig csak terv — az ügyintézési folyamat meggyorsítása, elsősorban a KISZ-es fiatalok közreműködésével. Különböző jogszabályok és rendeletek miatt azonban még csekély eshetőség van arra, hogy di- namikusabbá, rugalmasabbá váljék az ügyintézési tevékenység. — Az ifjúsági parlamentre és a küldöttgyűlésre készített beszámoló meglehetősen nagy terjedelemben foglalkozik a fiatalok gazdálkodást segítő tevékenységével, ugyanakkor rájuk vár a vállalati cselekvési tervben szereplő jó néhány feladat megoldása is. — Ahhoz, hogy a tervben szereplő célokat teljesítsük, meg kell tartanunk a fiatalokat — mondja a KISZ-titkár. — Amint az ifjúsági parlamentre készített beszámolóból is kiderül, ez most az egyik legfontosabb feladat, hiszen 1978-tól 1981-ig pontosan százzal csökkent a harminc éven aluli dolgozóink létszáma. Hozzá tehetem: elsősorban bérezési problémák miatt. Sokat segített és segíthet az újonnan avatott ezer személyt befogadó munkásszállás, amelyben — más közművállalatok dolgozói mellett — kétszáz vízműves dolgozót tudunk elhelyezni. Az alkotó tevékenység fellendítése érdekében tavaly meghirdették a Kiváló Ifjú Szakember, a Szakma Ifjú Mestere és az Alkotó Ifjúság versenymozgalmat. Bizonyára ez is hozzájárulhat a munka színvonalának javításához, a gazdasági eredmények növeléséhez és a folyamatos, biztonságos vízszolgáltatáshoz. — Milyen feladatok várnak a fiatalokra a közeljövőben? — Leginkább arra kell törekednünk, hogy pédamutatóan, fegyelmezetten és hatékonyan végezzék el a rájuk bízott feladatokat, és minél többen vegyenek részt a munkaverseny- mozgalomban. Ami a lakossági szolgáltatást illeti: a pontos munka mellett az is joggal elvárható a fiataloktól, hogy az emberekhez előzékenyek, segítőkészek legyenek. A KISZ-alapszervezetek, így például a budai csőhálózati telep fiataljai több vállalást tettek, amelyek legfőbb célja a vízszolgáltatás folytonos tökéletesítése és a lakossági panaszok. reklamációk számának csökkentése. A gépjárműjavító üzem fiataljai — akiknek 83 százaléka harminc éven aluli — felajánlották, hogy különös gondot fordítanak a legfontosabb, és a legjobban igénybe vett munkagépek és tehergépkocsik javítására. Hogy miképpen tesznek eleget vállalásaiknak, felajánlásaiknak, az bizonyára majd az év végén, a lakosságtól beérkezett panaszok, reklamációk összeszámlálása után kiderül. B. F. ANGYALFÖLD 13
