Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. június / 2. szám
Parázs vita — köznapi gondokról a 105-ös körzetben Már nem találni egyetlen üres széket sem a Hajózási Szakközépiskola tágas ebédlőjében, amikor néhány perces késéssel benyit az ajtón négy idősebb férfi — külsejük után ítélve nyugdíjas munkásemberek vagy tán valamelyik közeli munkásszállás lakói. Keresztülmennek a termen, megállnak az egyik sarokban: néhány másodpercre rájuk irányul a figyelem. Azután mindenki visszazökken: Virág Istvánná, Angyalföld 105. választókörzetének tanácstagja tartja a szokásos évi számadását. Halk- hangon olvassa a beszédét — szándékosan használom ezt a szót beszámoló helyett — 40 hosszú percen át. Az emberek hallgatják a többször olvasott-hallott, jól ismert szöveget: népgazdaságunk nehéz helyzetéről, iparunk és mezőgazdaságunk fejlődéséről, külkereskedelmi forgalmunkról, meg a főváros és a kerület idei programjáról és így tovább. Mindenki csendben ül és vár, azt remélve: előbb-utóbb csak hallanak majd valamit arról is, ami kizárólag rájuk, csak az ő körzetükre tartozik. Hiszen azért is jöttek ide: szanálási övezet az övék, tudni szeretnének már valamit, mi igaz a kósza hírekből, folytatják, vagy leállítják a további bontást? De helyi hírekről, helyi eredményekről, A KÖRZET HÉTKÖZNAPJAIRÓL egy szó sem esik... Még arról sem: hány tanácsülés volt az elmúlt esztendőben, miről is esett szó ezeken, milyen döntések születtek, s még lehetne sorolni hosz- szan a lakóhelyi közélet és közérzet e fórumra tartozó — ám itt egyetlen szóval sem említett — tényeit, fontos eseményeit. Mégis — vagy tán éppen ezért? — a felszólalók feledtetni tudták a beszámoló fogyatékosságait. Nem kellett sok idő, az ebédlőben „felparázslott” a hangulat, s már az első felszólaló meglehetősen szenvedélyesen terelte „helyi érdekűvé” ezt a helyi ügyek megvitatására hivatott találkozót. „Bő felvilágosítást kaptunk, gazdag előadást hallottunk — mondta a Jász u. 116. számú ház egyik lakója —, de arról nem esett eddig szó: mi a terve a kerületi tanácsnak, itt a mi körzetünkben? Bizonytalanságban élünk: nem tudjuk, vegyünk-e tüzelőt, érdemes-e még kifestetni a lakásunkat? Számunkra ma az a legnagyobb probléma, hogy szanálnak-e a közeljövőben, s ha igen: vajon hová kerülünk...?” „Vagyunk itt jó néhányan — mondta egy másik —, aki szívesen eladná a házát. Jönnek is a vevők, de ahogy megtudják, hogy szanálási övezetbe esünk, érthető módon azonnal elállnak a vételi szándékuktól. S ez így megy már lassan húsz éve..." A Rokolya u. 34. számú lakóház lakóbizottsági elnöke is hasonlóképpen vélekedett: „Szerettük volna hallani az ország, a főváros és a kerület fejlődésének, gondjainak ismertetése után, hogy ezen a kicsi kis részen, ahol mi élünk: mi történt az elmúlt egy esztendőben? Mit végeztünk, milyen tervünk hiúsult meg és miért, milyen társadalmi munkaakciókba lehetett volna bevonni az itt élő embereket?” S ettől kezdve nem is volt megállás: már csak a HELYI ÜGYEK, HELYI PANASZOK kerültek szóba: segítséget, közbenjárást, s leginkább megbízható, tisztességes .felvilágosítást remélve __ A Reiter Ferenc utca 123. számú házban élők a Keszkenő utcai öröklakások háta mögötti futballpályára mérgesek: az az ő házuk felől nincs magas kerítés, a labda percenként átgurul, nem győzik visszadobálni. S ha nincsenek otthon, a srácok másznak át a tetőn, vagy a kerítésen. Képes József idős, nyugdíjas bácsi sok, hasonló cipőben járó társa nevében kérte a tanácstagot: lépjen közbe annak érdekében, hogy a téli tüzelő szállításakor ne csapják be a kis nyugdíjas, a mázsá- lás fortélyaihoz nem értő, idős embereket. Hadd kapják meg az utolsó kilóig azt a mennyiséget, amit csekélyke nyugdíjukból kellett befizetniük. „Már húsz éve, hogy a TÜKER-től vásárolunk — fejezte be szavait —, de ellenőrt még véletlenül sem láttunk a környéken...” A Hazafias Népfront körzeti bizottságának jelenlevő képviselője igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba. Felállt és bejelentette: tudomása szerint a szanálást bizonytalan időre — de legalább két esztendőre — felfüggesztették ezen a környéken. Hozzátette azt is, hogy dr. Csontos Endre, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának tagja a közelmúltban javasolta: a tanácselnök-helyettes, a Hazafias Népfront és a pártszervezet képviselői t KÖZÖSEN JÁRJÁK VÉGIG A TERÜLETET s tisztázzák: melyik épületet érdemes korszerűsíteni, s melyik „menthetetlen”. Erre a „helyszínelésre” rövidesen sor kerül. Megnyugtató, bizalomkeltő, őszinte szavak — talán elegendőek is lettek volna a kedélyek átmeneti megnyugtatására, ha nem áll fel ezek után a Reiter Ferenc utca 122/b. számú ház egyik lakója egy meglepő, újabb információval: „Miután a kerületi tanácsnál mindig azt halljuk, hogy a szanálást a Fővárosi Tanács intézi, nem voltam rest, és március 8-án bementem a Fővárosi Tanács beruházási főosztályára. Ott készségesen elővették a térképet, és „eskü alatt” kijelentették: a terület szanálása ez év végén, de legkésőbb a jövő év elején várható.” Ez a felszólalás olaj volt a tűzre, s lendületet adott a további panaszkodóknak. Először a Jász u. 106. számú ház lakói álltak fel egymás után és mondták el kálváriájukat: ők már megkapták az értesítést, mikor szanálják a házukat, a Fővárosi Tanács lakáscsere osztálya cserelakáscímeket is adott. Méltánytalannak tartják azonban, hogy nem ajánlanak tisztességes, elfogadható lakást. S ha visszautasítják az elfogadhatatlan ajánlatokat, minősíthetetlen hangot ütnek meg az ügyintézők, s többen hallják a szokásos rutinválaszt: „Karhatalommal kilakoltatják azt, aki sokáig válogat...” „Nem akarunk mi palotát, sem villát a Rózsadombon — mondta az egyik asz- szony —, nincsenek teljesíthetetlen igényeink. De úgy érezzük, egy élet munkájával a hátunk mögött, valamennyi angyalföldi munkásember megérdemel egy komfortos lakást! És ha lehet, itt a kerületben szeretnénk leélni a hátralevő életünket! S mi bíztunk abban, hogy ez sikerül, annál is inkább, hiszen a kerületi tanácselnök a nagyaktíván ezt megígérte nekünk __” A továbbiakban szó esett még arról, hogy miért csukott be a közeli fűszeres? Bejelentették, hogy a kerületi pártbizottság közbenjárására 150 millió forintot fordítanak egy kísérleti nyugdíjasház építésére. De, hogy végül a 105. körzet választói mégse távoztak a beszámolóról elégedetlenül, az annak köszönhető, hogy a Hazafias Népfront körzeti bizottságának képviselője bejelentette: nem fogják bizonytalanságban hagyni a körzet lakóit. Nem nyugodnak bele abba, hogy a Fővárosi Tanács és a kerület egymásnak ellentmondó információkat ad a tervekről. Éppen ezért, a tanácstaggal közösen UTÁNAJÁRNAK: Ml AZ IGAZSÁG? A megbízható, hiteles információk birtok kában összehívják a lakóbizottsági tagokat, mindent közölni fognak velük, hogy o körzet egyetlen lakója se maradjon tájékozatlan. A körzet jelenlevő választópolgárai nagy tapssal jutalmazták e valóban felelősségteljes, komoly szavakat. S még zúgott a taps, már szállingózni kezdtek: először a négy későn érkezett, aztán néhány idős asszony állt fel a székről, majd lassan mindenki megindult az ajtó felé. A tanácstagi beszámoló véget ért. B. V. ANGYALFÖLD 7
