Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. június / 2. szám
ÉLETET AZ ÉVEKNEK! Az időskorúak helyzete J *1 # a kerületi pártbizottság napirendjén Angyalföldön az összlakosság 27 százaléka nyugdíjas. Ez az arány egyben azt jelzi, hogy a nyugdíjas korúak rétege számottevő politikai és környezeti ormáló erő, jelentős erőtartalék. A munkásmozgalom értékes, hagyományainak élő tanúi, nagy idők örökösei vannak közöttük. Igen sokan már a mi rendszerünkben dolgozták le munkáséveiket. EZREK VÉLEMÉNYÉRE TÁMASZKODVA A XIII. kerületi pártbizottság nagyszabású, több mint egy esztendőt felölelő átfogó értékelése — melyben részt vettek a pártbizottság munkatársain kívül a KERSZI és más vállalatok, főiskolák, úttörő és KISZ-szervezetek tagjai, illetve társadalmi munkatársai, továbbá a Hazafias Népfront, a tanács s a Vörös- kereszt aktivistái — négy és fél ezer angyálföldi lakos véleménye alapján alakította ki következtetését. A beszerzett adatok jelentősége elsősorban nem is a számszerűségben, sokkalta jobban a közvélemény megmozgatásában rejlik. A vizsgálódás differenciáltan szemlélte a magasabb és a kisnyugdíjasok életét, nem kerülte meg a legkényesebb kérdéséket sem, összegezte mindazon hangulati elemeket, amelyek befolyásolják az idős emberek közérzetét, s végezetül, bár nem utolsósorban, több mint 50 kisebb-nagyobb tennivalót írt a továbblépés feladatlistájára. A fentieket a XIII. kerületi pártbizottság ülésén elhangzott szóbeli kiegészítőből idéztük, amelynek előterjesztője Fab- riczki András kerületi pártbizottsági titkár volt. A téma: „A kerületben élő nyugdíjas lakosság helyzete, és a körükben végzett politikai munka.” Jelentőségét mi sem fémjelzi jobban, mint hogy a pártbizottsági ülés nyilvánossága elé tárták. Az ülésen, amelyen Deák Gábor kerületi első titkár elnökölt, részt vett dr. Maróthy László, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára, valamint Csehák Judit, a SZOT titkára is. Fabriczki András titkár kifejtette, hogy e széles körű munka szervesen kötődik pártunk általános életszínvonalpolitikájához. Elmondta, hogy egy-egy korosztály témájával eddig még nem foglalkozott, s főképp nem ekkora méretekLaufer Bélánét, aki a Vöröskereszt kerületi vezetőségének sok éven át tagja és kiemelkedő munkát végző társadalmi aktívája volt, 90. születésnapján nagy szeretettel köszöntötték a barátok, ismerősök és a társadalmi szervek képviselői ben a kerületi párbizottság. A felmérésnél az volt a fő törekvés, hogy korrekt és értékelhető jelentést terjesszenek a testület elé, s hogy az elkészült anyag ne keltse a kampányszerűségnek még csak a látszatát sem. A szóbeli kiegészítő utalt rá, hogy lehet döntéseket hozni, lehet intézkedni (mi több: kell is), de egyik mozzanat sem pótolhatja annak az igénynek a kielégítését, hogy a társadalom több tisztelettel, nagyobb megbecsüléssel forduljon a nyugdíjasok felé. TÖBB TISZTELETET, NAGYOBB MEGBECSÜLÉST Több vonatkozásban — akár a lakóterület jellegének kialakításában, akár az üzlet- hálózat kiépítésében és ellátottságában, a lakóházak kezelésében, az egészségügyi hálózat fejlesztésében, a közlekedési gondok kiküszöbölésében — jobban van érdekelve egy ereje (vagy pénze) fogytán levő nyugdíjas, mint a nála fiatalabb korosztály. Habár he- lyenként-közönként az életkorbeli különbségek elmosódnak, mert pl. arra, hogy a kerület északi és déli része között mekkorák a különbségek, tekintet nélkül életkorára, majdnem egyformán reagál valamennyi lakos. Számos körülmény befolyásolja még a közérzetet, így nem közömbös, hogy mekkora életformabeli változást idézett elő a fiatalokkal való együttlakás, vagy a különlakás kérdése, melynek vonzatait egyelőre úgyszólván számba venni sem lehet. Abban a cselekményfolyamatban, amelyet szinte az élet kínál fel az idő előrehaladtával, s amelyben elsősorban -a nyugdíjasok válnak a legérzékenyebbé a koruk és jövedelmük behatárolta körülményekre, számos szervezetnek és intézménynek jut szerep. Ezt figyelembe véve rendkívüli jelentőséggel bír, hogy — a Szakszervezetek Országos Tanácsa 150 millió forintos Induló összegével — még ezen az ötéves tervcikluson belül nyugdíjasházat létesítenek a Váci úton, a Rákos-patak mentén. Az épületben több létesítmény, így szociális otthon, orvosi rendelő, étterem s még sok egyéb szolgáltató részleg is lesz, s az elképzelések szerint e ponton helyezkedik el a centrálisán összefogott gondozónői hálózat is. Fabriczki András így fejezte be szavait: „A nyudíjas korúak jelene a mi jövőnk is. és a ma gyerekei alkotják a jövő nyugdíjasait.” Az előterjesztést követő vitában kifejeződött á pártbizottság tagjainak messzemenő egyetértése az anyag témájával, s a tisztelet hangján beszéltek mindazokról, akik éle-í tűknek ehhez a döntő választóvonalához érkezte' FELKÉSZÜLNI A NYUGDÍJASÉLETRE • A hozzászólók — összesen 16-an voltak — többen maguk is nyugdíjas korosztály . képviselőiként fejtették ki nézeteiket. így például a kerület egyik nagyvállalatának nyugalmazott pb-titkára azt húzta alá, hogy egy bizonyos korhatár elérésével nem lehet megindokolni a régi életvitel ritmus-fékeződését. — Vannak „kivédhetetlen”, biológiai tényezők — mondotta —, de ezek is egyensúlyban maradhatnának, ha a nyugdíjas már „felkészülten”, felkészítetten venné tudomásul, hogy nemcsak a nyugdíjasok társadalmában, de a nagy társadalomban is megmaradt a tekintélye, szükség van reá az elkövetkezendő évek során. Meg kell érteni, hogy egy sor posztról, így például a pártélet egyik területéről sincs „nyugdíjba menetel”. A nyugdíjas párttag is közéleti szerepet betöltő ember marad, közreható tagja akár a lakókörnyezetének, akár annak a közösségnek, amely korábban, mint „aktív” dolgozót foglalkoztatta. Abban, hogy a hátralevő évek — amelyek szerencsére egyre hosszabbodnak! — tartalmat nyerjenek, nagyon sokat tehet a környezet, azáltal, hogy értelmes időtöltést biztosít. — Ha egy nyugdíjas elkezd „pihenni”, általában magával kezd el foglalkozni, s rögtön megvan a baj — egészítette ki a gondolatot egy másik hozzászóló. —• Sokat lehetne, kellene tenni azért, hogy a nyugdíjas találkozók ne legyenek formálisak, sőt, hogy még a nyugdíjba menetel előtt készítsék elő a kenyerük javát szellemi vagy kétkezi munkával keresőket leendő életformájukra! A pártéletben meghonosodott, gyakorlattá vált egyéni beszélgetések során is érdemes volna kitérni a nyugdíjasélet várható örömeire vagy gondjaira. De ugyanúgy szerephez juthatnának a lakóbizottságok, akár a közvetlen szomszédok is. Majd’ valamennyi felszólaló hangoztatta, hogy a pb elé tárt anyag helyesen veti föl e kérdéskörön belül, hogy a magányérzeten nem lehet csupán pénzzel segíteni. Egy körzeti orvos például a maga praxiANGYALFOLD
