Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. december / 3. szám
ütemben kell kielégíteni. Köztudott, hogy a sütőipart is sújtja a létszámhiány, és olykor a szaktudás sem üti meg a kívánt mértéket. Az üzemek naponta 16 vagonnyi kenyeret állítanak elő; a kettős ünnepek előtt 26 tonnát kell kiszállítaniuk. Az ötnapos munkahét bevezetése a kenyérellátásban várhatóan újabb kérdőjeleket okoz, ám az szinte bizonyos, hogy a lakosság folyamatos ellátása érdekében a sütőiparnak előre kell dolgoznia. Így a jövőben sem lesz több meleg kenyér, mint eddig volt. Annak ellenére sem, hogy a VI. ötéves tervidőszakban újabb korszerű, nagy teljesítményű kenyérgyárak létesülnek. Cselekvő összefogást a mozgássérültekért Közös cél: a jobb ellátás A jövő év első negyedében a kerületben kezdi meg termelését a főváros legnagyobb kenyérgyára, amely naponta nyolc vagon termék előállítására lesz képes. A Hungária úti kenyérüzem napjai meg vannak számlálva, hiszen ennek helyén kezdi meg működését a legmodernebb osztrák technológiára épülő kenyérgyártó üzem, s ez majd naponta kilenc tonna kenyérrel javítja az ellátást. Változik néhány gyár termelési profilja is: a Váci úti üzem a jövőben csak egykilós kenyeret állít elő. Ami a Váci úti szakbolt sorsát illeti: ezt az üzletet azért kellett bezárni — indokolta az igazgatónő —, mert a 308-as kenyérgyártó üzemet rekonstruálják, s az új technológia bevezetéséhez elengedhetetlenül szükség lesz a bolt területére. Az olykor szenvedélyes és parázs vitákkal „megtűzdelt” fórum este negyed kilenckor fejeződött be. Mind a lakosság érdekeit képviselő körzeti népfronttitkárok, aktivisták, mind az elnökségben helyet foglaló kereskedelmi, élelmiszeripari vezetők egyetértettek abban: a nagy munkáskerület élelmiszer-ellátása közügy, javítása — politikai kérdés. Ezért a KÖZÉRT Vállalatnak arra kell törekednie, hogy alkalmazkodjék a vásárlók igényeihez, kívánalmaihoz, rugalmas, lépcsőzetes nyitvatartási rend kidolgozásával és az áruválaszték bővítésével. Ám az ötnapos munkahét bevezetése után a jövőben a lakosságnak is figyelembe kell vennie a megváltozott körülményeket; felül kell vizsgálnia és meg kell változtatnia bevásárlási szokásait. Buzgó Ferenc Az idei évet az ENSZ a fogyatékosok nemzetközi évévé nyilvánította. Ez az ENSZ deklaráció alkalom, lehetőség — divatos szóval élve: egyfajta „kihívás” arra, hogy jobban figyeljünk rájuk, észrevegyük nehéz helyzetüket és a lehetőség szerint segítsük őket. Hiszen valamennyien, életkoruktól és családi helyzetüktől függetlenül támogatásra szorulnak. Támogatásra, segítségre — mégpedig a szó nemes értelmében. Tehát nem gyámolítás- ra, nem kampány-akciókra szólít minket az ENSZ felhívás, hanem egyszerű tettekre, hétköznapi cselekvésre, mindennapi törődésre. Erről érdeklődtünk Angyalföldön is: mit tett a tanács és a kerületi KISZ-bizottság a rokkantak, a fogyatékosok helyzetének javítása érdekében? Először a kerületi tanács szociálpolitikai csoportvezetőjétől, dr. Rákos Istvántól kapunk tájékoztatást: — Mi itt a kerületben tudomásom szerint nem indítottunk semmifelé kampányt. Nem tehettük ezt, hiszen az itt élő fogyatékosokról, rokkantakról sincs pontos képünk; nincs birtokunkban olyan nyilvántartás, amiből pontosan kiderülne: hányán vannak és milyen segítségre szorulnak? Ez persze nem jelenti azt, hogy nem jönnek hozzánk különféle 'problémákkal a kerületben élő rokkantak. Mi adunk a rászorulóknak segélyt, mi adjuk ki a benzinjegyeket is annak a csaknem háromszáz rokkantnak, akinek gépkocsija van. Ennél többre azonban nem futja az erőnkből. De érdeklődjön még az egészségügyi osztályon is, hátha ott többet tudnak mondani... Hallgattam a jó tanácsra és dr. Tóth Kovács Jánost, a kerületi tanács osztályvezető főorvosát is megkérdeztem: — Éppen a mi kerületünkben, a Hegedűs Gyula utcában működik a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete, ami a közelmúltban alakult országos szervezetté. A múlt év végén vettük fel velük a kapcsolatot, megbeszéltük, hogy miben tudnánk együttműködni, milyen segítségre számítanak? Sajnos rá kellett jönnünk, hogy amíg kerületünkben nincs úgynevezett „rokkant- regiszter", addig nem tudjuk számbavenni, hogy milyen rehabilitációs feladatokat kellene magunkra vállalnunk és azt sem, hogy milyen konkrét támogatásra szorulnak a kerületben élő fogyatékosok és rokkantak —, mindaddig csak alkalmi segítséget tudunk nyújtani. — Mi az oka, hogy még mindig nem készült el ez a nyilvántartás? — Tanácstalanok vagyunk ... Nincsenek tapasztalataink, nem kapunk ötleteket, segítséget ahhoz: hogyan induljunk el? Ahhoz kevesen vagyunk, hogy végigjárjunk a kerületben minden egyes lakóházat, kikérdezve a ház lakóit, élnek-e ott rokkant, vagy fogyatékos emberek ... Az pedig bizonyára az ő érzékenységüket sértené, ha valami módon felszólítanák őket: jelentkezzenek. A Mozgássérültek Egyesületét kértük fel tehát: akik felvételüket kérték vagy kérik a szövetségbe, azoknak az adatait gyűjtsék össze és adják át nekünk. Ehhez azonban még szükség van egy kis időre. A kerületi Vöröskereszt is árra az álláspontra helyezkedett, hogy nem készítünk külön „mozgássérült- programot"; akik viszont bármilyen konkrét ügyben kérik a segítségünket, azok gondjain megkülönböztetett figyelemmel és törődéssel igyekszünk segíteni. — önkritikusan meg kell mondanunk, hogy fogyatékosok éve ide vagy oda: mi nem . mentünk elébe a dolgoknak... Csupán elindítottunk, elkezdtünk valamit, amit természetesen folytatni szeretnénk. Épp ezért továbbra is fenntartjuk a kapcsolatot az egyesülettel. Nemrégiben például azt kérték tőlünk, hogy próbáljunk valahol a közelben egy köl- csöntornatermet szerezni nekik. De lehetőleg olyat, ami kocsival is megközelíthető, ahol nincs járdaszegély, nem kell lépcsőt mászkálni, de azért legyen öltöző, mosdó, edzőterem ... Mindez kivétel nélkül jogos igény, csak éppen nehezen teljesíthető! De keressük a megoldást, és bízunk benne, hogy rövidesen meglesz a tornaterem ... A kerület jó néhány vállalata, üzeme és intézménye azonban elindított egy országos jelentőségű akciót, aminek kezdeményezői a kerület KISZ-szervezetei voltak. Erről számol be Teksc Lajos, a kerületi KISZ-bizottság ifjúmunkás felelőse: — A kerület KlSZ-szervezetei különféle társadalmi- munka-akciókat szerveztek, s az igy befolyt összegből megvettek a BKV-tól egy kiöregedett autóbuszt. A 20. sz. VOLÁN Vállalat KISZ-esei vállalkoztak az autóbusz átalakítására: beépítettek a hátsó lépcső helyére egy felvonót, ami a rokkant kocsik felemelésére alkalmas, a „dupla biztonság" okából pedig egy rámpát is készítettek a kocsi hátsó részére. A kocsi belsejét is teljesen átalakították, kapaszkodókat, biztonsági öveket szereltek be. Épp most kaptam kézhez az elszámolást: 706 ezer forintba került az átalakítás, tehát az egész akció költsége mintegy egymillió forint. Ezt a teljes egészében „átvarázsolt" autóbuszt szeptember végén átadtuk az IBUSZ-nak. — És miért éppen ők lettek ennek az autóbusznak a gazdái? — Eredetileg a Május 1. úti Mozgássérült Szociális Otthon lakóinak szántuk a buszt, az intézet azonban nem tudta vállalni a fenntartási költségeket. Nincs pénzük gépkocsi- vezetőre, benzinvásárlásra. Az IBUSZ viszont vállalkozott arra, hogy nem csupán a Május 1. úti otthonban, hanem az ország különböző részein élő rokkantak számára szervez kirándulásokat — kedvezményes áron. Ezt a megoldást nemcsak a kedvezményes ár miatt tartjuk előnyösnek, hanem azért is, mert az IBUSZ-nak szándékában áll olyan speciális kirándulások, útvonalak szervezése, ami a tolókocsival közlekedő embereknek sem okoz nehézséget. Ilyen akciókra — úgy tudom — az országban egyetlen utazási iroda sem vállalkozott még. De visszatérek még a 20. számú VOLÁN Vállalatra; a KISZ-es fiatalok továbbra is vállalták az autóbusz garanciális javítását, és — ha szükség lesz rá —, a felújítást is elvégzik majd; tehát az autóbusz átalakítása az első, kezdeti lépés volt részükről. A megkezdett akciót azonban ők is folytatják tovább, s újabb és újabb szocialista brigádok, üzemi kollektívák jelentkeznek és ajánlják fel segítőkészségüket ... A fogyatékosok nemzetközi éve — ha a naptárra nézünk — a végéhez közeledik. Mint láttuk, Angyalföldön nem kezdtek holmi nagyszabású kampány-megmozdulásokat, és látványos ünnepi hírverés sem fémjelezte az idei évet. Csupán elkezdtek valamit, s ez az indulás is túlságosan csendes, szerény, és meglehetősen bátortalan indulás volt. S bár lassan elmúlik az év, a megkezdett program — bízunk benne — folytatódik tovább. Előbb-utóbb elkészül a nyilvántartás, ennek birtokában elemezni lehet maid a kerületi rokkantak és fogyatékosok helyzetét, ki lehet dolgozni a további akciókat, a részletes rehabilitációs tervet és így tovább. Mert a rászorult mozgás- sérültekért cselekvő összefogásra a fogyatékosok nemzetközi éve után is szükség lesz... Révai Valéria ANGYALFÖLD
