Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. december / 3. szám
Huszonöt éve történt ANGYALFÖLD AKKOR IS HŰ MARADT Felnőtt egy nemzedék, amelyiknek már nincsenek emlékei arról a korszakról. Apává, anyává érettek, akik számára nem az idő szelídítette ^történelemmé 1956 őszének keserű, véres napjait. Ha emlékezünk e napokra, őértük tesszük. Hiszen az apák, anyák nemzedéke végigharcolta azt a csatát. A párt élt, lélegzett Povárny Jenőt, a Révai Nyomda nyugalmazott igazgatóját 1956 októbere az Országos Műszaki Könyvtár igazgatójaként érte. Védeni, óvni szerette volna a vandál kezektől a könyvtárban felhalmozott nemzeti kincset, ám az ellen- forradalmi erők nyomására felfüggesztették állásából, mint a párt kipróbált, régi harcosát. Akkor jelentkezett a XIII. kerületi pártbizottságon: munkát, fegyvert kért. — Őrséget szerveztünk — mondja — s én egy szakasz parancsnoka lettem. A pártház akkoriban egyszersmind lakóház is volt, amikor támadni kezdték, az ott lakókat is mentve, védeni kellett. De volt másféle feladatom is. Barátaim, harcostársaim körében nem volt kétséges: érje bármilyen megrázkódtatás, a párt él, lélegzik, csak újra meg kell szervezni sorait. Kruzslák Bélával, Sollner Józseffel — nevüket ma utca viseli Angyalföldön —, id. Ve- néczi Jánossal megalakítottuk a XIII/1-es területi pártszervezetet. Hozzánk tartozott Angyalföld nagy része. Üjpestig, Palotáig. Nyakamba vettem a várost. A külvárosi kutyásmacskás házak némelyikéből az irhámat is nehezen mentettem, és volt, ahol a gazda félt, tétovázott. De sokan feleltek kedvezően a hívó szóra, akik felvették a kapcsolatot a párttal, részesei voltak a termelés, az élet újraindításának. — Kétséges volt, hogy visz- szamehetek-e a könyvtárba, s ha igen, mikor? így minden időmet a pártbizottság, az alapszervezet szervezésének szenteltem. Megalakult a Munkásőrség. A III. század egyik szakaszának parancsnoka lettem. Azé a szakaszé, amelyikben javarészt veteránok — nem egy köztük egykori tizenkilences vöröskatona — fogtak fegyvert a munkáshatalomért. Az ő kitartásuk a legfáradtabb pártmunkásnak is erőt adott. 1957. március 15-én titkára lettem az első — mai fogalmaink szerinti — körzeti pártalapszervezetnek, mely áprilisban 216, az MSZMP tagjai sorába átigazolt kommunistát számlált. Januárban tartottuk az első taggyűlést. S nyáron az alapszervezet tagsága már aktív tevékenységet fejtett ki a lakóbizottsági, kereskedelmi, egészségügyi, házkezelési problémák megoldásáért. Amikor május 27-én kinevezték a Révai Nyomda igazgatójává, Angyalföldön már stabilizálta, rendezte sorait a párt. Szilágyi Sándor 1956-ban a Váci úti Fémszerelvény Gyár igazgatója volt, ezerkétszáz munkás főnöke. Október hu- szonharmadikán éjjel egy teherautónyi fiatal akart bemenni a gyárkapun, hogy segítséget kérjen, mert „a Rádiónál munkásvér folyik”. Az igazgató nem engedte be őket. — A Váci úti üzemekben az éjszakai műszak folyik — mondta — és a munkások dolgoznak. — Szabályosan kirúgták a betolakodókat. — A mi gyárunkban nem volt ellenforradalom — emlékszik, — a kapu fölött egészen addig megmaradt a vörös csillag, amíg hivatalosan nem utasítottak, hogy vegyük le. Akkor aztán, óvatosan, hogy meg ne sérüljön, leszereltük, elcsomagoltuk ... Hamar visz- szakerült a helyére. Persze akadtak hőzöngők is. A nagyhangúnknak szerencsére a fegyverek közelsége is elegendő volt. A kerületi pártbizottságtól tisztes arzenált kaptunk, volt lőszerünk, kézigránátunk is elegendő. Hamarosan megszerveztük a munkásőrséget. Akik éjjel-nappal bent voltunk, azoknak a pártbizottság két nőtagja viselte gondját. Főzték ránk, amíg volt miből. — November 7-én már bent volt mindenki, aki megmaradt a gyárban. Kezdtük volna a munkát, csakhogy nem volt elektromos áram. Honvéd alezredes barátom segítségével a kecskeméti repülőtérről kaptunk egy húsz kilowattos generátort. Ez természetesen nevetségesen kevés volt, de meg tudtuk indítani a termelést. Minden fél napban más-más üzem kapott áramot. Leltárt is készítettünk. Egy szög nem sok, annyi sem hiányzott a gyárból. S amikor november végére helyreállt az áramszolgáltatás, teljes erőnkkel dolgozni tudtunk. Mikor 1957-ben bevezették a nyereségrészesedést, a Fém- szerelvény Gyárnak harminc napja volt. Ma is állítom: ezt annak köszönhetjük, hogy nálunk már javában folyt a termelés, amikor sok helyütt még a viták, szónoklatok uralták az üzemet. December elsején pedig útnak indítottuk az első exportszállítmányt a Szovjetunióba. Addigra a Váci úton már minden gyárban folyt a termelés. Munkások őrizték az erőműveket, az év elejére teljessé vált az angyalföldi munkásőr zászlóalj. A Láng, a Kender-Juta, a Hajógyár egész szakaszt adott. S abban, hogy márciusban nem lehetett újrakezdeni, döntő szerepet játszott ez az erő —■ a munkáshatalom ereje. Eleven tanulságok Tizenhárom nap, mely egyetlen hatalmas, szörnyű detonáció porával, robajával rázta meg az országot. S ugyanennyi sem kellett, hogy újjáélesztéséért harcba induljanak, akiknek helyén volt az eszük, a szívük. Ami negyed- százada történt, annak a történelmi léptekkel mért kartávolságnyi idő sem veheti el ma is eleven tanulságait. Mert akkor a tömegek bizalmának visszaszerzéséhez — aa MSZMP helyes politikájának képviseletében — őszinte beszédre és becsületes kommunista helytállásra volt szükség. S akik helytálltak, azok érdemeit nem kisebbítik a negyedszázados zavartalan építő, alkotó munkában elért sikerek. Fontos titkok tudói ők. s hogy fiaikkal, lányaikkal megosszák tudásukat, jó lenne többet beszélgetni velük! Molnár Zsuzsa KITÜNTETÉSEK November 7. alkalmából kerületünk közéleti tisztség- viselői, társadalmi aktivistái közül az alábbiak részesültek kitüntetésben: A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg dr. Csontos Endre, a XIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja; a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt Sima Gyula tanácstag, a kerületi tanács ellátási és szolgáltatási bizottságának elnöke. A Hazafias Népfront kerületi elnöksége a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt adományozta Lakatos Istvánná, Geisz Ferencné, Erényi Egonné, Németh Gyuláné, Lakics Mária, Mezei Gyuláné, Demeter József, Lukács Imre, Turányi Ferenc. Hama Kálmánná, Horváth Jánosné, Mészáros Imre, Németh György, Gál Sándor, Gasparek Antal, Fekete Béla, Mátéfalvy Györqyné, Bihari István és Kiss Balázs népfront aktivistáknak. Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt kapott 38 kerületi társadalmi aktivista. A Magyar Űttörők Szövetségének Országos Tanácsa a „Gyermekekért” kitüntetést adományozta a Fővárosi JAVSZER Vállalat KISZ-szervezetének, a kerületi Űt- törőház átalakításában végzett kiemelkedő társadalmi munkájuk elismeréseként. ANGYALFÖLD 3
