Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. szeptember / 2. szám
Lakótelepi közösségek versengése Közös otthonunk A nagy kérdés: vajon mitől válik a lakóhely otthonná? Vajon attól-e, hogy a lakásokba mindent megveszünk, amire csak szükség van a kényelmes élethez, hogy a lakásokat díszítjük, ápoljuk, gondozzuk? Vagy attól-e, hogy a lakáshoz jutás semmihez sem fogható örömét átéltük, eljutottunk „az én házam, az én váram” döly- föss égéhez? Az az igény, hogy valamiféle kapcsolat legyen az egyes „vártulajdonosok” között, csak később jelentkezik, és ekkor bizony igen megnő már a távolság vár és vár között. Mire kiderül, hogy az otthon fogalma sokkal több a lakásnál, a lakóhelynél, addigra egyre nehezebb valóban otthonossá tenni életünk tereit. Szociológiai, pszichológiai elemzések tömegével foglalkoznak a betonrengetegek el- embertelenedésével, a lakótelepek elidegenedett légkörével. Üton-útfélen beszélünk ma már erről a nemcsak szűkén vett nagyvárosi problémáról, de a megoldáshoz senki sem tud kész receptet adni, hiszen mindenütt elsősorban az adott környezetben lakó emberekben rejlik a megoldás. Hogy most mégis segítőkezet kívánnak nyújtani a lakótelepeken élők összetalálkozásához, ismerkedéséhez, sőt közös tevékenységéhez, az a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának és Budapest Főváros Tanácsának kezdeményezése. Az ember játékos kedvére számítva bíznak abban: sokan szeretnék, ha lakótelepük szebb, rendezettebb lenne, ha nagyobb lehetőségeket kínálna szórakozásra, sportolásra és játékra, egymás jobb megismerésére, az otthonosabb életre. Ezért is hirdették meg a „Közös otthonunk” című versenyt a főváros lakótelepein élők számára, azaz minden nagyobb lakóközösség játékos kedvű tagjainak, akik kedvet éreznek az augusztus 20-tól jövő júniusig tartó versengésben való részvételhez. A háromszakaszos akció első részében a versenyfeladatok nyolc fajtája kínálja a tennivalókat a társadalmi munkától, a sportnapon keresztül egészen a lakótelepi segítőszolgálat megszervezéséig és a játékos versenyekig minden korosztály részére. A legeredményesebben szereplő lakótelepek kollektívái számára jövő tavasszal versenyt hirdetnek a kiíró szervek, ahol hasonló jellegű feladatokban már közvetlenül mérik össze tudásukat, ügyességüket az egyes kollektívák. A középdöntő már a rádió nyilvánossága előtt zajlik, míg a döntőt a televízió is közvetíti. Végül a győztesek értékes jutalmakban részesülnek, tehát például sport- és játszótér-felszerelést, újonnan létesített barkácsműhely-fel- szerelést és hasonló ajándékokat kapnak az akciót meghirdető és nagy száimú támogató szervtől, vállalattól. A játék örömén, egy ország nyilvánosságának figyelmén, szurkolásán felül minden bizonnyal a csábító nyeremények is sokakat megmozgatnak ebben a nagyszabású akcióban. Mégis nem a verseny, nem is a nyeremények megszerzésének reménye hordozza az igazi távlatokat a játékban, hanem az a lehetőség, amely utat nyit ember és ember, lakóhely és otthon között Reméljük, nemcsak egy évre szólnak majd azok az ismeretségek, barátságok, amelyek így kötődnek, nem csupán egy évig, de generációkon át élvezhetik majd azokat a létesítményeket, amelyeket e nagy akció keretében alakítanak ki saját és gyerekeik számára a lakók. Talán nem túlzott optimizmus, hogy mintegy 150-170 ezer lakásba juttatják el a kiíró szervek kis nyomtatványukat, a részvételi meghívást, és hiszik: kevés helyen kerül ol- vasatlanul a szemétbe, hiszen az otthon fogalmának tágabb voltát egyre többen ismerik fel, és érzik égető hiányát. Tehát itt a jó alkalom: a „Közös otthonunk” játék, amelynek szervezői minden bekapcsolódni vágyót szívesen fogadnak. Nagy Ágnes BEKE ES BARATSAG HÓNAP ANGYALFÖLDÖN A béke és barátság hónap keretében nálunk járt szovjet nőküldöttség tagjai ellátogattak a MEDICOR-ba is ANGYALFÖLD 15 A kerületben rendezett békenagygyűlés előadója dr. Szentist- ványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára volt
