Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1981. szeptember / 2. szám

A tenni akarást szeretnénk cselekvő közreműködésre váltani BESZÉLGETÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT KERÜLETI TITKÁRÁVAL Zavaros József, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának titkára a múlt év végén, a népfrontkongresszusra való készülődés országos lázában került új posztjára. A körzeti bizottságok tiszt­ségviselőivel, aktíváival való találkozá­sok során első benyomásként azt a fel­fokozott várakozást rögzítette, ami An­gyalföldön is jellemezte a kongresszust megelőző időszakot. GAZDAG ÍTRAVALÖ — Látványos, nagy elhatározások nem fogalmazódtak meg ezen a tanács­kozáson — mondja Zavaros József. — Ügy vélem, hogy ez a csendes, minden látványos külsőségtől mentes közös eszmecsere a mindennapokra készített fel bennünket, a hétköznapokra adott gazdag útravalót. Ezen a kongresszuson vált nemzeti programmá a pártkong­resszuson elfogadott politikai program, s előtérbe került néhány olyan fontos kérdés, amire az elkövetkezendő idő­szakban jobban kell figyelnünk. Kulcs, fontosságú kérdés például a szocialista nemzeti egység további erősítése, az egyes társadalmi rétegekkel, a külön­böző korosztályokkal való megkülön­böztetett törődés. Sokat vitatkoztunk azon is, miképp lehetne a szocialista demokrácia jól ismert fórumait még több tartalommal megtölteni, s az is a vita homlokterében állt, hogy a lakos­ság és a társadalmi erők összefogásá­ban rejlő tartalékokat hogyan lehet a jövőben még inkább kiaknázni. — Persze, bármilyen jónak és érté­kesnek minősül nagy általánosságban egy határozat vagy állásfoglalás, a si­ker mégis a végrehajtástól függ... — Éppen ezért kívánunk a jövőben az eddigieknél is nagyobb súlyt helyez­ni arra, hogy megnyerjük ügyünknek a kerület lakóit, hogy megismerjük el­képzeléseiket, hangulatukat, közérze­tüket. Tehát folyamatos, nyílt és őszin­te párbeszédet akarunk folytatni ve­lük. Konkrét eredményekről is számot adhatok: a kerület párt-, tanácsi és társadalmi szervei a kerületfejlesztés ötéves programját széles körű társadal­mi vitára bocsátották, az elmúlt hóna­pokban. öt ilyen fórumot szerveztünk Angyalföld legkülönbözőbb részein, ahol a lakosság széles körétől kértünk és kaptunk véleményt, javaslatot, ötle­tet. REÁLISABB SZEMLÉLET — Érdekes szemléletváltozásra is fel­figyeltünk e fórumok tapasztalatainak végső összegezésekor: a korábbi, hason­ló témájú párbeszédekhez viszonyítva lényegesen ritkábban találkoztunk túl­zó, irreális követelésekkel. Ez nem csu­pán arra utal, hogy a kerület lakóinak többsége tisztában van népgazdaságunk nehéz helyzetével, hanem arra is, hogy az emberekben kezd kialakulni egy reális értékrend. — E fórumok kedvező tapasztalata alapján azt tervezzük, hogy a jövő­ben az éves tervek megvitatásába is bevonjuk kerületünk lakóit. Természe­tesen arra ügyelni fogunk, hogy a la­kosság által megfogalmazott kérések vagy kérdések soha ne maradjanak megválaszolatlanul, tehát legyen ott a fórumokon mindig — egy-egy olyan tisztségviselő vagy szakember, aki nemcsak ígérget vagy elodázza a vá­laszt, hanem érdemben tud felelni az embereknek. — Ez valóban elismerésre méltó szándék, hiszen az embereket leginkább az érdekli: mi történik ma vagy hol­nap a közvetlen környezetükben? — Valóban így van. Az úgynevezett apró-cseprő, látszólág jelentéktelen ügyek erősen kihatnak az emberek hangulatára. Persze, okkal kérdezhe­tik: a lakosság közérzetének befolyáso­lásában, milyen teendő hárul a nép­frontra? Hiszen sem a kerületi nép­frontbizottság, sem a körzeti bizottsá­gok nem végrehajtó szervezetek! A ki­alakult munkamegosztás szerint a nép­frontra a közvetítő, javaslattevő szerep­kör hárul. A jogkörök, hatáskörök és feladatkörök ugyanis pontosan megha­tározottak, például a tanács és a tár­sadalmi szervezetek között. Lényeges azonban, hogy közösen, azonos nyelven politizáljunk a lakossággal. TÁRSADALMI MUNKA — A társadalmi munkaakcióra való mozgósítás például csaknem kizárólag a népfrontszervek feladata. — Mégpedig rendkívül felelősségtel­jes feladat! Hiszen sem a célok kijelö­lésében, sem az előkészítés, a szerve­vezés vagy a lebonyolítás során nem követhetünk el sok hibát. Az idén ta­vasszal már kiálltunk egy próbát: má­jus közepén szerveztünk egy nagysza­bású akciót a kerület rendjének, tisz­taságának fokozása érdekében —ez kiválóan sikerült. Nem csupán az el­végzett munka értékét tekintve, bár ez is jelentős, hiszen csaknem ötezer ember vett részt az akcióban, összesen ■46 ezer órát dolgoztak, s ennek értéke megközelíti az ötmillió forintot. A vég­zett munkáért köszönet és elismerés il­let minden résztvevőt. — Hozzáteszem: a jövőben többet kell közösen tennünk azért, hogy a kerü­letszépítés, a tisztasági akciók ne csu­pán egy-egy kampánymegmozdulás programjába épüljenek bele. Legyen folyamatos ez a munka! Mint ahogy a meglevő értékeink megóvására is job­ban kell ügyelnünk a jövőben. Nem­csak azokra a parkokra, játszóterekre kell vigyázni, amelyeket a kerület la­kói maguk csináltak: óvni, őrizni kell a FŐKÉRT által létesített parkjainkat is, vagy azokat a játszótereket, amiket a kerületi fejlesztési alapból finanszí­roztak — és így tovább. — Beszéljünk valamit a legközeleb­bi terveikről! TÖRŐDNI AZ IDŐSEKKEL — A kerületben élő nyugdíjasokkal való foglalkozást emelném ki elsősor­ban. Eddig is, s a jövőben is megkülön­böztetett figyelmet fordítunk rájuk. Angyalföldön harmincötezer nyugdíjas él, az ő munkájuk gyümölcsét élvezzük mi, a mai generáció. Ugyanakkor ránk hárul az a kötelesség, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, békés éveket biztosít­sunk nekik. Ami nem csupán azt jelen­ti, hogy — amennyire lehet — teher­mentesítjük őket a nyomasztó anyagi gondoktól. A feladat jóval több, vagy ha úgy tetszik, látszólag kisebb jelen­tőségű ennél. Növelni szeretnénk pél­dául a gondozásukra vállalkozó aktívák számát, ebben a fiataloktól az idősebbe­kig mindenkire hárul feladat. Annál is inkább, hiszen maguk a nyugdíjasok sem vehetők egy kalap alá, ők is erő­sen szelektálódnak. Jó néhányan még a nyugdíj mellett is aktív keresők; van­nak, akik már nem dolgoznak, de jó egészségi állapotnak örvendenek; és van köztük, aki részleges vagy teljes ellátásra, gondozásra szorul. Nem mindegy tehát: melyikükkel, hogyan foglalkozunk? Azt tudjuk viszont, hogy sokan csupán arra várnak: bár csak ne éreznék magukat olyan magányos­nak ... Ezért szeretnénk őket még na­gyobb számban bevonni a lakóhelyi köz­életbe, s tervezzük afféle nyugdíjas­klubok kialakítását is, ahol nap mint nap eltölthetnek néhány órát, kulturált körülmények között. A kerület nyugdí­jas és aktív pedagógusainak bevonásá­val természetesen vonzó programot szeretnénk szervezni számukra ezekben a klubokban, hogy ne csupán a kártya és a televízió jelentse az egyetlen szó­rakozást. — Azon is sokat törjük a fejünket: miképp lehetne az Angyalföldön élő humán és műszaki értelmiséget meg­nyerni kerületfejlesztési programunk végrehajtásához. Arra gondolunk, hogy egy orvos vagy építészmérnök talán nem szívesen jön el ásni, kapálni, ha mondjuk egy játszótéren szervezünk társadalmi munkát. De a szakmai hoz­záértésüket és tapasztalataikat kiválóan tudnánk kamatoztatni például akkor, ha egy orvosi rendelőt szándékozunk valahol felépíteni. Tehát elsősorban a tudásukat, szakmai véleményüket igé­nyelnénk. — Mert sokan, nagyon sokan élnek itt Angyalföldön, akik tettekkel is szí­vesen segítenének a kerület fejleszté­sében, gazdagításában. Ezt a tenni aka­rást szeretnénk a mindennapok mun­kájával cselekvő közreműködéssé vál­toztatni — mondotta befejezésül a Hazafias Népfront titkára. Révai Valéria ANGYALFÖLD 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom