Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. szeptember / 2. szám
A tenni akarást szeretnénk cselekvő közreműködésre váltani BESZÉLGETÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT KERÜLETI TITKÁRÁVAL Zavaros József, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának titkára a múlt év végén, a népfrontkongresszusra való készülődés országos lázában került új posztjára. A körzeti bizottságok tisztségviselőivel, aktíváival való találkozások során első benyomásként azt a felfokozott várakozást rögzítette, ami Angyalföldön is jellemezte a kongresszust megelőző időszakot. GAZDAG ÍTRAVALÖ — Látványos, nagy elhatározások nem fogalmazódtak meg ezen a tanácskozáson — mondja Zavaros József. — Ügy vélem, hogy ez a csendes, minden látványos külsőségtől mentes közös eszmecsere a mindennapokra készített fel bennünket, a hétköznapokra adott gazdag útravalót. Ezen a kongresszuson vált nemzeti programmá a pártkongresszuson elfogadott politikai program, s előtérbe került néhány olyan fontos kérdés, amire az elkövetkezendő időszakban jobban kell figyelnünk. Kulcs, fontosságú kérdés például a szocialista nemzeti egység további erősítése, az egyes társadalmi rétegekkel, a különböző korosztályokkal való megkülönböztetett törődés. Sokat vitatkoztunk azon is, miképp lehetne a szocialista demokrácia jól ismert fórumait még több tartalommal megtölteni, s az is a vita homlokterében állt, hogy a lakosság és a társadalmi erők összefogásában rejlő tartalékokat hogyan lehet a jövőben még inkább kiaknázni. — Persze, bármilyen jónak és értékesnek minősül nagy általánosságban egy határozat vagy állásfoglalás, a siker mégis a végrehajtástól függ... — Éppen ezért kívánunk a jövőben az eddigieknél is nagyobb súlyt helyezni arra, hogy megnyerjük ügyünknek a kerület lakóit, hogy megismerjük elképzeléseiket, hangulatukat, közérzetüket. Tehát folyamatos, nyílt és őszinte párbeszédet akarunk folytatni velük. Konkrét eredményekről is számot adhatok: a kerület párt-, tanácsi és társadalmi szervei a kerületfejlesztés ötéves programját széles körű társadalmi vitára bocsátották, az elmúlt hónapokban. öt ilyen fórumot szerveztünk Angyalföld legkülönbözőbb részein, ahol a lakosság széles körétől kértünk és kaptunk véleményt, javaslatot, ötletet. REÁLISABB SZEMLÉLET — Érdekes szemléletváltozásra is felfigyeltünk e fórumok tapasztalatainak végső összegezésekor: a korábbi, hasonló témájú párbeszédekhez viszonyítva lényegesen ritkábban találkoztunk túlzó, irreális követelésekkel. Ez nem csupán arra utal, hogy a kerület lakóinak többsége tisztában van népgazdaságunk nehéz helyzetével, hanem arra is, hogy az emberekben kezd kialakulni egy reális értékrend. — E fórumok kedvező tapasztalata alapján azt tervezzük, hogy a jövőben az éves tervek megvitatásába is bevonjuk kerületünk lakóit. Természetesen arra ügyelni fogunk, hogy a lakosság által megfogalmazott kérések vagy kérdések soha ne maradjanak megválaszolatlanul, tehát legyen ott a fórumokon mindig — egy-egy olyan tisztségviselő vagy szakember, aki nemcsak ígérget vagy elodázza a választ, hanem érdemben tud felelni az embereknek. — Ez valóban elismerésre méltó szándék, hiszen az embereket leginkább az érdekli: mi történik ma vagy holnap a közvetlen környezetükben? — Valóban így van. Az úgynevezett apró-cseprő, látszólág jelentéktelen ügyek erősen kihatnak az emberek hangulatára. Persze, okkal kérdezhetik: a lakosság közérzetének befolyásolásában, milyen teendő hárul a népfrontra? Hiszen sem a kerületi népfrontbizottság, sem a körzeti bizottságok nem végrehajtó szervezetek! A kialakult munkamegosztás szerint a népfrontra a közvetítő, javaslattevő szerepkör hárul. A jogkörök, hatáskörök és feladatkörök ugyanis pontosan meghatározottak, például a tanács és a társadalmi szervezetek között. Lényeges azonban, hogy közösen, azonos nyelven politizáljunk a lakossággal. TÁRSADALMI MUNKA — A társadalmi munkaakcióra való mozgósítás például csaknem kizárólag a népfrontszervek feladata. — Mégpedig rendkívül felelősségteljes feladat! Hiszen sem a célok kijelölésében, sem az előkészítés, a szervevezés vagy a lebonyolítás során nem követhetünk el sok hibát. Az idén tavasszal már kiálltunk egy próbát: május közepén szerveztünk egy nagyszabású akciót a kerület rendjének, tisztaságának fokozása érdekében —ez kiválóan sikerült. Nem csupán az elvégzett munka értékét tekintve, bár ez is jelentős, hiszen csaknem ötezer ember vett részt az akcióban, összesen ■46 ezer órát dolgoztak, s ennek értéke megközelíti az ötmillió forintot. A végzett munkáért köszönet és elismerés illet minden résztvevőt. — Hozzáteszem: a jövőben többet kell közösen tennünk azért, hogy a kerületszépítés, a tisztasági akciók ne csupán egy-egy kampánymegmozdulás programjába épüljenek bele. Legyen folyamatos ez a munka! Mint ahogy a meglevő értékeink megóvására is jobban kell ügyelnünk a jövőben. Nemcsak azokra a parkokra, játszóterekre kell vigyázni, amelyeket a kerület lakói maguk csináltak: óvni, őrizni kell a FŐKÉRT által létesített parkjainkat is, vagy azokat a játszótereket, amiket a kerületi fejlesztési alapból finanszíroztak — és így tovább. — Beszéljünk valamit a legközelebbi terveikről! TÖRŐDNI AZ IDŐSEKKEL — A kerületben élő nyugdíjasokkal való foglalkozást emelném ki elsősorban. Eddig is, s a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordítunk rájuk. Angyalföldön harmincötezer nyugdíjas él, az ő munkájuk gyümölcsét élvezzük mi, a mai generáció. Ugyanakkor ránk hárul az a kötelesség, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, békés éveket biztosítsunk nekik. Ami nem csupán azt jelenti, hogy — amennyire lehet — tehermentesítjük őket a nyomasztó anyagi gondoktól. A feladat jóval több, vagy ha úgy tetszik, látszólag kisebb jelentőségű ennél. Növelni szeretnénk például a gondozásukra vállalkozó aktívák számát, ebben a fiataloktól az idősebbekig mindenkire hárul feladat. Annál is inkább, hiszen maguk a nyugdíjasok sem vehetők egy kalap alá, ők is erősen szelektálódnak. Jó néhányan még a nyugdíj mellett is aktív keresők; vannak, akik már nem dolgoznak, de jó egészségi állapotnak örvendenek; és van köztük, aki részleges vagy teljes ellátásra, gondozásra szorul. Nem mindegy tehát: melyikükkel, hogyan foglalkozunk? Azt tudjuk viszont, hogy sokan csupán arra várnak: bár csak ne éreznék magukat olyan magányosnak ... Ezért szeretnénk őket még nagyobb számban bevonni a lakóhelyi közéletbe, s tervezzük afféle nyugdíjasklubok kialakítását is, ahol nap mint nap eltölthetnek néhány órát, kulturált körülmények között. A kerület nyugdíjas és aktív pedagógusainak bevonásával természetesen vonzó programot szeretnénk szervezni számukra ezekben a klubokban, hogy ne csupán a kártya és a televízió jelentse az egyetlen szórakozást. — Azon is sokat törjük a fejünket: miképp lehetne az Angyalföldön élő humán és műszaki értelmiséget megnyerni kerületfejlesztési programunk végrehajtásához. Arra gondolunk, hogy egy orvos vagy építészmérnök talán nem szívesen jön el ásni, kapálni, ha mondjuk egy játszótéren szervezünk társadalmi munkát. De a szakmai hozzáértésüket és tapasztalataikat kiválóan tudnánk kamatoztatni például akkor, ha egy orvosi rendelőt szándékozunk valahol felépíteni. Tehát elsősorban a tudásukat, szakmai véleményüket igényelnénk. — Mert sokan, nagyon sokan élnek itt Angyalföldön, akik tettekkel is szívesen segítenének a kerület fejlesztésében, gazdagításában. Ezt a tenni akarást szeretnénk a mindennapok munkájával cselekvő közreműködéssé változtatni — mondotta befejezésül a Hazafias Népfront titkára. Révai Valéria ANGYALFÖLD 3
