Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. március / 1. szám
A Róbert Károly krt. és a Gidófalvy Lajos utca sarkán levő emléktáblánál minden év januárjában összejönnek azok az antifasiszta harcosok, akik 1944 őszétől 1945. január elejéig az akkori Vilmos főherceg laktanyában aXIII/l-es KISKA alakulatnál teljesítettek szolgálatot, hogy hajdani parancsnokukra, Gidófalvy Lajosra, a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom jelentős személyiségére emlékezzenek. Ki volt Gidófalvy Lajos, mivel érdemelte ki, hogy Angyalföldön utca őrizze az emlékét? 1901. január 1-én született. Édesapja vasúti pályaőr volt, aki csekély fizetéséből és kevéske földjének termeséből tartotta el két fiát és egy lányát Legidősebb fia, Lajos, 1918-ban a marosvásárhelyi kereskedelmi iskolában érettségizett és még ugyanabban az évben felkerült Budapestre. 1927 és 1932 között katonai szolgálatot teljesített, majd napidíjas tisztviselő, később a Divatcsarnokban elárusító lett. 1936 és 1938 között a Kistext-ben dolgozott. Közben 1933-ban megnősült. 1938-ban ismét behívták Horthy hadseregébe, és tiszti tanfolyamra irányították. Annak elvégzése után a legalacsonyabb tiszti — zászlósi — rendfokozattal hivatásos állományba vették és kinevezték Angyalföldre levente körzetparancsnoknak. Gidófalvy angyalföldi szolgálati helyén olyan munkásközegbe került, ahol gyakran nyílt alkalma fiatal és idősebb munkásokkal való beszélgetésekre, megismerte életüket, nehéz sorsukat, gondolkodásukat. Ez a környezet jelentősen hozzájárult a negyvenedik éve felé közeledő ember arculatának alakításához. Politikai nézeteit tekintve igen mesz- sziről, nacionalista alapról indult, de amikor a hazafiságról beszélt, burkolt formában mindig utalt arra, hogy történelme során milyen sokszor fenyegeti- te országunkat a germán veszedelem. Elítélte a háború előtt és alatt hozott faji megkülönböztető törvényeket, amelyekben az emberiesség elveinek meg- csúfítását látta. Humánusan gondolkodó, becsületes hazafi volt, aki gyűlölte a hazánkat megszálló németeket és nyilas bérenceiket. így jutott el a fasizmus elleni harc tudatos vállalásához, a kommunistákkal és más baloldali erőkkel való összefogás szükségszerűségének a felismeréséhez. 1914 szeptemberében 96 .tagú nemzetőr századot szervezett, főleg fiatalokból és idősekből, akikkel a Vilmos laktanyába települt. A nyilas hatalomátvétel UTCANEVEK ŐRZIK EMLÉKÜKET Gidófalvy Lajos után a nemzetőrséget feloszlatták és Gidófalvy főhadnagy a XIII/1-es honvéd kisegítő karhatalmi század parancsnokhelyettese lett; alakulata a gyors létszámnövekedés következtében rövidesen zászlóaljjá fejlődött. A Vilmos laktanya ezekben a hetekben a legkülönbözőbb emberek gyülekezőhelyévé vált: sok volt köztük a szinte gyerekszámba menő fiatal, a frontszolgálatról visszamaradt és itt jelentkező katona, de voltak itt illegalitásban dolgozó kommunisták és vallási hovatartozásuk, származásuk miatt üldözöttek is. Gidófalvy mindenkit szívesen látott az alakulat soraiban, aki Kik hajnalban a földekre mennek, sokuk hátán, karján ott a gyermek, kik gépeket bűvölnek éjjelente, zúgó fejjel, alvatlan, gémberedve. kik cipekednek, mosnak és vasalnak, perlekednek — bár akár a falnak — azok nevét himnusz zengcdezze! Kik szőlőtőkék közt görnyedezve. könnyük hordókba kapálják bele, kik irodákban teát, kávét főznek, partjain a hamis örömöknek, kik szövőgépnél álmokat temetnek élén egy hosszú, végtelen menetnek, azok nevét himnusz zengedezze! Kik főnökként parancsot osztogatnak, titkon csúfság- és gúny-mérget nyakainak, kik utcasarkon árusítják testük — s nem volt egyetlen derűs, boldog estjük —, kik markot szednek és szilvát aszalnak, s szomjúsággal áldoznak a napnak, azok nevét himnusz zengedezze! Kik gyermeket évről évre szülnek, gyár és otthon közt Krisztusként feszülnek kik maguk élnek társtalanul, árván. hideg ágyban, de a maguk lábán, kik lopva sírnak és örömtelén. sohse tudják meg, mi a szerelem, azok nevét himnusz zengedezze! Nem! A himnusz nem gyógyír a sebre! Csak porhintés a lelkiismeretre — himnusz helyett szép szó, szív-varázslat, kézfogás, mely nőben szól a társnak, és erős kar, mely csak emel egyre, társat, nőt és anyát védelmezve — és segítve, mindig csak segítve ... Bíró András hajlandó volt valamit tenni a fasizmus tobzódásának megrövidítéséért, s befogadta azokat is, akik a laktanyát biztonságos búvóhelynek vélték a nyilas rémuralom végnapjaiban. Az alakulat feladata hivatalosan pályaudvarok, gyárak, hidak és más fontos objektumok őrzése volt. Titokban azonban nyilasok lefegyverzésére, nemegyszer fizikai megsemmisítésükre is vállalkoztak, több fegyveres akciót is végrehajtottak, így pl. a Petneházy utcai nyilasház ellen. „ Kapcsolatot teremtettek az újpesti kommunistákkal is, akik közül huszonkét személyt egyenruhával, okmányokkal és fegyverekkel láttak el. Több visz- szaemlékező egybehangzóan vallja, hogy Gidófalvy főhadnagy kapcsolatban állt Raoul Wallenberg svéd diplomatával is, aki az üldözöttek megmentésén fáradozott. A KISKA zászlóalj antifasiszta tevékenysége nem maradt titok a fasiszták számára sem. 1945. január 8-án — tehát közvetlen Angyalföld felszabadulása előtt — hajnali öct órakor nyilasok és tábori csendőrök vették körül a Vilmos laktanyát. A kapuőrségen rajtaütve, behatoltak a laktanyába, álmukban lepték meg és lefegyvereztók az ott tartózkodó embereket. Az elfogottakat a hírhedt Andrássy úti nyilasházba kísérték. Gidófalvy Lajos a rajtaütés időpontjában lakásán tartózkodott és ott értesült az alakulat felszámolásáról. Ettől kezdve szűkebb itörzskarának tagjaival együtt bujkálnia kellett és a Belvárosban, az Erzsébet-híd körüli harcokban halt hősi halált. A honvédelmi miniszter 1948. október 13-án kelt rendeletében a vértanú- halált halt Gidófalvy Lajos főhadnagyot őrnaggyá léptette alő. A Fővárosi Tanács 1970-ben a korábbi Ágyú utca nevét Gidófalvy Lajos utcára változtatta s az egykori Vilmos laktanya falán emléktáblát helyezett el. Gazsi Lajos hadtörténész több esztendős kutatómunkájának eredményeként 1972-ben megjelent „Egy zászlóalj krónikája” című könyvében állít emléket a hős antifasiszta tisztnek és a XIII/1-es KISKA zászlóaljnak. J .J. ANGYALFÖLD 17 Himnusz helyett A VILÁG LÁNYAINAK, ASSZONYAINAK
