Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. március / 1. szám
tértekezletről /lARJKA „OVO NÉNI" Amikor megismerkedtem vele, nte önkéntelenül az ötlött fel nnem: ez a törékeny fiatal lány gyan birkózhat meg a mese- undás, a játék, nem egyszer a ermekcipelés mindennapos ndjaival? Azt már korábban itam, hogy az édesanyja is ónő. Ma olyan ritka dolog, hogy új generáció ne akarjon mást nálni, mint a szülei, elődei.- Nem gondoltad, hogy ki- ;sz a sorból, amikor „maradi időn” édesanyád nyomdokaiba »SZ? Sólyom Mária elmosolyodik, amében különös dac villan, ír-már azt hittem, vitatkozni ;, de csak meggyőzött, mint a íreket, aki nem látja még a léeget, csak a felszínt.- A lázadás divat — mondja de az is lehet, hogy helykere- is. Aki viszont megtalálja het a világban, mert tényleg nzódik valami hivatás iránt, nak energiáját nálunk lekötik elkészülés és az elkötelezettség tdjai. Engem is szerettek, mint érmeket. S így szerettem ig én is a gyermekeket. Így tem óvónő.- Igaz-e az, hogy egy óvónő k a gyermekvilágban él? Vrca ismét felderül, elnézően solyog.- A hivatásomnál fogva egész x>mat a gyermekek közt tölti. A gyermek nem kicsinyített nőtt, a gyerekek világa külön ág. Saját törvényei vannak, de minden gyermek-generáció- í egy elkövetkező évtized ifjú, jd felnőtt társadalmát érzéke- í. Ehhez viszont kapcsolatban 1 lennem a szülőkkel.- S kaptál-e életcéljaidhoz se- iéget?- Amikor a XIII. kerületbe ke- tem, itt már működött egy inéi KISZ-alapszervezet. Azokállt, akik hozzám hasonlóan tdolkodtak. Itt lettem alapszereti szervező titkár. A gond- nat, amelyekkel itt küzköd- i, és a javaslataimat ngm rej- em véka alá a pártgyűlése- i sem.- Mik voltak ezek a gondok és as latok?- Nehéz volna elsorolni. Talán lyi elég, hogy a hatékonyabb nka, az odaadóbb nevelői fog- :ozások, a szülők bevonása, tö- és a családdal, a munkafegyemegszilárdítása, vagy annak Vitatása, hogy egy-egy gyer- ckonfliktus mögött milyen érproblémák húzódnak . .. ■ Egyszóval felfedezték ben- a közösségi érdekekkel törőembert és így lettél küldött. ■ Hogy milyen indítékok alapválasztottak meg küldöttnek, nem tudom. Nem is kérdezAzt viszont igen, hogy ha már én képviselem a közösségemet, mivel tudnék hozzájárulni a kongresszusi irányelvekben megjelölt feladatok konkretizálásához. — Milyen feladatokat vállaltak KISZ- és pár talapszervezetednek tagjai a kongresszusra készülve? — Az, hogy óvónők vagyunk, meg is határozza, hogy a kerületért, az itt élő szülők nyugodt munkakörülményeiért dolgozunk és a legmesszebbmenőkig ellátjuk, gondozzuk a reánk bízott gyerekeket. Ezen túlmenően a társadalmi munkánk is mind-mind kapcsolódik az óvodához, a munkahelyünkhöz. Hogy konkrétumokat is mondjak: alapszervezetünk — a takarékosság jegyében — vállalta, hogy a meglevő játékokat karbantartja, kijavítja, s bábokat is készít. Van olyan óvoda, ahol az udvari, kerti - játékokat lefestették az óvónők, az óvodai dolgozók. KISZ-alapszervezet ünk patronálásával meghonosítottuk kerületünkben az óvodás olimpiai mozgalmat. Hogy ez mit jelent, nehéz volna elmesélni. Nemcsak szervezést, felkészítést, de a vesztesek vigasztalását is. S természetesen a versenyzők jutalmazására .ajándékok készítését. — És most valamit a küldöttér- tekezleti tarsolyodból. — Szeretnénk jobban összekovácsolni az angyalföldi óvónők közösségét. Szeretnénk egy szervezett közművelődési program keretében nemcsak saját önképzésünkről, szórakozásunkról gondoskodni, hanem megismerkedni az óvoda falain kívüli munkásifjúság életével, gondjaival is. Jó lenne módot találni arra is, hogy a fiatal anyáknak nevelési tanácsadást, bemutató játékfoglalkozásokat, kiállításokat szervezzünk. Lehet, hogy mindez ma még álmodozásnak tűnik, de a mai rohanó időben ez nem álom, hanem munkánk önkontrollja, a jövővel számot vető gondolkodás. Kun Edit Egy villanyszerelő a Lángból Laáunga István első mondata: ugye, nem rólam ír, hanem a gyárról? Ez a rokonszenves szerénység azután a beszélgetés több fázisában is visszatér, pedig ha valakinek, akkor éppen ennek a 37 éves villanyszerelő csoportvezetőnek nincs oka szégyenlősnek lennie. Tizennyolc éve a Láng törzsgárdistája — már az édesapja is itt dolgozott —, 14 éve tagja a pártnak, volt már alapszervezeti KISZ-titkár, alapszervezeti pártvezetőségi tag, vállalati pártbizottsági tag, alapszervezeti párttitkár, most pedig az MSZMP Láng-gyári bizottságának szervező titkára. Technikumot, marxista középfokú iskolát, egyéves pártiskolát végzett, a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemén mind a három szakosító tárgy államvizsgáját letette, mindemellett példás családapa, öt- és hétéves fiaira is marad ideje. A Munka Érdemrend bronz fokozata akkor sem került „rossz helyre”, ha maga Ladunga István úgy véli: volt vagy harminc dolgozótársa, idősebb kollégák, akik ugyanúgy megérdemelték volna... Most a tíztagú vállalati küldöttség tagjaként jött el a kerületi pártértekezletre. Legyen, amint a kívánja: beszéljünk az egyes ember helyett inkább a kollektíva munkájáról, eredményéről. — Az 1979-ben meghirdetett kongresszusi és felszabadulási szocialista munkaversenyhez — mondja — augusztus 15-én, a szocialista brigádvezetők értekezletén csatlakoztunk külön felajánlásainkkal. Mindenekelőtt a paksi atomerőművel kapcsolatos vállalásainkat említeném: a hőcseré- lőkhöz 137 készülék elkészítését vállaltuk. Ebből 129-et már a határidő előtt három hónappal leszállítottunk. A Szovjetuniónak szállítandó integrációs hőcserélők ugyancsak fontos Láng-gyártmányok. Ezekből a vállalás értelmében tizenhárom helyett huszonhét darabot szállítottunk le. Külön, említésre rhéltó fejezete a Láng-gyáriak vállalásának az, ami a Gagarin Hőerőművel volt kapcsolatos. A 217 megawattos turbina hibásodott meg ott, és a kiesése miatti veszteség napi egymillió forintba került a népgazdaságnak. Október 15-re vállalta a Láng kollektívája a turbina kijavítását — és szeptember harmincadikára elkészültek vele. Adjuk össze: csak ez az egy vállalás 15 millió forintos veszteségtől Kímélte meg az államháztartást. — És akkor még szó sem esett a tőkés importot megtakarító 16 konténerkazánról és öt vízelőkészítőről, amelyekkel a Fővárosi Tanács hordozható fűtőmű formájában lakótelepek távfűtését oldja meg. — Napjainkban a takarékosság is fontos feladat... — Mi sem felejtettük el! 21,8 millió forintnyi anyag- és energiamegtakarítást vállaltunk, 25,6 millió forintot teljesítettünk. — A kongresszusi műszakok vállalásához természetesen szintén csatlakoztunk: a március hu- szonkettediki műszak várható eredményeként 170 ezer forintot utalunk majd át gyermek- és más szociális intézmények fejlesztésére. — Amit most mond, az már érinti a következő kérdést is: mit tesznek a Láng-gyáriak a kcrü- tért? — Csak két példát említek, de ezek eléggé szemléletesek: az „Egy üzem — egy iskola” akció keretében a Váci út 89. szám alatti közgazdasági szakközépiskolát patronáljuk, 1976 óta. Egyebek között az iskola ünnepi dekorációinak elkészítését vállaltuk, de a nyári szünetekben sem tétlenkednek dolgozóink: a tornatermet is rendbehozták, az ajtókat, ablakokat rendbetették, festették, mázolták, egyszóval ahol tudnak, segítenek azért, hogy a gyerekek minél jobb körülmények között tanulhassanak. Arról sem feledkezünk meg, hogy a kerület vá-r ros- és utcaképe szempontjából sem mindegy: milyen külsővel tekintenek a Váci úti üzemek, vállalatok a kerület főütőerére? Ezért négy és fél millió forintos költséggel rendbehoztuk, megszépítettük a gyár Váci úti homlokzatát. — Ha mindezt nem is mondjuk el a pártértekezleten, az angyalföldi küldöttek akkor is tudják: a Láng-gyáriakra az ország, a főváros, a kerület mindig számíthat. Mert a Lángban „nem alszik ki a láng”. Szatmári Jenő István
