Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. március / 1. szám
BRIGÁD A LAKÓK SZOLGÁLATÁBAN A kora reggeli órákban gyülekeznek a XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat hibaelhárító szolgálatának kekiszínű overállba öltözött dolgozói. A munkaidő hivatalosan 7 órakor kezdődik, de az idő tájt már csak az építésvezetők vagy a művezetők találhatók odabenn. A 'többieket a kerület legkülönbözőbb pontjaira szólította a lakosság. Huszonegy zöld-sárga színű gépkocsi szállítja a dolgozókat. Nagy a létszám, ezért a többség gyalog megy a helyszínre. Ebben a kérdésben — mint mindenben — az esemény határozza meg, ki men jen lábon, ki keréken... A munkaidő egyébként délután 5 órakor véget érne, de rendkívüli esetben — ilyen rengeteg van — visszafordulnak a brigádok. A brigádok, vagyis a vízvezetékszerelők, villanyszerelők, kőművesek, tetőfedő-bádogosok. Mert van egy jóval nagyobb brigád is. A neve Rakéta szocialista brigád. Több mint negyven tagot számlál, zömében törzsgárdatagokat. öt-tíz-húsz, sőt 25 éves munkaviszonynyal rendekező, megbízható szakembereket. Nem mintha a brigádon kívüliek nem volnának ugyanilyenek. Csakhogy ők vezető beosztást töltenek be, s bár gondban, örömben együtt vannak a brigáddal, mégis csak kívülről drukkolhatnák. Oe hát ez sem változtat azon, hogy ahányan csak léteznek, a kerület lakosságáért dolgoznak. Brigádtagnak lenni itt megtiszteltetés. Pedig roppant szigorúak a „játékszabályok”: a munkalap szent. Azután aki egyszer is késik a hónapban, a brigád- kollektíva előtt felel, s az önkormányzat — amelyben Dudás Szilveszter szakszervezeti főbizalmi is helyet foglal — anyagilag is felelősségre vonja. Szeszes italt inni például a legszigorúbban tilos. A bérlőtől ugyanúgy nem szabad elfogadni, mint bemenni az italboltba, s fölhajtani egy kupicával. De hát már vagy öt éve nincs napirenden efféle téma. Talán azért sincs, mert a hibaelhárításnál dolgozók egy,tői egyig válogatott legények, erkölcsi bizonyítvány nélkül föl sem veszik őket. — Mit jelent az, hogy hibaelhárító szolgálat? — kérdezem Müller Józsefet, a szolgálat vezetőjét. — 1980. január 1-ig gyorsszolgálat néven szerepeltünk. Most megváltozott az elnevezés, de a lényeg maradt: közvetlen telefonhívásra megyünk, és 24 órán belül elhárítjuk a hibát; csőrepedést, rövidzárlatot, ereszcsorgást, vakolatomlást ... Feladatunk az életveszélyelhárítás. — Magam is sokat tárcsáztam a 20— 30—60-at, de elfogyott a türelmem. Folyvást „mással beszélt”. — Tudjuk, de hát csak egy vonalunk van ... Nem ritkán, mire megkapnak minket, köszönés nélkül azzal kezdik: „órák óta hívom magukat, azóta akár el is csónakázhattam volna magukhoz, a Fáy utcába.” A zsörtölődés nem alaptalan, de hát meg kell érteni: egy telefon csak egy telefon! Amíg nem lesz több, csak azáltal segíthetünk, ha rendszeresen felkeressük a hat házkezelőséget, s az oda beérkező panaszokról informálódunk. — Milyen panaszokról? Müller József úgy néz rám, mintha azt mondtam volna magamról, hogy nem lakom sehol. „Hát létezik még lakó, aki ne botorkált volna sötét lépcsőházban, nem matatott leolvadt frizsi derben, nem bosszankodott tetőbeázás miatt?” — Látta a tévé szilveszteri műsorát? — kérdez vissza. — Ha igen, akkor jót mulatott a paródián, amely a karbantartókat figurázta ki. Nos', közülünk nem nagyon nevetett senki, mi ugyanis szigorúan befejezzük, amit elkezdtünk. Ha bontunk, falazunk, sőt csempézünk is. Persze, ha egy erkély készül leomlani, akkor csak a szöget és kalapácsot használjuk az ajtó rögzítésére. Erkélyépítésre még nem vagyunk kiképezve, azaz január 1-től van .már egy ácsunk is, aki közvetlen életveszély esetén aládúcol ... Egyszóval a tömegkommunikációnak tényleg témát kéne váltani s nem folyvást ugyanazt a lovat ütni... — A Rakéta szocialista brigád vállalásai között nemcsak a mennyiség a döntő, hanem a minőség is — veszi át a szót Farkas Árpád brigádvezető. — Nem szoktunk rendetlenséget hagyni magunk mögött. Mi is szeretjük a szép környezetet. Sok-sok környezetvédelmi mintautca, „minipihenő” őrzi a kezünk nyomát. Az már megint egy másik kérdés, hogy mi a Vöröskereszt felkérésére megcsináljuk, majd kiszáll egy másik vállalat és föltúrja! Az embernek vérzik a szíve. Szocialista szerződést kötöttünk a kerületi Hazafias Népfronttal, a Fürst Sándor utcai zeneiskolával, hogy minden épülethibát soron kívül, társadalmi munkában elvégzőnk. Fekvő beteg öregeket támogatunk. Múltkoriban a Mauithner Sándor utcai iskolában zuhogott a víz. Rögvest küldtünk egy daruskocsit. De a számlát nem. A gyerekeknek, öregeknek elsőbbsége van mi- nálunk... Tanulunk. Magam mester- szakmunkás-képzőbe járok, de tíz brigádtársam van jelenleg továbbképzésen. Alapvető, hogy több szakmánk is legyen. — Magukat tehát szeretik a kerületben? — Ha a július 1-én bevezetett vá- laszlevelezőlap-rendszent tekintem, azt, hogy 398 lap közül 378 dicséretet tartalmazott; egyértelmű az igen — feleli Müller József. — De ezek csak szúrópróbák. Hova jön ez a szám az évi 23 862 hibaelhárításhoz, plusz a 904 helyreállításhoz képesít? De hát nem egyformák az emberek. Némelyek kihívnak minket, aztán mikor megyünk, zárt ajtókra lelünk. Vagy kiderül, hogy az alant jelentkező hiba oka valójában egy emelettel följ.ebb van. A fönti lakó viszont nem hajlandó beereszteni minket. A Dráva utoa 12-be két esztendeig járt bizottság bizottságra egy kéménydugulás miatt, amelynek következtében egy beteg asszony bojleré nem működött. Mikor végre bejutottunk a kérdéses lakásba, fél óra alatt végeztünk ... De azért vannak ellenpéldák. Ruskó András művezető az elmondhatója, hogyan hálálkodtak a Váci út—Forgách utca sarkán levő ABC-áruház dolgozói, amikor a szétszakadt vízvezetékrendszer miatt úszó raktár tartalmát a gyors beavatkozás segítségével megmentette a szolgálat. A Szent István körút 30-ban levő élelmiszer-áruházba szintén életveszély miatt mentek ki. Kihívták a tűzoltókat is, és a mintegy ötórás forgalmi akadályt önkéntes rendőrök segítségével hidalták át. Számtalanszor mentenek meg a gyors beavatkozással védett képeket, értékeket. Maga a tudat, hogy baj esetén van kihez fordulni, nyugalommal tölti el a lakosságot. P. Zs. ANGYALFÖLD 11