Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
EZT A GYÓGYSZERT NEM A PATIKÁBAN MÉRIK infarktusos, mozogj! elérni, hogy a későbbiekben se legyen bajunk a „motorral”. És ne higgyék, hogy mindez puszta fenyegetés! De miként is kezdjen hozzá az egészéges ember a naponkénti rendszeres mozgáshoz? Dr. Bokor Béter erre is tud recepttel szolgálni: LEVEZETI A FESZÜLTSÉGET — Mint mondtam, ez a mozgás szellemi és fizikai frisseségünk megőrzését segíti elő. Megnyugtató hatású, s mint ilyen rendkívül fontos szerepe van az életmódban. Alkalmas a feszültségek levezetésére, a teljes kikapcsolódásra. Egyébként a rendszeresség, a mindennapos, vagy legalább heti háromszori mozgás három héten belül érezteti a hatását, először csak szubjektíve, hat héten belül azonban — garantáltan — objektíve is. — akiket fektetés esetén többnyire rövid időn belül leszázalékolnak, nyugdíjba küldenek — teljesen egészségessé válnak, ismét hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. — Lehetséges-e, hogy otthonunkban saját magunlcat ellenőrizve végezzük mozgásunkat, mintegy saját háziorvosunkként értékeljük annak hatását? — Igen. Mitöbb: ez ajánlott is. Ehhez persze előbb azt kell elmondanom, hogy mindenkinek van terhelés maximuma. Vagyis: terhelés hatására a szív percenkénti ütésszámát fokozza. Van azonban egy bizonyos terhelés, amelynek hatására a szív már nem tud további frekvencia fokozódást produkálni. Ez a maximálisan elérhető szívfrekvencia... És most a recept, hogy miként mérhetjük, vizsgálhatjuk magunkat otthon, hogyan ellenőrizhetjük, meddig fokozzuk a mozgást, a terhelést. Nem, nincs félreértés. A címben foglalt felszólítás igaz. — Hogy-hogy? Micsoda képtelenség — kérdezhetnénk. És minden bizonnyal kérdezik is mindazok, akiknek környezetében már előfordult ez a súlyos betegség, vagy akik maguk is keresztülestek már rajta. A szívinfarktus gyógyításának eddigi bevált módszere ugyanis épp az ellenkezője volt, vagyis a betegnek egyáltalán nem volt szabad mozognia. A MÁSIK GYÓGYMÓD Hát bizony alapvetően eltérő felfogás a kettő, márpedig mindkét gyógyítási (pontosabban: rehabilitációs) módszer létezik. Azt is mondhatnánk: kerülete, országa, szűkebben pedig kórháza válogatja. Az Egyesült Államokban több szívspecialista professzor kezdett kutatómunkába, s bizonyította be, hogy a szívinfarktusos betegeket nem szabad oly hosszú ideig fektetni; csak mozgatással lehet ismét munkaképes embereket „faragni” belőlük. Persze ne várják tőlem, hogy mindezt azonnal be is bizonyítsam, már csak azért sem, mert nem vagyok orvos, s félő, hogy nem tudnám az állítást kellő érvekkel alátámasztani. . Megteszi viszont ugyanezt dr. Bokor Péter szív- gyógyász, a II. számú polikli- nika szakorvosa. Ö ugyanis amerikai kollégáihoz hasonlóan egyértelműen a mozgatás mellett száll síkra. A szív szervezetünk motorja, s mint ilyen, igen érzékeny műszer. Hogy mennyire az, azt a statisztika is bizonyítja: az összes halálozások 55 százaléka szívbetegség következménye. Ebből az infarktus okozta halál teszi ki a nagyobbik, a döntő részt, mintegy 45 százalékot. Dr. Bokor Péter 36 éves orvos már egyetemi hallgató korában nagy figyelmet szentelt a sportnak, a mozgásnak. Nem csupán úgy, hogy ő maga is rendszeresen sportolt, hanem tudományos alapon is: elvégezte a Testnevelési Főiskola élettani speciális kollégiumát, sportélettani pályázatot írt és nyert 21 éves korában. Részint az ő érdeme is, hogy a főváros XIII. kerületében létrejött egy infarktus rehabilitációs csoport, amelynek a különböző szakorvosokon kívül pszichológus, gyógytornász, laboráns tagjai vannak. 22 Az infarktus utáni kezelésnek, a mozgatásos gyógymódnak egyébként ma már nagy irodalma van. Ahogy dr. Bokor Péter fogalmazza, a könyvek — amelyek gyakorlati tapasztalatokon alapulnak — bizonyítják, hogy a nem versenyszerű, de rendszeres mozgásnak egészségmegőrző, az ellenállóképességet növelő hatása betegség esetén gyógyszerként alkalmazható. — Számtalan olyan külföldi kórházban, klinikán jártam szerte a világon, ahol már hatásosan alkalmazzák ezt a gyógymódot — mondja dr. Bokor Péter. % — Milyen sportolás alkalmas a gyógykezelésre? — Minden olyan mozgás, amely nem jár tartós izomfeszüléssel, vagyis nem izomet- riás gyakorlat. Kezdetben ez csupán séta, később lassú kocogás, majd futás is lehet. De alkalmas az úszás, a kerékpározás, az ugrókötelezés is. De hogy ellenpéldát is mondjak: nem felel meg a célnak a súlyemelés, a talajtorna stb. A legdöntőbb alapelv a rendszeresség. Vagyis hetente legalább három alkalommal harminc percnyi időt szánjunk a mozgásnak. És mindaddig kell csinálni, amíg jólesik. STRESSZHATÁS A MUNKÁBAN Már hallom az ellenérvet: mozgok én egész nap, a munkahelyemen. Még csak az kéne, hogy holtfáradtan sportolni is kezdjek. Az ilyenfajta kijelentésekkel vajon miként tud vitatkozni, szembeszállni az orvos? — Nem vitás, az ember elfáradhat, méghozzá jó alaposan a munkahelyén. Csakhogy a fáradozás közben stresszhatások érik, mozgása nem a saját örömére történik. Bizonyított, hogy a stressz következtében ez a munka érszűkítő hatású. Ugyanakkor az a fajta rendszeres mozgás, amelyet saját örömünkre végzünk — és ez itt a lényeg — értágító hatású. Természetesen a rendszeres sportolás megkezdésével nem kell az infarktusig várnunk. Hajlamosak vagyunk ugyanis kijelenteni: nekem semmi bajom a szívemmel, minek bohóckodjak. Nos, ezzel a „bohóckodással” éppen azt lehet — Doktor úr, fölsorolna néhányat az objektív hatásokból? „HÁZI ELLENŐRZÉS” — Természetesen. Például: testsúlycsökkenés az étvány fokozódása és több étkezés ellenére; fokozatosan csökkennek, majd teljesen megszűnnek az alvászavarok; csökkennek a belső feszültségek, könnyebben oldódunk; betegségek után az addig fogyasztott gyógyszeradag csökkenthető, sőt esetleg teljesen feleslegessé válik; elmarad a vémyomásingadozás, megszűnnek a mellkasi szorítófájdalmak — és még tovább sorolhatnám. De felesleges: ha valaki elkezdi, s van ereje folytatni is, megérzi magán a mozgás jótékony hatását. — Es a dohányzás? — A dohányzásról, azt hiszem, sokat ír a sajtó, a nikotin ártalmait már jól ismerik az emberek. Egyébként a testmozgás rendszeressé válása esetén a napi cigaretta adag is csökken. És ugyebár ez is az objektív hatások közé sorolandó. Bokor doktor egyébként nem csak a tankönyvekre támaszkodva mondja mindezt, Angyalföldön, a munkahelyén alkalmazza is a gyógymódot, s bár nem beszéltem egyetlen betegével sem, mégis elhiszem állítását: páciensei elégedettek, több közülük már panasz- mentes. ^ — Lényeges pontja ennek a gyógymódnak, hogy a betegek MELLETT Tehát íme a patikában nem beváltható, de mégis nagyszerű gyógyszerként alkalmazható recept: a gyakorlat nyugalmi pulzusméréssel kezdődik; útmutató a pulzusmérésre: a bal kéz középső három ujját helyezzük rá a jobb kezünkön kitapintott pulzusra, tíz másodpercig számoljuk a pulzusverést, s az eredményt szorozzuk be hattal, — írjuk föl magunknak; következik a bemelegítés, öt percnyi tetszés szerinti könnyű mozgás; néhány légzőgyakolat után 5—10— 15—20 perces (kinek mennyire van szüksége) mozgás, de csakis olyan, amelyik jól esik; lazítás, majd tíz perc nvugalom után újabb pulzusmérés. Az újra mért pulzusszám legfeljebb 10 százalékkal lehet több a nyugalmi helyzetben, a mozgás előtt mért pulzusszámnál. Ha például valaki mozgás előtt 80-at mért, akkor most az edzés után nem lehet több 88-nál a pulzusszáma. Ha mégis több, csökkenteni kell az iramot. Ha nem, természetesen lehet növelni. Meglátják: a szív a rendszeres mozgás hatására egyre többet bír. Érdemes hát vezetni az eredményt. És akkor nyilvánvalóvá válik a mozgás jótékony hatása is. N. P. ANGYALFÖLD
