Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
A népfront értelmiségi klubjáról Angyalföld szívében, a Faludi utca földszintes házai közt áll egy kedves épület. Annyira új, hogy még a táblát se tették ki rá: Daru bölcsőde. Az irodából egy ablakon keresztül látni a játszóruhás csöppségeket, amint a földön ülve hallgatják a mesét. Dr. Kádár Adrienne, 25 éve az angyalföldi gyerekek körzeti doktor nénije. Ahogy beszélgetés közben ki-kinéz a kis ablakon, érezni lehet, hogy kötődése ezekhez a világra alig egy-két éve érkezett kicsikhez több mint hivatás, több mint szeretet, ez már egy darabka történelem. Hiszen ő ezeknek a gyerekeknek a szüleit is látta már ugyanígy totyogni, sírni, csodálkozó szemekkel felnevetni. — Tudja furcsa dolog ez, nem is szabadna talán ilyet mondani, de a gyógyítás hiába a legszentebb számomra a világon, bizonyos idő után egy része rutinná válik. Az orvos, ha kellő tapasztalata van, ránéz a kisgyerekre s már tudja: neki most a füle, a torka fáj, tudja, hogy ez szerencsére katona dolog, s hogy milyen gyógyszerek, milyen utasítások kellenek. És többet szeretne. Szeretné kitágítani a kört és a puszta gyógyításon, a fizikai egészségen túl mindenben segíteni. Szeretne akkor is jelen lenni a családban, amikor mindenki egészséges. — Én nagyon szerettem volna sok gyereket. Mi is hatan voltunk testvérek és számomra a nagy család az ideál. Sajnos az élet úgy hozta, hogy a férjemet korán el kellett veszítenem, akkor amikor a kislányom kilenc hónapos volt. És hiába neveltem egyedül, még nagyon sok energiám maradt. — Mindig társadalmi munkás voltam egyetemista korom óta. Most a Hazafias Népfront Angyalföldi Értelmiségi Klubjának vagyok a titkára. Ez a klub azért jött létre, mert a közhiedelemmel ellentétben — családlátogatásaim során én is, mások is úgy tapasztaltuk —, a munkások szabad idejének, kulturális igényeinek kibontakoztatásáról, kielégítéséről a munkahelyek, a gyárak jobban gondoskodnak. Az értelmiség inkább bezárkózik, valahogyan magányosabb. Innen adódott az ötlet, hogy létre kellene hozni egy értelmiségi klubot. Most márciusban két éve, hogy ez a klub megalakult. Száznegyvennégy tagja van, műszaki és humán értelmiségiek: mérnökök, orvosok, művészek, pedagógusok, húsz évestől hatvan évesig minden korosztályból. Havonta egyszer vagy kétszer összejövünk, fórumokat, a Dunapark Kávéházban irodalmi esteket, a kerület művészeivel beszélgetéseket rendezünk. És együtt járunk kirándulni, színházba, tárlatokra. — Persze nem lenne jó és nem is gyakorlat az, hogy a klubunk valamiféle zárt kör legyen. Igyekszünk— mindenki a saját tudása, hivatása, felkészültsége szerint — adni valamit és nemcsak a klubtagoknak, hanem mindenkinek, aki ezt a segítséget igényli. Tavaly —, hogy egy példát is említsek — rendeztünk egy fórumot olyan anyáknak, akiknek 6 évnél fiatalabb gyerekük van. Ezen a fórumon óvónők, gyermekorvosok, gyermekpszichológusok válaszoltak az anyukák kérdéseire. Az óvodai nevelésről, az iskolaelőkészítésről, a bölcsődei gondokról, egyszóval minden a neveléssel kapcsolatos problémáról szó esett. Az összejövetel délután 4-kor kezdődött és még este 10- kor sem szűntek a kérdések. — Aztán természetesen a népfront minden akciójában, megmozdulásában igyekszünk részt vermi: nőnapi, gyermeknapi, november 7-1, április 4-i ünnepségek szervezésében, és természetesén a minden hónap 3. hétfőjén a Dunapark Kávéházban megrendezett irodalmi esteket sem magunknak csináljuk. Mindenkit várunk, sőt elvárunk, akik ezekre az estékre ki- kapcsolódásul az irodalmat választják. — Nagyon jó kapcsolataink vannak a kerület gyáraival, szocialista brigádjaival. Az olyan, mindenkit érintő, érdeklő kérdésekről szervezünk fórumot, mint pl. a kerület lakáshelyzete. Legszívesebben mindenkit megkérdeznénk, meghívnánk. Ennek a lakáshelyzetről tervezett fórumnak az előzménye is egy közös beszélgetés volt, amelyen az egyik szocialista brigád vezetője nagyon érdekes — és azt hiszem — általános problémát vetett fel: ő, aki munkásból lett vezető, hátrányos helyzetbe került, lakásügyét senki sem támogatja. Sok ilyen és hasonló problémáról hallottunk, no meg persze nekünk is, klubtársainknak is vannak lakásproblémáink. Ezeket szeretnénk a tanács illetékeseinek elmondani. Nem mintha egyik napról a másikra megoldhatók lennének ilyen, az egész országot érintő problémák. De hátha tudunk ötleteket adni. Az effajta párbeszédek — én úgy érzem — mindig hasznosak. — No ezt csak azért mondom,, hogy értse: nekünk nem célunk egymás között fortyogni. Természetesen a saját problémáinkat is megbeszéljük, de segíteni szeretnénk — mindenki a saját területén. — És higgye el, azt mondom mindig a lányomnak, a fiataloknak: az ember csak akkor lehet boldog, akkor élhet teljes életet, ha a közösségért dolgozik. A lányomnál, úgy érzem, sikerült elérnem, hogy így gondolkozzon, hiszen ő itt a klubban is nagyon sokat segít a szervezésben, a lebonyolításban. És elmondhatom: minden nap érzi az ember, hogy szerétéiért szeretettel, bizalommal fizetnek az emberek. Nemcsak a torokgyulladásukkal, nemcsak a betegségeikkel jönnek, de mindenféle örömükkel, bánatukkal. Egyszer valaki azt mondta nekem: ha annyi forintod lenne, ahány emberen már segítettél, gazdag lennél. Hát nem a pénz, de az ilyen mondatok tesznek igazán gazdaggá. És valamennyien, akik ezt a klubot csináljuk: a harminctagú vezetőség és a tagok is ezért csináljuk. Kapni akarunk és adni cserébe. — Az orvos és a mérnök, a tanár és a színész feladata, munkája nem a gyárban, az iskolában, a rendelőben, a színpadon kezdődik, és nem a munkaidő végén fejeződik be. A hivatás a nap 24 órájában kötelez, nyugtalanít, kapcsolatokra, segíteni akarásra mozdít. S ha ezt úgy hívják, hogy a Hazafias Népfront értelmiségi klubja, akkor mindez mögötte van. Olyan klub ez, ahol a világ és egymás iránt érdeklődő emberek összejöhetnek, beszélgetni, tenni, vagy csupán szórakozni. Lehetőség, keret az együttműködésre, együttélésre, a világ végtelen sokféleségének megismerésére, és az értelmes, a közösség számára hasznos cselekvésre. D. K. fellilllill I IMI IIII Mimiin IMIIM IMI llllllllllll II III Iliim minin ............................................................................................................................................................................MMIIMIIIIIIMMMMII.......MIMMMMMMIII.......I...........Mimii K ORSZERŰSÍTIK AZ ÁRPÁD-HIDAT Kerületünk lakói örömmel értesültek arról, hogy az Árpád-híd a VI. ötéves terv időszakában felújításra és szélesítésre kerül. A budapesti hidak túlterheltsége indokolta, hogy Észak-Pest és Óbuda között korszerű kapcsolatot teremtsenek. E híd szélesítésével összefüggésben tovább épül a Róbert Károly—Hungária körúti belső út- gyűrű is, amely a város belső útvonalainak forgalmát tehermentesíti. Jelenleg a generáltervező: az UVATERV híd- osztályán készülnek a tervek, amelyek ez év folyamán beruházási program formájában az Állami Tervbizottság elé kerülnek. A javaslat azzal is foglalkozik, hpgy 1981-ben már megindulhasson a konkrét kivitelezési munka, és 1984-ben a képünkön látható szélességben átadásra kerülhessen a megszépült Árpád-híd. Az UVATERV, mint generáltervező a FÖM- TERV-nek adott megbízást, hogy a budai és a pesti oldal levezető szakaszainak részletes terveit —. amelyek tartalmazzák a közművek elhelyezését is — ugyancsak határidőre készítsék el. Dóczi ANGYALFÖLD 19
