Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
emléktáblák őrzik A Szovjetunióban írta meg a „Vörös város” című kulcsre- gónyét, amelyben az első magyar proletárdiktatúra küzdelmes és dicsőséges hónapjait idézi fel 1943-ban a Szovjetunióban halt meg. Emléktábláját a Fővárosi Tanács helyeztette el 1969-ben, a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján. Kruzslák Béla 1900-ban született és 1919-ben vöröskatonaként, a 69-es zászlóaljban védelmezte a proletárok hatalmát. 1927-től a KMP tagja. Az ellenforradalmi korszak alatt nyolc és fél évet töltött börtönben. A felszabadulás után, 1945 januárjától ő volt a Magyar Kommunista Párt angyalföldi szervezetének első párttikára. Később más felelős funkciókban is dolgozott; mindvégig Angyalföldön élt, 1970-ben bekövetkezett haláláig. A volt Gömb utcát 1976-ban róla nevezték el, s a 44/c. számú épületen emléktáblát helyeztek el Kruzslák Béla emlékére. ★ A Láng Gépgyár Váci úti igazgatósági épületének előcsarnokában található egy kis tanácsköztársasági emléktábla, Kalló Viktor szobrászművész alkotása. A gyár párt- és KISZ- szervezetének szép hagyománya, hogy minden év márciusában összehívják az 1919-es Láng-gyári munkás zászlóalj egykori vöröskatonáit és a veteránokkal együtt emlékeznek meg az évfordulóról. Lékai János emléktáblája a róla elnevezett Hajózási Szakközépiskola Jász utcai épületének előcsarnokában található. Szokontor Pál rajztanár, képzőművész alkotása. 1895-ben született, iskoláit Budapesten végezte. Az.első világháború utolsó évében csatlakozott a forradalmi szocialisták háborúellenes csoportjához, amelynek élén Korvin Ottó állt. Már 1918 novemberétől tagja volt a Kommunista Pártnak. Alapítóként mindjárt bekerült az Ifjúmunkások Országos Szövetsége vezetésébe, ő lett a szövetség titkára és az Ifjú Proletár szer- kesztőj 6 1919 áprilisától a KIMSZ egyik vezetője; júniusban a KIMSZ I. kongresszusán ő tartotta a beszámolót. A Tanács- köztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosság tanoncképzési ügyosztályának volt a vezetője. Tőle származik az 1919-es ifjúmunkások legendás jelszava: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” A Tanácsköztársaság leverése után Bécsben, majd az Egyesült Államokban élt. 1925- ben bekövetkezett haláláig. Sallai Imre 1897-ben született. 1917-től vett részt a Galilei-kör tevékenységében, majd Korvin Ottó csoportjával háború ellenes propagandát folytatott. 1919 novemberétől a KMP tagja és a Vörös Katona c. újság szerkesztőbizottságának tagja. A Tanácsköztársaság idején is közvetlen munkatársa volt Korvin Ottónak, alig 22 évesen ő volt a belügyi népbiztosság politikai osztályának a helyettes vezetője, A proletárdiktatúra leverése után emigrált, majd az illegális KMP megbízásából ismét hazatért és a párt egyik vezetője volt. 1932 júliusában letartóztatták és a Horthy-rendszer osztálybírósága Fürts Sándorral együtt halálra ítélte. Meggyilkolásuk ellen tiltakozott az egész haladó világ. 1945 nyarán a Szent István körút két, egymással párhuzamos mellékutcáját róluk nevezték el. Sollner József emléktábláját 1964-ben helyezték el a róla elnevezett utca és a Gyöngyösi út találkozásánál. 1896-ban született, 1918-ban az elsők között lett tagja a Kommunista Pártnak. A Tanács- köztársaság Vörös Hadseregében a 32-es gyalogezred politikai megbízottja volt. A két világháború között az angyalföldi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa volt, 1925— 27 között egyik vezetője az akkori MSZMP angyalföldi szervezetének. Itt, a kerületben élt haláláig, 1957-ig. ★ A 26-os számú MüM Szakmunkásképző Intézet Rajk László utcai kollégiumában szép vörös márványtábla hirdeti a Vadas fivérek: Márton és Andor emlékét, akiket 1920-ban a hírhedt Héjjas különítmény ellenforradalmár pribékjei gyilkoltak meg. Vágó Béla 1881-ben született és magán- tisztviselőként, majd újságíróként már a századfordulótól kezdve részt vett a munkás- mozgalomban. A KMP egyik megalapítója, első központi bizottságának ismert tagja volt. A Tanácsköztársaság idején helyettes belügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg 1. hadtestének parancsnoka. 1918-ban és 19-ben az V. és a VI. kerületben — a mai Angyalföldön — megrendezett tömeggyűlések egész sorának ő volt az előadója. A Tanácsköztársaság megdöntése után emigrált. 1939-ben a Szovjetunióban halt meg. Emléktábláját 1968-ban, a párt megalakulásának 50. évfordulóján helyezték el a róla elnevezett utcában. összeállította; Jelenics József ANGYALFÖLD 7
