Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
MUNKÁSDINASZTIÁK Hamisítatlan angyalföldi környezet. Gyárak, új, emeletes épületek, építkezésre élőkészített grundok, szanálásra ítélt, félig lebontott házikók mellett vezet az út. A Göncöl utca 33- ban lakik Wilhelm Dezső és családja. • A családfőt 1935-től ideköti az élete. A Selyem- és Gyapjúgyár RT-nál, a mai Habselyem Kötöttárugyárban dolgozott, azaz dolgozik mindmáig. Innen nősült, vette el Mancikát. Ilyenformán 1979-ben kettős ünnepük lesz: június 4-én a házasságkötésük 30. évfordulója, augusztusban kerek 40 esztendeje, hogy Mancikát beajánlották a mai Habselyem Kötöttárugyár jogelődjéhez a szabászatra. Férj és feleség ifjú évei ott folytak a Föveny utca és a Ránki utca (ma Kilián György utca) környékén. Mancika szülei a Madarász telepen laktak, az Adócsőgyár szomszédságában. Saját, majd később a kislánya, Margó gyermekkorát is ez a táj töltötte meg romantikával. Volt ott minden. Levegő, fa, bokor, még domb is, amelyen remekül lehetett szánkázni. Mindez lassan a múlté. A Madarász telepet most bontják. Lovasné Wilhelm Margit, a Habselyem Kötöttárugyár kelmetervezője munkába menet csak nézi az omló gerendákat. Itt-ott már bérházak kapaszkodnak a magasba. — Egyszerűbb, de szebb volt a régi — gondolja Margó, s megállapítja: elmúltak a gyermekévek ... Nincs benne keserűség, csak nosztalgia. A gyermekkorát érzi „beépítve”, életének azt a szakaszát, amely jórészt a Szobor utcában, nagyszüleinél telt. Míg a szülők dolgoztak, a nagymama és a nagypapa vigyázott rá, szerették, kényeztették. Hat kislánnyal barátkozott, kettővel ma is jóban van. Általánosba a Kiliánba járt, a gimnázium már kissé odébb volt, Üjpesten. Minden évben jeles bizonyítványt hozott haza és jelesen érett. ★ Már messziről észreveszem a házat. A telefonban részletes leírást kaptam róla, legfőképp a zsalugátert illetően. — Az „ikerszomszédé” kék, a miénk barna. Ez a színezés most egy olyan kísérlet itt... Elsőnek mégsem a ház hívta magára a figyelmet, hanem a kapun kitolató kis mustárLovasné Wilhelm Margit, a csipketervezőnő színű Polski 126-os. A gyárban is erről ismerik fel Dezső bácsit. — Hova tetszik menni? Csodálkozva pillant ki. Tudnom illene, hogy nyugdíjas létére sem tétlenkedik. Az egykori gépkocsivezetőből szállítási osztályvezetőhelyettes lett, s mint nyugdíjas is visszajár a Habselyembe különböző gépkocsi-ügyeket intézni, ötszázezer kilométer balesetmentes vezetésről van plakettje, gyakorlatilag azonban jócskán levezette az egymillió kilométert. A Váci úti Habselyem Kötöttárugyár, az „anyavállalat” időközben több gyárral egyesült. A központ Pesterzsébetén van. Most éppen odakészül, s a 18 kilométeres út elején ejt néhány igen találó mondatot a fővárosi útfelbontásokról. Nem kívánkozik nyomtatásba! ★ Wilhelmné, aki mindmáig a Habselymesek Mancikája maradt, könnyebb helyzetben van, ő gyalogszerrel közelíti meg a Váci út 177. számú gyárépületet. Hétvégi nagytakarítás lévén, kivételesen otthon beszélgetünk: — Szeretek gyalogolni. Mindössze 20 perces séta. Azonkívül nem löknek, taszi- gálnak a járműveken. Azt mondják az asszonyok, akik messzebb laknak, hogy sok a durva ember. Számomra ez majdnem felfoghatatlan. Mások lennének egyesek, mint azelőtt? Miért? Talán, mert több a pénzük? Nem tudom. Mi sem panaszkodhatunk: ösz- szehoztunk egy picurka nyaralót Agárdon. Annyira egyszerű, hogy szinte eltörpül a közben felépült paloták árnyékában. De nekünk megfelel... Szóval megyek és gondolkodom. Itt a sarkon szoktunk találkozni Dévai Vilivel, az El- zett igazgatójával. Ö is mindig gyalogolt; pedig kocsi járt neki. Novemberben elvitte az infarktus. Még nem szoktam meg a hiányát. Talán nem is fogom. Kisszámú baráti körünkhöz és a környékhez tartozott ... A beszédben tartott szünet úgy hat, mint egyperces néma felállás. — Hatvannégyben költöztünk ide — folytatja Wilhelmné jóval később. — Akkor halt meg szegény mamám. Két lakást adtunk ezért az egykori OTI-telepi házért, s még rá- költöttünk. Nem bánom. Az akkor ültetett fák már rég teremnek. Van korai cseresznyénk, diónk, körténk. A piacon még drága a gyümölcs, mikor mi kosárba szedjük. Itt a városban. Nem tudnám elhagyni ezt a városrészt. Mar- gókám sem tudja. Pedig most, hogy már asszony, „szűkült” a ház. Benn van a lakáskérvényük az angyalföldi tanácsnál, várják a sorukat, s remélik, hogy mihamarabb lakást kapnak a közelben. Margó kelme- tervező és félig-meddig művész. (Csak azért félig, mert nem végzett iparművészetit.) De az alkotáshoz nyugalom kell és terület. Én a munkámat befejezem a benti nyolc órában, ő nem. Most kellékdiszpécser vagyok a termelési osztályon. A Habselyem a második otthonom. Gondolja meg: 40 év! Akkoriban oda csak protekcióval lehetett bekerülni. Szép, finom holmikat csináltunk. És ma is nagyon elfoglalt vagyok ... ★ S ml vitte Margót a Habselyembe? A visszasóvárgott gyermekévekben oly sokminden megfordult a fejében: gyermekorvos, ötvös... Még az a gondolat is átfutott rajta, hogy semmiképp nem megy oda, ahol a szülők dolgoznak. A műszaki igazgató figyelt fel- rá. Ösztönözte. így tett Margó textiltechnikumi különbözetit 1972-ben, a következő évben pedig beiratkozott a Könnyűipari Műszaki Főiskolára. Hetvenhét óta csipketervező, üzemmérnök. Számos pályázat nyertese. — Mindig az vonzott, ami talányos, amiben meg kell valamit fejteni — mondja. — Sikerült ilyen foglalkozást találni. Nem mondom, hogy minden „harc” nélkül. Nálunk a tervezők között majdnem mindenki iparművész, időbe telt, amíg elismertek. Sikeres diplomamunkám nyomán kezdtem elmélyedni a csipketervezésben. Olyan foglalkozás, hogy „csipketervező” önmagában nem létezik. Dehát a csipkék is kelmeként készülnek, és csak egy fejtőszállal oszthatók szét, ezután válnál!? tulajdonképpen rövidáruvá. A folyamat az első pillanattól az enyém. A mintát megtervezem a papíron, utána elkészítem hozzá az összes dokumentációt. Ennek alapján a mintázók teljesen mechanikusan be tudják állítani a gépet. Néha hazaviszem a munkámat. Szeretek otthon dolgozni, bárhogy szűkölködünk a hellyel. Csak kinézek n ablakon, s jön az ihlet. ★ Egy tősgyökeres angyalföldi munkáscsalád örömben, búban, kikapcsolódás előtt, kikapcsolódás után ide tér haza dolgozni, megpihenni a Váci út és Béke út között fekvő „szűk hazába”. Pless Zsuzsa 21 ANGYALFÖLD Wilbelmék a Habselyemből
