Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. január / 1. szám

„A proletárság soha nem bukhat el végleg, vsak átmeneti vereséget szenvedhet

dett. Az első az Északi kerület volt, ide tartozott a jelenlegi V—VI—VII. kerület, Angyalföld és Űjpest. Az egész korszakban ez volt a legerősebb szervezet. Mag- vát a Váci úti vasasüzemek munkásai, az újpestiek és rákospalotai cipészek, asztalosok és textilmunkások alkották.

Az északi kerület vezetőségi tagjai ebben az időben Bárd András, Túli András, Zsinkó Vilmos, Földi László, Macej Mátyás, Papp Lajos, Gloss Károly, Erdős Magda, Kruzslák Béla, Révai Lili voltak.

Az Északi kerületben 1929-ben már 18 üzemi sejtje működött a pártnak. Többek között olyan üzemekben, mint a Láng Gépgyár, Siemens, Gyapjúmosó, de jól működő sejt'volt a Lakos- és Székely-féle üzemben is.

Ismereteink szerint KIMSZ-sejtek a következő üzemekben működtek: Láng Gépgyár, Jutagyár, Selyem- és Gyapjúgyár (Váci út 177.), a Gyapjúmosóban és a Watt-gyárban. A korabeli kommunista sajtóból, visszaemlékezésekből és rendőrségi jelentésekből tudjuk, hogy a húszas évek végén, a harmincas évek elején a párt tagjainak irányításával megnövekedett a KIMSZ akcióinak száma, az 1930- ban meghirdetett statárium ellenére.

Az üzemek előtt röpgyűléseket tartottak, így a Kender-Juta előtt a Váci úton, az Angyalföldi Textilművek előtt, a Fáy utcában, Tripoliszban. A párt jelszavait festik a Váci úton, a Lomb utcában, á Szabolcs utcai aluljárónál. A kerület különböző pontjain, így 1930-ban' a Berlini téren (Marx tér), 1931-ben pedig kimondottan Angyalföldön tüntetést szerveznek november 7-e évfordulóján.

„A Mór utcában a mintakészítő üzem előtt röpiratosztással kezdtük az akciót. Utána kibontottuk a rejtve hozott zászlóinkat és az alatt indultunk el a Jász utca—Szegedi út—Levente (ma Pap Károly) utca—Angyalföldi út—Janicsár utca útvonalon. A tüntetés a Váci útnál, a Tizenháromházzal szemben ért véget, ahol az Internacionálét és az ifjúmunkás-indulót énekeltük. Negyven-ötvenen indultunk, a végére 350—400 főre növekedtünk’’ — írja visszaemlékezéseiben Kádár János elvtárs.

Munkál, kenyeret!

Kiemelkedő akciója volt ennek az időszaknak a Watt-gyári tanoncok küzdelme, az első olyan nagy arányú tanoncsztrájk a Tanácsköztársaság leverése után, amelyet a KIMSZ irányított. Követeléseik: a 6 filléres órabért emeljék fel tíz-filLérte,’ tiltsák meg a tanoncok verését, á' tarion- cok iskolaszereit a gyáros vegye meg, 8 órás munkaidőt a 11—12 órás helyett. A jól induló sztrájkot végül is a szülők megzsarolásával törték le. A küzdelemben 25—30 tanonc vett részt. A Wattgyárban egy üzemi lapot is kiadtak, a címe Vörös Kalapács volt.

A két világháború közötti időszak munkásmozgalmának egyedi, de kiemelkedő eseménye volt 1930. szeptember elseje, melynek eseményeiben a Tizenháromház, a Hétház munkásai és az angyalföldi üzemek dolgozói tevékenyen közreműködtek, Csepel és Újpest mellett. Ott voltak a Ferdinánd-hídnál, a Podmaniczky és a

★ ★ ★ ANGYALFÖLD *

(Kun Béla)

Szinyei Merse utcában, az Andrássy úton és a Hősök terén.

1932. szeptember 10-én a Nemzetközi Ifjúmunkás nap mellett való tüntetés alkalmával vér folyt Angyalföldön. A korabeli újságokból megtudjuk, hogy ezen a napon mintegy 200—250 fiatal vonult fel a Reitter Ferenc—Gömb (jelenleg Kis- gömb) utca—Szent László út (Mautner Sándor utca) útvonalon a Hungária út (Róbert Károly körút) felé. „Munkát, kenyeret! Le a statáriummal!” jelszavakat

kiabáltak. A rendőrségi jelentés szerint egy rövid nyelű vörös zászlót vivő fiatalember haladt az élen. A Hungária úti sorompónál szolgálatot teljesítő őrszemes rendőr a tömegbe lőtt és a zászlóvivőt eltalálta, mire a tömeg menekülni kezdett, valaki értesítette a rendőrséget, a kivonult rendőrök negyvennyolc fiatalembert elfogtak. A sebesültet a Rókus Kórházba vitték, neve Bauer Oszkár 29 éves pékmunkás. Három nap múlva, anélkül, hogy magához tért volna, meghalt. A rendőr ötven pengő jutalmat kapott.

A fasizmus ellen

' A fasizmus Németországban is hatalomra jutott 1933 elején, s ez új feladatot állított a nemzetközi kommunista mozgalom elé. A fasizmus tudományos elemzését Dimitrov végezte el a Kommunista Internacionale VII. kongresszusán 1935- ben. Az új világháborúra készülő fasiszta rendszerek ellen a széles nemzeti összefogás, a népfrontpolitika megvalósítását jelölte meg feladatként a kommunista pártok számára.

Ismét felerősödött az SZDP legális szervezeteiben kifejtett tevékenység, bár a kommunisták és KIMSZ-tagok sokszor egymástól elszigetelten, központi irányítás nélkül végezték munkájukat ebben az időben. így többek között a már említeti VI/2-esben a Váci út 97. szám alatt, valamint a szociáldemokrata irányítás, de kommunista befolyás alatt álló Országos Ifjúsági Bizottságban, melynek egy csoportja a Szabolcs utcában működött. Az V-ös ifik (V. kerületiek) gyülekezőhelye pedig a Csáky (Hegedűs Gyula) utca és Dráva utca sarkán levő alagsori helyiség volt és később a Visegrádi utca 48. szám alatt jutottak új helyiséghez. Idejárt többek között Orbán László elvtárs, a Ke- szericze testvérek, Várnai Ferenc és még sokan mások. Az OIB keretein belül gondoskodtak az ifjúmunkások politikai képzéséről is, amelyben Ságvári „Endri” is sokszor közreműködött.

Ebben az időben a ritkábban előforduló tüntetések határozottan a készülő háború ellen irányultak és antifasiszta tartalmat kaptak. 1936-ban a Teve utca 47. szám alatt tartottak háborúellenes gyűlést, amelyet a VI/2-esben tevékenykedő KIMSZ-tagok szerveztek. Szaporodott a leventemozgalom elleni fellépések száma is.

1936 végén, amikor Francoék polgárháborút robbantottak ki a Spanyol Köztár★ ★

saság törvényes kormánya ellen, a Vizesből Zsinkó Vilmos, Zsiga Pál és még néhány elfelejtett nevű fiatal útnak indult, hogy a nemzetközi önkéntes ezredben fegyverrel harcoljanak a fasizmus ellen.

„Adj emberséget az embernek”

A II. világháború kezdete után két nappal Magyarországon elfogadták a kivételes hatalom bevezetéséről szóló törvényt, amely többek között intézkedett az „egyesülési és gyülekezési jog korlátozásáról, rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezésről”. A fasiszta Németország oldalán háborúra készülő Magyarországon fokozódott a kommunisták és baloldali beállítottságú személyek üldözése. Egy 1941 tavaszán keltezett rendőrségi jelentésben a kövekezőket olvashatjuk a Vízben tartott ifjúmunkásgyűlésről: a fiatalok az előadóval ellentétben „nem a nyugati hatalmakban, hanem a Szovjetunióban hisznek és remélnek”.

1941 nyarán a fasiszta Németország hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót, az agresszióhoz néhány nap múlva Magyarország is csatlakozott. A legtöbb angyalföldi üzemet a háború kitörése után hadiüzemmé minősítették, amelynek élére katonai parancsnok került.

1942. március 15-én a Petőfi-szobornál rendezett antifasiszta háborúellenes tüntetésen ott voltak az angyalföldi fiatalok is, legtöbben a Gyapjúmosóból, így Kelli László, Hamza Béla és még so kap mások.

1944 ^nyarán a különböző szétszórtan tevékenykedő sejteknek szorosabb kapcsolatot sikerült kiépíteni egymással, és 1944 őszén kerületünkben is megkezdődtek a fegyveres akciók. Ezek jelentőségét nem kell túlbecsülni, de elhallgatni sem szabad. így a Dráva utcában, a Pozsonyi úton, a Szent István körúton, a Lehelpiacnál német gépkocsikra dobtak kézigránátot a KIMSZ akciógárdái. A Gyáp- júmosó környékén és a Rozsnyai utcában telefonhuzalokat vágtak el. A Tömöri téren német ütegállást kézigránátoztak meg. A párt irányításával fegyveres ellenálló csoportok szerveződtek a Teve és a Bodor utcában.

A Róbert Károly körúti Vilmos-lakta- nyában baloldali befolyás érvényesült a XIII/1 Kisegítő Karhatalmi Alakulatnál, melynek Gidófalvi Lajos antifasiszta beállítottságú főhadnagy volt a parancsnoka. Ez az egység kapcsolatot teremtett az újpesti partizánokkal, is.

Az Újpesti rakpart 7. szám alatt 1944 júniusától a párt egy illegális nyomdája működik. A pfirt lapja, a Szabad Nép és röplapjai eljutnak az angyalföldi üzemekbe.

Befejezésül a Szovjetunióban megjelent és nálunk is kiadott Nagy Honvédő Háború Története c. mű negyedik kötetéből szeretnék néhány sort idézni:

„Sok magyar hazafi élete kockáztatásával segítette a szovjet katonákat. Nemes cselekedet fűződik a Szabó házaspár — Szabó Lajos és felesége —, valamint Klein János és Árpád — apa és fia — nevéhez. 1941 novemberében megszöktettek a budapesti rabkórházból négy szovjet hadifoglyot: Kovalenkó és Szultanov tiszteket, Szoloscnkó törzsőrmestert és Mali- sev tizedest. Mindannyian súlyos sebesüléssel estek hadifogságba. A magyar hazafiak a hitleristáktól megszállt Budapesten 53 napon át bújtatták a szovjet katonákat. Több Ízben Is rejtekhelyét változtattak, mig végre azt a kerületet, Angyalföldet —, ahol rejtőztek —, felszabadította a Vörös Hadsereg.”

Ez 1945. január 14-én történt, a kerület felszabadítása napján.

VII,