Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
X Veterán harcosok emlékeznek Volt idő, amikor a történelem fegyverbe szólította az elnyomást megelégelő fia* tatokat, hogy vérükkel védjék egy vértele- nül szerzett jobb és igazságosabb világ vívmányait. Őket a Tanácsköztársaság formálta azzá, aminek a inai napig megmaradtak: tiszta szívű, dolgos emberekké, forradalmi tettekre mindig kész katonákká. A zászlóaljparancsnok Forgács Béla a Vígszínház nézőterén' ült 1919. március 21-én. Csortos Gyula, Varsányi Irén játékában gyönyörködött, amikor az előadásit kiáltások szakították meg: „Ma este megalakult a Magyar Tanács- köztársaság!” A fiatalembert többé nem érdekelte Arcubasev darabja, nem volt maradása, az utcára sietett... : . '"•vw /v • - • , '' • • • '*w- • ■í Katona volt. A tanácskormány életének első heteiben tette, amit tennie kellett, a Keleti pályaudvar vonatellenőrző osztag- parancsnokaként. Ám amikor veszélybe került mindaz, amiről azelőtt oly sok lelkes előadást hallott a Monostori úti munkásotthonban, önként jelentkezett a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregébe Egész osztagával együtt a Pogány Kálmán vezette 31-es nagykőrösi gyalogezredhez csatlakozott. ' • A világháborúban hadnagyként szolgált katona a Vörös Hadsereg géppuskás századparancsnoka, később zászlöaljparancs- noka lett. Hadosztályának része volt a hemádkércsi hídfőállásért folytatott, nagy győzelemmel végződő támadásban, s a Hernád keleti partján folyt harcokban. A Tanácskormány ultimátumot kapott. Stromfeld Aurél vezérkari főnök lemondott, a hadsereg vezetése jobboldali kezekbe csúszott át. Ami ezután történt, ANGYALFÖLD már a résztvevők számára is történelem. Elekor már nem a 31-es gyalogezreden, nem a zászlóaljparancsnokokon és nem az áldozatkész katonákon múlott a fiatal Tanácsköztársaság sorsa. Az összeomlás kö- zelgett. Ekkor látogatta meg Kun Béla a 31-es gyalogezredet. 1919. július 19-én az ezred a Forradalmi Kormányzótanácstól csapat- zászlót kapott. A zászló ma a Hadtörténeti Múzeum kiállított emlékei között vörösük, ám a fehérterror évei alatt az egykori ezredparancsnok és öccse, valamint Forgács Béla őrizték-mentették a pribékek elől a dicső harcok, az olyan sokat jelentő forradalom ereklyéjét. Önként jelentkezett 17 évesen Neumann József kereskedő-tánoncként a szakszervezet esti kereskedelmi iskoláján találkozott először a forradalmi gondoltatokkal. A lelkesedni kész fiatalok nagy odaadással hallgatták tanáruk, Czabán Samu előadásait. A Tanácsköztársaság kikiáltásának estéjén Neumann. József a Gafilei-körben volt, ahová bátyja, az azóta mártírhalált hallt Neumann Márton vitte. Miközben az előadó éppen arról beszélt, hogy Magyar- országon sohasem lehet proletárdiktatúra, a terembe katonák jötték a hírrel: megalakult a Tanácsköztársaság, a világ második proletár állama! A tizenhét éves kereskedősegéd május 1-én önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Először a Dózsa György út és az Aréna út sarkán levő szekerésalaktanyá- ba került, később a Schlick-Nicholson gyári munkások századában vett részt a hegyaljai, a nagykállói, a rakamazi ütközetekben. A Vörös Hadsereg történetében fel nem jegyzett harci tett, de az egykor; vö- röskiatonlának máig dédelgetett emléke az a megbízatás, amelyet Gödöllőn teljesített: nyílt paranccsal érkezett az állomásra, Szamuely Tibornak kellett 'egy bizalmas anyagot személyesen átadnia. A bukás után néhány hónapig bujkált. Amikor világossá vált, hogy a történteket nem lehet meg nem történtté tenni, minden vöröskatonát, minden forradalmárt, mindenkit, alti lelkesedett a tanácskormány intézkedéseiért, nem lehet eltüntetni a föld színéről, akkor munkába állt. —19 után fiatal korom ellenére elég rossz hírem volt a kereskedelemben — emlékezik —, büszke vagyok rá, hogy valaki így vélekedett rólam: a Neumann az egy veszélyes kommunista. Ezzel a bélyeggel a fehérterror sötét, tomboló korszaka után sem volt könnyű élete Neumann Józsefnek. — Továbbra is előfizettem a Népszavára — mondja — és csendben éltem az elnyomottak életét. Az is nagy dolog volt, hogy sem én, sem a családom nem éheztünk. Munkaszolgálatra az elsők között hívták be. Azután még négyszer egymás után lett rabkai ton a a Horthy-hadsereg fajüldöző „húsdarálójában”. — 1944 nyarán Erdélyben voltam egy büntető-kőbányában. Ott értem meg a román összeomlást. Jöttek a német katonák végig a szoroson, fáradt, elcsigázott, meg- csömörlött emberek, s egy bögre kávéért nekünk adták a lovaikat. A háborúnak •vége, mondták. Pedig akkor még kijutott nekünk a kiégett, kibombázott üres városok, porrázúzott pályaudvarok látványából, a légiriadókból, a bajtársak elvesztéséből. Kanyargós úton jutottam vissza Budapestre, s amerre csak jártunk, mindenütt éhezés, romok, halottak. A felszabadulás után Neumann József régi szakmájában helyezkedett el, az államosítás után egy fényes Petőfi Sándor utcai üzletnek lett a vezetője, s maradt is 13 évig, amikor is a RÖLTEX vállalat áruforgalmi osztályának élére került. 195?-ben az elsők közöitt szervezte újjá a pártot a vállalatnál és csúcstitkára lett a megalakult szervezetnek. Osztályvezetőként, párttitkárként ment nyugdíjba 1961- ben. Hatvanéves korában, nyugdíjasként lett munkásőr, s immár tizenhét éve vezeti a Munkásőr — az Országos Parancsnokság lapja — archívumát. — Örülök, hogy megmaradhattam szellemi és fizikai teljesítőképességem birtokában — mondja —, hogy megérhettem a mai életünket. Ma is összetartoznak Két arc a sokezerből, akik fegyverrel a kézben lettek forradalmárok, s a változott történelmi körülmények között — a puskát békés, alkotó szerszámokra felcserélve — jelenünk, jövőnk építésén fáradoztak. Sokan közülük nem érhették meg, hogy a társadalom a veteránoknak kijáró tisztelettel övezze őket. Ám akik megmaradtak, ma is összetartoznak, gyakran em. lékeznirík rájuk. A Váci út 50-ben, a Hazafias Népfront helyiségében gyakran ösz- szejönnek az egykori vöröskatonák. Megmaradtak mindig tettrekész forradalmároknak: ma is tevékenyen élnek, legtöbbjük munkabírásának ma is csak a fizikai teljesítőképesség szab határt. Forgács Béla a 19-es veteránok klubja fáradhatatlan vezetője-szervezője, Neumann Józsefet pedig legkönnyebben munkahelyén, a szerkesztőségben lehet megtalálni. Ma sem ltudnak ölbe tett kézzel ülni. Molnár Zsuzsa 11
