Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. január / 1. szám

is, mindenekelőtt az elöljáróságét. A párt megbízásából elmentem az elöljáróságra, megkerestem a gondnokot és megkértem, hogy egy héten belül értesítse ki az elöl­járóság tisztviselőit és hívja be őket a hi­vatalba. Az egyik kipróbált, jó elvtársunk, Kálmány János lett az elöljáróság vezetője, én az egyik „legforgalmasabb” munkahelyet kaptam: a lakáshivatalt. A legtöbb ember ugyanis oda özönlött akkoriban. Rengeteg volt a visszaélés, mindennapos a korrup­ció: a régi tisztviselők — közöttük nyilasok — egymásnak utazgatták ki a lakásokat, meg az elhagyott lakások bútorait. Ezt látva bí­zott meg a párt, személy szerint Kruzslák Béla elvtárs, a kerületi párttitkár, azzal, hogy vegyem át a lakásosztály vezetését. Így lettem én az egyik legelső demokratikus tisztviselő Angyalföldön. Rengeteget, éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy- segítsünk az embereken, hogy igazságot tegyünk, s kielégítsük a legjogosabb igényeket. Később Vas Zoltán elvtárs, a főváros pol­gármestere, a Városházán összehívta a bu­dapesti kerületek lakásosztályainak veze­tőit, előadóit. Értékelve a munkát, kijelen­tette, hogy a XIII. kerülei lakásosztály ve­zetője az országban az első minta-lakáshi- vatalt teremtette meg. — Ez mikor volt ? — 1948-ban. De nyomban ezután hozzá­tette Vas Zoltán elvtárs, hogy most az elv­társat soronkívül áthelyezem a VII. kerület­be, ahol a legrosszabbak gz állapotok. Ez­rével tornyosultak ott egymáson a feldolgo­zatlan akták, az elintézetlen ügyek miatt joggal zúgolódtak az emberek. Négyszer egy­más után tartóztatták le a lakáshivatal ko­rábbi vezetőjét, arannyal, dollárral, napó­leonnal üzérkedtek, síbolták át egymásnak a lakásokat. Tudtam, hogy hiába is tiltakoz­nék az új kinevezés ellen, mint kommunis­tának kötelességem teljesíteni a párt által rámbízott feladatot. Csupán egyet kértem, hogy a helyettesemet magammal vihessem Angyalföldről. Az új környezetben — gon­doltam — kell valaki, akit jól ismerek, aki mindenben a segítségemre lehet. Tárnok Károly elvtárs volt ott a helyettesem. Ren­getegeit dolgoztunk, néhány hónap alatt le­fogytam több mint húsz kilót, de teljesítet­tük a feladatot és ezután nyomban kértem a visszahelyezésemet. Angyalföldön építésrendészeti előadó let­tem. Emlékszem, hogy mennyi gondot oko­zott akkoriban a házak renoválása. Hiába adták ki a büntetéseket, a háztulajdonosok nem hajtották végre az elöljáróság utasítá­sait. Olyan is volt, hogy valakinek nagyobb volt a büntetése, mint az ingatlanának az értéke. Mi elbeszélgettünk az ingatlantulaj­donosokkal és azt mondottuk nekik: ha vállalják, hogy határidőn belül elvégeztetik a legszükségesebb munkákat, úgy az utol­só fillérig elengedjük a büntetésüket. Akadt, aki azt mondta, hogy ez engedmény a tu­lajdonosoknak, de a párt támogatott, egyet­értett velem abban, hogy csak így tudunk valamit elérni. Es valóban ezután megvál­tozott a helyzet, ami nemcsak az államnak volt érdeke, de azoknak az egyszerű csalá­doknak, dolgozó embereknek is, akik lakó­ként laktak a tulajdonosok házaiban. Eközben persze — a felszabadulás pilla­natától kezdve — rengeteg társadalmi mun­kát is végeztünk. Csak néhányat említek kö­zülük. Részt vettem az első rendező gárda megszervezésében; tizenegyen voltunk, s amikor a párt a Sportcsarnokban az első nyilvános nagygyűlését tartotta, mi már részt vettünk a szervezésben, segítettünk mindenben. A párt erősödött, nagyobb fi­gyelmet fordíthattunk a tömegszervezetek­re. Az iskolák, az óvodák, a különféle hiva­talok, intézmények igen nagy számú dolgo­zóját szerveztem be a Városi Alkalmazottak Szakszervezetébe. Jöttek a választások. Mentünk mindenfe­lé népszerűsíteni a párt politikáját, elmen­tünk még a Jászságba és a Kunságba is. Fe­lejthetetlen élményem volt a dalárda meg­alakulása, munkássága. Egy padláson alakí­tottuk meg a dalárdát, Babírák Béla elvtárs volt az egyik fő szervezője. A választások idején mi nyitottuk meg a gyűléseket, be­jártuk egész Budapestet. A legtöbb helyen olyan sikerünk volt, hogy amikor a szónok elmondta a beszédét, nekünk újra énekelni kellett, gyakran késő éjszakáig. Babirák Bé­la szó szerint a haláláig éltető lelke volt ennek a munkának. Később sok minden történt velem, a Fő­városi Bíróságtól mentem nyugdíjba, 1960- ban. Én, akit a Horthy-rendszerben azért üldöztek, mert kommunista voltam, a dol­gozó nép megbízásából és nevében ítélkez­hettem hosszú időn át. Az események vál­tozása azonban sohasem homályosította el előttem az első napok emlékeit. Nagyszerű érzés arra gondolni, hogy a többi elvtárssal együtt nekem is részem volt Angyalföld új­jászületésében, a népi demokrácia megerő­södésében, a munkáshatalom' győzelmében. Daragó Ágnes „AZ UTCA MEGVIZSGÁLVA. AKNA NINCS. KURAGIN HAD­NAGY, 1945. I. 25.” így üzent Kuragln az utódok­nak. EGY ISKOLAI ÉVKÖNYVBŐL-,,A Váci út 61. sz. alatti Isko­lában 1945. február 17-től kezdte meg munkáját az igazgató és a tantestület néhány tagja az al­tiszttel együtt. Fáradhatatlanul dolgoztak a ro­mok eltakarításán. Körülbelül IS köbméter szemetet hordtak el az Iskola épületéből. •. Négy kocsi lőszert szállítottak el, különböző aknák, gránátok, kézifegyver töl­tények ... A szeméthordást a termekből, az Iskola kisöprését és felmosását a tantestület tagjai és az altiszt végezték ... Először a rendelkezésre állő, a romokból kiszedett deszkalemezzel és kar­tonnal két terem és egy szertár ablakait fedték be. Azután ken- cés papírral tíz termet és két fo­lyosónak az ablakait pótolták (Mérey György tanár). A kály­hákat a szomszédos épületekből« és a pincébe meglévő darabokból állították össze.” ★ „A BSZKRT központi üzemi bi­zottságának elnöke, Marótl Ká­roly hivatalosan közli, hogy ai első villamosjárat az újpesti Víz­toronytól a Váci úton át a For­gács utcáig megindult.” (Szabad­ság, 1945. február 8.) LEVÉL BUDAPEST POLGÁRMESTERÉHEZ (•Tisztelt Polgármester Űri A XIIL kerület Nemzeti Bizott­sága, a Budapesti Nemzeti Bi­zottság Főtitkára által is megerő­sítette azon határozatunkat, amelyben Kálmán János, Buda­pest XIU. kerületi lakost i XIII. kerületi elöljáróság vezeté­sével bízta meg. Polgármester Ür ezen határo­zatunkat nem akceptálta, bár a Budapesti Nemzeti Bizottság erő­sítette meg önt is polgármestert tisztségében. A mi határozott szándékunk hogy a XIII. kerület munkáslak­ta kerület. A demokratikus pár­tok legerősebbje pedig a Kom­munista és a Szociáldemokrata Párt, mely pártoknak tíz- és tíz­ezer munkás tagja van, és még több híve. Ezért Polgármester Ür, mi a demokratikus Magyarország fel­építésében csak általunk megbíz­ható személyek kezében akarjuk látni nemcsak az ország, hanem a kerületi elöljáróság vezetését is. És mi ezért nemcsak ragaszko­dunk Kálmán János elöljáróság! megbízatásához, hanem ha kell, a munkás tömegekkel együtt de­monstrálni fogunk, hogy ön if Polgármester Ür magáévá tégy# határozatunkat. Budapest, 1945. febr. 15. Budapest XIII. kerület Nemzeti Bizottsága* ★ v,Szállítómunkások összejövetel« 1945. II. 18-án... a Kerekes utca 6. szám alatti Munkás Otthonban, igen fontos ügy megbeszélése.* (Szabadság, 1945. február 17.) „Kovács Ibolya 14 éves lánykát november 22-én Győrben a Vö­röskeresztnél hagytam, hogy Pestre hozzák. Nyomravezető Je­lentkezzék. Kovács Bálintné« Jász u. 47.” (Szabadság, 1945. feb­ruár 27.) ★ „Az MKP XIII. kerületi szerve­zete felhívja tagjait, valamint a volt munkásdalosokat és dalos­nőket, hogy szerdán 3—5 óra kö­zött jelentkezzenek a Mackensen — ma Vasas — pályán.” (Szabad­ság, 1945. március 7.) ★ „Az Elektromos Művek igazoló bizottsága megkezdte működé­sét.” (Szabadság, 1945. április 6.) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Jele. nics József, az Angyalföldi Honismereti és Helytörténeti Klub vezetője. ANGYALFÖLD 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom