Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. augusztus / 3. szám
miként a fergete« n ♦ ♦ ♦ a Kültelki Munkás Dalárda azokról a népgyűlésekről, amelyek 1906. október 6-án zajlottak le az általános, egyenlő, titkos választójog érdekében. A kültelki munkásság a Gömb és a Teve utca sarkán álló akkori Frohner-villá- ban tartotta gyűlését, választójogot követelve, befejezésül a jelen levő fél ezernyi munkás előtt felcsendült a Kültelki Munkás Dalárda éneke. A kórusok színvonalát emelte, műsoraikat politikai tartalmúvá tette az 1907-ben szerveződött Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségének hatása. A kedélyes estélyek műsorai mellett egyre nagyobb jelentőséget kaptak a gyűléseken, felvonulásokon énekelt, érzelmekre ható agitatív erejű mozgalmi dalok. 1908. június 14-én viharos nép- gyűlések zajlottak le Budapest számos pontján. A „Három Nyolcasához címzett angyalföldi vendéglő kerthelyiségében rendezett gyűlésen izzó hangulatot teremtett a párt egyik legjobb előadójának, Bokányi Dezsőnek a szónoklata: befejezésül a Kültelki Munkás Dalárda éneke fokozta a lelkesedést. A május elsejei ünneplésekről sem hiányzott a dalárdák műsora. A Népszava tudósítása részletesen ismerteti 1909. május 1. eseményeit. Ennek nyomán felelevenedik az Aréna útról lekanyarodó Váci úti munkások tarka sokasága, akik a felvonulás után az újonnan létesített Concordia Élelmező Szövetkezet 1. számú vendéglőjének kerthelyiségében gyűltek össze. Ott a Kültelki Munkás Dalárda, valamint a Váci úti vas- és fémmunkások az évben alakult Szabadság dalköre és a Kültelki Szocialista Műkedvelők szórakoztatták őket. A Kültelki Munkás Dalárda folyamatosan aktív szereplője a budapesti teherszállító és fuvaripari munkások mozgalmi életének. 1910. március 6-án a szakma dolgozói népes gyűlést tartottak a Concordia étteremben, abból az alkalomból, hogy Khuen-Hédervári Károly miniszterelnök-belügyminiszter engedélyt adott az egy évig felfüggesztett szakegylet működtetésére, összejövetelük az énekkar forradalmi dalaival zárult. Szerenád a „vörös keresztelőn' 1910-től már rendszeresen szó esik a három angyalföldi mumkáskórusról, azaz a Budapesti Kültelki Munkás Dalárda, a későbbiekben vele egyesülő Kültelki Haladás Dalkör és a Váci úti vas- és fémmunkások Szabadság dadkarának működéséről. A politikai tartalmú fellépések között megható esemény résztvevőjeként énekelt 1910 májusában a Haladás Dalkör. Ekkor rendeztek Angyalföldön, s egyúttal talán az országban is először névadó ünnepséget, vagyis a Népszava tudósítójának kifejezésével „vörös keresztelőt”, szocialista keresztelőt. A Hungária körút 91. számú házban lakó Balázs Ferenc fuvaripari munkás kislányához, Arankához hívták meg a pártszervezetet a névadó szülő tisztségére. A bérház folyosóján, a lakás ajtaja előtt helyezkedtek el a kórus tagjai. Szerenádjuk után az SZDP részéről Szabados Zádor tartott beszédet, majd a bensőséges ünnepély a Marseillaise éneklésével ért véget. A három angyalföldi munkásénekkar szereplésének bizonyos hányadát továbbra is a szórakoztató jellegű fellépések jelentették. Az ilyenfajta szereplés azonban nem azonos az öncélú mulatozással, mint ahogy nem az az V. kerületi SZDP- szervezet által rendezett, tánccal egybekötött október 2-i pártünnepély sem, ahol az ünnepi beszédet Vágó Béla mondta, a kultúrműsort pedig a Kültelki Munkás Dalárda éneke szolgáltatta, A kórusok fellépésének másik része kifejezetten agitatív, amit a három dalárda egymással összehangoltan végzett. Ez tapasztalható volt már 1910 januárjában is, amikor együttesen készültek fel a választójogi gyűlésre. Hasonlóképpen összehangoltan szervezték meg agitációs munkájukat 1910. október 23-a előtt is. Erre a napra az SZDP a lakás- és az élelmiszeruzsona ellen hirdetett tüntető felvonulást, amely a Tattersallban tartott gyűléssel fejeződött be. A felvonulás előtti napokban a kültelki dalárdák a tüntetés sikere érdekében házról házra járva végezték érzelmi töltésű politikai felvilágosító munkájukat. 1912. április 30-án, a világ munkásai nagy ünnepének előestéjén a Famunkások V—VI. kerületi csoportjának helyiségeiben a Kültelki Munkás Dalárda és a Remény műkedvelő gárda ünnepélyes májusváró estet rendezett, ahol az ünnepi beszédet Bokányi Dezső tartotta. Végigkísérve az angyalföldi munkáskórusoknak az első világháború kitöréséig tartó hőskorát, nyilvánvaló, hogy szereplésük és bekapcsolódásuk a politikai életbe egyre jelentékenyebbé és sokrétűbbé vált mindaddig, amíg a munkás- mozgalom is felfelé ívelt 1912. május 23-a a „Vérvörös csütörtök” forradalmi hangulatának csúcspontja után azonban a szociáldemokrácia magatartása tükröződött a munkásdalkörök életében is. A Kültelki Munkás Dalárdáról szóló hírek ettől kezdve nagyrészt kedélyes estélyekkel, szüreti mulatságokkal, matinékkal, máskor munkásdalos-találkozók- kal kapcsolatosak. Szerepléseik törzshelye a Famunkás Szövetség V—VI. kerületi helyi csoportjának új, Váci út 53. szám alatti helyisége, amelyet még 1911 novemberében avattak fel. Az énekkart gyakran vezényelte dr. Ujj József egyesületi karnagy, aki egyúttal azt a feladatot is vállalta, hogy a szólóénekeseket zongorán kísérje. A kórus a több mint egy évtizedet felölelő korai periódusában mindvégig férfikar volt, ugyanis vegyeskarokat ez idő tájt még nem szerveztek. Műsorában kezdettől fogva fő helyet a Marseillaise foglalta el; jeligéjük, amit szintén énekeltek: „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg’ volt. Már ebben az időszakban is az énekkar esetenként részt vett a Magyarországi Munkásdalos Szövetség által évenként megrendezett dalostalálkozókon. A kórus 1913. március 2-án Petőfi- matiné keretében tartalmas műsorral emlékezett megalapításának tízéves évfordulójáról. Ugyanakkor szervezeti változások is szükségesnek látszottak. Ennek megfelelően 1913. április 1-én bejelentették a Kültelki Munkás Dalárda és a Haladás Munkás Dalkör összeolvadását. Az egyesülés után új nevet vettek fel. Üj tagokkal is felfrissített dalkaruk Budapesti Munkás Dalkör, majd néhány hónap múlva Budapesti Szervezett Munkások Dalárdája néven hirdette meg előadásait. Amikor az 1914-es újévi Népszava vezércikke az év legfontosabb feladatát így fogalmazta meg: „Ebben az esztendőben élet-halál harcot kell majd vívnunk a gondolat- és sajtószabadságért” — a dalárda tagjai még aligha gondoltak arra, hogy nyár végére a világháborús élet-halál harc szétszórja őket. Utolsó nagyszabású összejövetelüket 1914. június 7-én rendezték a famunkások Váci úti csoportjának helyiségében, ahol a Magyarországi Munkásműkedvelő Társaságok Szövetségének legújabb szerzeményei, valamint proletárdalok és kupiék kerültek bemutatásra. Ezután a háború kitörését, a mozgósítást követő behívások a dalárda további működését lehetetlenné tették, hosszú szünetre kényszerítették. így 1914 az angyalföldi munkáskórus-éneklés korai szakaszának záróévévé vált. Erdélyi Frigyesné ANGYALFÖLD 15
